Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-08 / 31. szám
I. évfolyam, Budapest, 1901. vasárnap, december 8. 31. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : PÁRT ÉN YI JÓZSEF. Előfizetési ír: T *;z —Negyedévre ....................... « 2.— Eg yes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Közlekedésünk, XI. A l> ér letj egy eh. Igen tisztelt szerkesztő ur! Nem tudom, van-e t. szerkesztő urnák tudomása arról, hogy a közúti villamos vasúti társaság az eddig 12 fillérért adott u. n. «zöld)) bérletjegyek árát 14 fillérre emelte és úgy hirlik, hogy fokozatosan még 20 fillérig szándékozik fölemelni? Van-e tudomása arról, hogy mily súlyosan érinti a közúti vasút társaság ezen eljárása épen a «kis-emberv-t és épen mosi, az oly igen válságos időben?* Ezen jegyeket leginkább a szerényen dotált kis- hivatalnokok, kisiparosok, üzleti alkalmazottak, varrónők, szabónök, kézművesek és munkások használták, kiket a megélhetés gondja arra késztetett, hogy a drága városi lakások helyett a távolabb fekvő külvárosokban és a még azokon is túl levő «telepeken)) lakjanak. Tették ezt már annak beszámításával, hogy úgy is szerezhetnek — persze ki-ki csak valamelyik jó ismerőse révén — villamos vasúti jegyeket. Mindennek most egyszerre vége szakadt. Hogy a vasúti társulatot ezen uj intézkedésére mi vezette, nem tudjuk, de bizonyos, hogy a legújabb áremelés különösen azt a szegény embert sújtja, a ki naponta többször kénytelen a villamos vasutat igénybe venni. Azt mondják, azért nem szereti a vasúttársaság a többször említett «zöld)) jegyek kiadását, mert azok csakis bizonyos meghatározott személy vagy testület részére voltak kiutalványozva és mégis számos visszaélés történt velük, — másoknak engedtettek át, sőt még a dohánytözsdékben is árulgat- ták. Hát igen, de miért nem részesít a vasúttársaság bárkit is — mint az az egész világon szokás, az osztó igazság elvét követve — ugyanazon kedvezményben, ha pénzét jó előre odaviszi pénztárához? Vagy ha sok a visszaélés, miért nem ád felnőtteknek is, akár fényképpel ellátott bérletjegyeket, miként a tanulóknak ? Ezen eljárás által érzékenyen sújtott számos családapa nevében kérem az igen tisztelt szerkesztő urat, hogy fölszólalásomnak helyt adni szíveskedjék. Higyje el, igen tisztelt szerkesztő ur, hogy ezen sorok szives közlésévél számos olvasóját hálára fog kötelezni. Fogadja, igen tisztelt szerkesztő ur, hálás köszönetéin és kiváló nagyrabecsülésem nyilvánítását. Budapest, 1901 december hó 3-án. Herczeg Zsigmond. Az inkompatibilitás kérdése a törvényhatósági bizottság választásánál. A vármegye hivatalos lapjából, a «Pesí vármegyé»-bö\ veszszük át az alábbi cikkelyt, melyet egész terjedelmében a magunkévá teszünk. «Ha már bent vagyunk az inkompatibilitási ügyekben s a törvény taxative sorolja fel az inkompatibilitási eseteket az országgyűlési képviselőkkel szemben, a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál önkéntelenül is felvetődik a kérdés, helyes-e az, hogy a községi tisztviselők tagjai annak a választótestületnek, mely hivatva van a törvényhatósági tisztviselőket választani, kik tulajdonképpen felebbvalói s kikkel ők, mint tisztviselők, alárendeltségi viszonyban állanak? Ezen felvetett kérdésre az az egyszerű felelet, hogy nem helyes. Hiszen az országgyűlési képviselők korántsem annyira érdekeltek a kormánynyal szemben elfoglalt állásaikban, mint a mint érdekelve van az a községi jegyző vagy más községi tisztviselő, mint hivatalos függésben álló egyén felettes hatóságával, felettes tisztviselőivel szemben. Mit tapasztalunk a bizottsági tagok választásánál ? Azt, hogy a bizottsági tagok jó része községi tisztviselőkből áll. Vájjon nincs-e meg az érdekeltség és igy az összeférhetetlenség ott, hol az alárendeltek választják felebbvalói- kat? nincs-e meg a lekötelezettségi viszony a felebbvalók s alárendelt tisztviselők között lépten-nyomon, nincs-e megkötve keze a mai választási rendszer mellett a felettes tisztviselőnek azokkal szemben, kik hivatva vannak ő róla Ítéletet mondani, sőt az ő alkalmazása a lét vagy nem lét felett határoznia ? Erre csak igenlő lehet a felelet s mindjárt megtaláljuk a sarkalatos hibát magában a törvényben — ott, hol az általános kellékeket sorolja föl. De nézzük magát a gyakorlati életet. Ha csupán ambíció vezetné a községi tisztviselőket, ezt csak méltányolhatjuk, de fájdalom, nemcsak ez, de más melléktekinletek is beleszólnak s tarthatatlanná teszik a községi tisztviselők ügy tudjuk, olcsó jegyfüzetet adott ki. Szerit.
