Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-29 / 34. szám
I. évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, december 29. 34. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉI! ÉS KIADÓHIVATAL: j PBLELös SZERKESZTŐ j Előfizetési &r I f SfJÁe™ “•— k"' |;Z Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. j ( Negyedévre ... ... ... ... « 2.— . . n ■ £ í ' v • 1 ' v ( KIAD(^rULAJDONOS • ( Egyes szám ára 16 fillér. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szer- í f kesztoségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére j Ej ^N"~Y" I JOZSÍjF1 ) Hirdetéseket fölvesz a kiadóh-ivatal küldendők. ) I Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. ÚJÉVRE. Pirkad már, pirkad már ujesztendő napja! Tudja Isten, ez is mit hoz a magyarra, — De hát jöjön, legyen akármilyen fajta: Édes magyar népem, ne töprengjünk rajta! Bubánat, vagy vigság hejh, jöjön akármi, A sarat szilárdan megtudjuk mi állni! Ebben nem volt párja soha a magyarnak, Szembe nézett mindig a vésznek, viharnak. Tudjuk azt mindnyájan —minek is beszéljem? A «magyar történet» mind elmondja szépen. Jelenben ne féljük a titkos jövendőt, Majd csak ad az Isten boldog ujesztendöt! Lebegjen fölöttünk szent keze áldása, Vágyát: minden ember valósulni lássa! Föld: teremjen dúsan, vizekben: hal bőven, Sok gyümölcs a fákon, jó bor a szőlőben, A láda fenekén s «takarékban» töke, Hogy ne legyen szükség a hitelezőre. — Veszedelem, kétség csúf kudarcot valljon, Vidámság derengjen minden borús arcon. Az öreg és ifjú bátor szivvel várja: A sors mily ügyet, bajt sodor az útjába, És ha lészen véle küzdő, nehéz gondja Tapintatos észszel okosan megoldja. — Gazdag és szegény közt különbség ne légyen, Egy hazának földjén megférünk mi szépen! ...S akik tán dusabbak gazdagságban, kincsben: Adjanak annak is, — kinek semmi sincsen... A hazátlan, siró, elhagyatott árvák: Meleg sziveknél az «otthont» megtalálják; Egyetértés lánca kössön össze minket, Békeség, szeretet fájó sziveinket... ...S találjon a legény jó kis feleséget, Gazdagot, dolgosat, hűségeset, szépet! S mindenik családban — kétszer is egy évbe’ — Szálljon gólya madár a ház födelére, Mert kevesen vagyunk, sok az ellenségünk... Legyen azért edzett, bátor nemzedékünk És ha dúló vészek árja zúgva jöne: Balgán, dórén vissza ne riadjunk tőle! Jelenben: ne féljük a titkos jövendőt, Adjon a jó Isten boldog ujesztendöt! Tuba Károly. A rákosi képzőművészeti szalon, Nehány lelkes ideálista a rákosi közművelődési kör kebelében egész csendben «művész alapot» létesített oly célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeit a Rákos vidékén fölkarolják, a testületi szellem fejlődését előmozdítsák, a művészet és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegvék. A közművelődési egyesület helyiségében állandó müvásárcsarnokot nyitottak, a melyben az egyesület müvésztagjainak eladandó termékeit állítják ki. A rákosi szalon derék ügybuzgó szervezője és igazgatója, Erdős József hozzánk intézett levelében a következőkben számol be, a müpártolók eddigi rövid egyhavi működéséről: Tekintetes szerkesztő ur! A «rákosi közművelődési és jótékony egyesület» tagjaiból alakult müvészpártoló-társaság megbízásából van szerencsém tisztelettel megkérni: méltóztassék első havi működésünk rövid vázlatát b. lapjában közzé tenni. Művészetért, hazafias és jótékony célokért lelkesedni tudó közönségünk Rákoson és vidékén hála Istennek van, és ez annál nagyobb örömmel Lölt el bennünket, mert igy remélnünk lehet, hogy kitűzött céljainkat, a művészet pártolását és közhasznú egyesületünk anyagi fölvirágoztatását olyan módon fogjuk elérni, mely közönségünk megterhelte- tése nélkül és a közművelődés javára fog történni s úgy a művészethez, mint kisded egyesületünkhöz és annak lelkes tagjaihoz mindenképen méltó leend. Vállalkozásunkat úgy az egyes művészek, mint a művészi körök, a kikhez fordultunk, örömmel és bátorító buzdítással fogadták és ajándékaikkal a vállalat megkezdéséhez nagyban hozzájárultak.
