Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-08 / 31. szám
1901. — 31. sz. RÁKOS tömeg jutott rövid idő alatt a fővárosi határban szabályozatlan Rákospatakba, mely épen szabályozatlan állapota folytán nem képes tulnagy tömeg vizet akadálytalanul levezetni. Nagyban hozzájárult a veszedelem előidézéséhez a Csik-árok rendezetlen volta is. Ez az árok szolgálhatna a Rákospatak fölösleges vízmennyiségének természetes levezetője gyanánt, de mostani állapotában e célra nemcsak hogy nem alkalmas, hanem az árveszélyt fokozza. Fő oka volt az árvíznek az a körülmény, hogy a Rákospatak partja a székesfőváros egész területén folytatott jégtermelés következtében szerfölött alacsony. A jégtermelés alkalmával képződő jégkéreg ugyanis a patak mederszelvényeit kisebbíti, miáltal a különben is elégtelen mederszelvény a tavaszszal évenkint összegyűlő nagy víztömeget levezetni nem képes. Minthogy pedig a duzzasztás folytán medréből kilépett víztömeg a Csik-árlcon keresztül lefolyást nem talál, a mélyebben fekvő telkeken gyűl össze és itt sokszor a késő nyári hónapokig stagnál, mely körülmény minden egyébtől eltekintve, a közegészségnek is nagy kárára van. Az elöljáróság az áradásból kifolyólag a Rákospatak partjának a székesfőváros egész területén való rendezését, szabályozását javasolta, a mennyiben pedig a nagy költségek miatt foganatosítható nem volna, a meder alapos kitisztítását, a lerakodott iszap elhordását, a patak medrének egy méterrel mélyítését és a part töltésének egy méterrel emelését javasolta. A mérnöki hivatal az elöljáróság e javaslatával szemben most azt jelenti a tanácsnak, hogy mindaddig, mig a Rákospatak a rákoskeresztúri meg a péceli határban nem rendeztetek, normális időjárás mellett nem kell áradástól félni, abnormális viszonyok mellett azonban, nézete szerint is, a patak medre tényleg képtelen nagyobb vízmennyiséget levezetni. A patak medrének mélyítése csak úgy volna minden eshetőséggel szemben célra vezető, ha a meder egyszersmind szélesbittetnék is, szóval, ha a Rákospatak szabályozása keresztül vitetnék. Közepes vízfolyás mellett elég, ha a patak töltései jó karban tartatnak és a patakon átvezető hidak oly magasan vannak, hogy a jég akadálytalanul elvonulhasson alattuk, továbbá ha a jégtermelő-telepek vizduzzasztói a tavaszi hóolvadáskor azonnal eltávolíttatnak. Szükségesnek tartja a mérnöki hivatal, hogy a Rákos- patak által érintett kerületek elöljáróságai a patak töltését állandóan szemmel tartsák, az itt-ott meggyengült vagy szivárgó töltést azonnal helyreállítsák és igy a bekövetkező bajnak elejét veszik. A vizduzzasztókat a tavaszi olvadáskor szükség esetén karhatalommal kell eltávolítani. Meglepetések elkerülése végett aX.ker. elöljáróságnak, Rákoskeresztúr, meg Péczel község elöljáróságával január hó elejétől az áradási idő elteltéig folytonos kontaktusban keli állania, hogy a bekövetkezhető árvízveszélyről a főváros hatóságai előre értesüljenek. Ezen elővigyázati intézkedések mellett — rendes körülmények között — nincs mit tartani a Rákospatak kiöntésétől. Hogy azonban az árvízveszélynek egyszer s mindenkorra minden körülmények között eleje vétessék, arra csak egy mód van, a Rákospatak szabályozása, a mire — fájdalom — a fővárosnak pénze nincsen. De talán nem is lenne szükséges a szabályozást az egész vonalon keresztül vinni, hanem csak azon a részen, a VIDÉKE hol a Rákospatak sűrűn beépített területek mentén vonul el, a hol tehát az árvíz a lakosság vagyonában kárt tehet, ennek a veszélynek különösen pedig a VI. és VII. kerület rákosmenti kültelkei vannak kitéve. A X. kerületben a Rákospatak áradása nem sok kárt okozhat, mert ott csak a réteket önti el. Ehhez képest a Rákospatak egyelőre a Váci-uttal a VII. kér. Telep-utczáig volna rendezendő, ha pedig ez is finan- czialis nehézségbe ütköznék, akkor legalább is a Váci-uttal a magyar államvasutak bécsi vonaláig. Ez a rendezés annál szükségesebb, mert ha majd a megyében, a szomzsédos községekben rendezni fogják a Rákospatakot, a fővárosban, a mai állapotok mellett az árvizek napirenden lesznek. A «hallja maga». Valami tubákos német, valami pestist és mindenféle kórságos betegséget behozó frakkos és cilinderes vén svihák, azt találta mondani egyszer, a mindent szívesen majmoló magyar ember előtt, hogy: «moga», és azóta ez is úgy mondja, «moga». Nohát némelyik majomfráter igy tisztán is kiejti: «maga», de sok része még ebben is hűségesen ragaszkodik a divathoz és megmarad a mellett, a mint az a vén pundrás német behozta, hogy: «moga». Jön aztán hozzánk az úri vendég; legyen az: pap, katona, tanár és doktor, olyan derekasan megmagázza a gazdát, a kinek sokszor zsebe körül is kopogtat és úgy meg hallja-magázza a gazdasszonyt, a kinek sokszor abroszához is megtöröli kését — mint annak a rendje. A nagy ur előtt hajlong, tányért és kezet nyal a mai «hallja maga» világ, csúszik és mászik fölíelé; lefelé pedig, gyakran a kitől él, a kitől sokszor pénzt és honoráriumot, váltót és — kenyeret kér az a «hallja maga» szájú fiiiszter — nem is beszél másként, mint: «tudja?», «érti?», «lássa!» stb. Szép gavallér világ! Gyönyörű, civilizált világ! Fölfelé: mászik, mint a féreg, a sok tuskó, a sok faragatlan klakk, lakk és frakk; lefelé pedig fokhegyezi a szót és a tiszteletet. Ez a mai világ! Ez a haladó — szegény viláq! Hogy nem éri föl — ököllel a sok peckes firma, hogy a ki mást megtisztel, az önmagát tiszteli meg s a ki másnak megadja a becsületet, az a saját intelligenciáját becsüli meg? De hogy ráragadt ez a becses ragály az aranyfiatalságra isi De hogy ám. Eljön az embernek a házához, igénybe óhajtja venni a szívességét és néha erszényét is és úgy hányja a «hallja maga, tudja, érti» szókat, mint az ukácius ágyú a golyóbisokat. S hogyne! ^mikor a mai fiatalság úgy van nevelve, hogy ahhoz képest az eldorádói nép fonáksága valóságos kismiska. A háznál az ifjur a szolgáló cselédet: magázza, a nagyságos asszonyt, a tulajdon édes anyját pedig — tegezi. A kisasszonyka meg úgy szól ki a parádés kocsisnak: «Gusztáv ur! fogjon be». Ha pedig az édes apja el talál valamit ejteni az ideges kis nagysám háta mögött, a mi nagy zörgést csinál, rákiált, hogy: «Ej de szemtelen vagy papa!» Ebből a «harmonikus» fonákságból következik aztán az a díszes és országos társadalmi állapot is, hogy a tulmüve- lődésben megszédült papa a saját pénzét a saját becses
