Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-05-26 / 3. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 3. sz. Erzsébet grófnő, Szirmay Sarolta grófnő és Vécsey József százados, Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy. A kormány részéről: Széli Kálmán miniszterelnök, Darányi fgnác, Lukács László, Wlassics Gyula, Plósz Sándor, Hegedűs Sándor, Széchenyi Gyula gróf és Cseh Ervin miniszterek. Aztán Toepke Alfréd, Nagy Ferenc, Cseörgeö Gyula, nemeskéri Kiss Pál és Gromon Dezső államtitkárok; Lohkovitz heiceg hadtestparancsnok, Csáky Károly váci püspök, a főrendiház és a képviselőház küldöttsége. A királyt, a ki gr. Paar és gr. Bolfras íőhadsegédek kíséretében kocsin érkezett, a díszkapunál egybegyült előkelőségek tiszteletteljesen üdvözölték. Ő Felsége első sorban Klotild főhercegnőt, ezután a többi főhercegeket szólította meg, majd Széli Kálmán miniszterelnökkel váltott pár szót. A király, a ki gyalogsági tábornoki díszruhában volt, karját nyújtva Klotild főhercegnőnek, az óriási közönség sorfala között a királyi sátor felé indult. Harsány és lelkes éljenzés kisérte utján végig. A királyt láthatólag meghatotta az óriás embertömeg lelkesedése, figyelmesen nézett szét a sokaságon, majd a sátor közepén foglalt helyet. Mögötte jobbra a főhercegnők, balra a főhercegek állottak. Erre előlépett a szobor-bizottság és hódolatteljesen üdvözölte a királyt. A szobor mögött emelkedő halmon pedig fölcsendült Kölcsey himnusza, a melyet Hackl zenetanár dirigált. Azután előlépett Kapczy Vilmos főszolgabíró, a szobor-bizottság elnöke, kit ő Felsége az ünnepet megelőző szombaton a harmadosztályú vaskoronarenddel tüntetett ki — és a következő beszédet mondotta: Császári és Apostoli Királyi Fölség ! Legkegyelmesebb Urunk! Megdicsőült és felejthetetlen Erzsébet királynénk emlékének megörökítéséül egy szobor állíttatott föl, mely hivatva lesz a végtelenségig hirdetni a magyar nép rendíthetetlen rajongását, eszményi szeretetét, kegyeletét és hódolatteljes tiszteleiét megdicsőült fölséges királynénk iránt. Áldjuk emlékét mi, áldják, kik utánunk következnek mindörökké, mert a kinek szivében szeretet s jóság honolt: a magyar nemzet hálájában és kegyeletében örök lesz emlékezete. Császári és apostoli királyi fölség, legkegyelmesebb urunk, odaterjed hódolatteljes kérésünk, hogy a szobor leleplezését legkegyelmesebben megengedni méltóztassék. Erre a király a következőkép válaszolt: Szivem mélyéből köszönetét mondok mindazoknak, a kik Istenben boldogult felejthetetlen hitvesem emlékét itten, a hol mindig oly örömest időzött, kegyeletteljesen megörökítették. És most hulljon le a lepel! Erre egy zsinórrántásra lehullott a háromszinü lepel a szoborról, a melynek bronzformái életteljesen csillantak föl a napfényben. Minden oldalról hosszú, lelkes taps hangzott föl, minden szem a pompás mű formáira tapadt. De a legmélyebb meghatottsággal a király nézte a bensőséges báju szobrot. Szemét le sem vette annak bronzalak- jaról, a kinek emléke oly mélyen el van temetve szivébe. Nv.:te hosszan, elmerengve, a hitves hűséges, szeretettől és fájdalomtól áthatott tekintetével. Hirtelen néhány könycsepp perdült le orczájára. Katonásan kemény kezével sietve zsebkendőt vett elő, hogy a nagy emlékek drága harmatcseppjeit föl itassa. És inig a dalárdák Kern Aurélnak Erdélyi Zoltán alkalmi költeményére szerzett himnuszát énekelték, a dicsőült királyné volt palota- és udvarhölgyei könyező szemekkel tekintettek föl egykori úrnőjük ércbe öntött alakjára; Ferency Ida pedig hangosan zokogott. Mély meghatottsággal nézte a sok ezer főnyi közönség a szeretet, az imádat c néma misztériumát. Rövid szünet után Pipka Ferenc a végrehajtó bizottság elnöke Darányi földmivelésügyi minisztert fölkérte a szobor őrizetbe vételére. Ezután Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a király elé lépett s a következő beszédet mondotta: Császári és apostoli király Fölség! Legkegyelmesebb ur ! Egy láthatatlan erő vonzotta a megdicsőült királynét hozzánk közelebb és közelebb. Tüneményes volt, hogy mennyire megszerette a magyar földet és a magyar népet. A magyar népben, a magyar nép nagy rétegeiben, palotákban és nádfedelek alatt, egyaránt megtalálta azon eszményeket és erényeket, melyek ő benne oly csodásán egyesülve voltak. Ez magyarázza meg, hogy népünk egész gondolat- és érzelmi világát annyira fölfogta és annyira megértette. Fölismerte a magyar nemzet lovagias és egyenes jellemét; fölismerte benne a Fölséged fölkent személye iránt érzett kifogyhatatlan hálát és ragaszkodást, a tántoríthatatlan hűséget és e hűséggel elválhatatlanul egybeforrva, a hazának végtelen szeretetét. És történetünk könyvét lapozgatva, nem egy rokonvonást talált saját életefolyása és a mi ezredéves múltúnk közt; mert e múlt is gazdag volt dicsőségben és e múlt sem volt viszontagság nélkül. De nemcsak a megdicsőült királyné szerette a magyar népet; a magyar nép sem szeretett, nem imádott királynét még úgy, mint a megdicsőült Erzsébetet. Nem is halhat meg az, ki egy nemzet szivében van eltemetve. Elmúlhattak napjai; de élni — él tovább a nép emlékezetében és hagyományaiban, a nép költészetében és imáiban. És jelen van mindenütt, a hol jó emberek szeretnek és szenvednek, hogy példát adjon a szeretetben és példát adjon a szenvedésben is. Császári és apostoli királyi Fölséged legkegyelmesehb engedélyével e szobrot, a mely a királyi koronauradalom területén áll, kegyeletes őrizetbe veszem. De e szobrot nem őrzöm egyedül. Velem együtt őrzi azt Gödöllő becsüleies magyar népe, velem együtt őrzik azt százak és ezrek névtelenül, jutalmat nem keresve, szivük nemes ösztönét követve csupán. De nem ! Egy jutalmat mégis kérnek, hogy a mi megdicsőült Nagyasszonyunk vessen egy tekintetet az égből le reájuk. Ez az ő hitük, ez az ő reménységük. Most pedig tegyük azt a földön, — itt ezen a földön, mely az 0 emléke állal van megszentelve, — a mit a mi Őrangyalunk az égben tesz. Fohászkodjuk: Isten áldd meg a királyt! Isten áldd meg a hazát! A hivatalos leleplezési programul ezzel véget ért. Ezután a király elhagyta a díszsátort és Darányi miniszter által bamutattatta magának a szoborbizottság tagjait és Róna József szobrászt. Először is Kapczy Vilmos bizottsági elnököt tüntette ki megszólításával. A szobor körül tartott cercle után ő Felsége megszemlélte a múlt évben Zala György által készített Er zsébet-emlék- müvet, mely a szobor hátterét képezi. Az emlékmű mesterséges domb, melyen szikladarabok vannak egymásra rakva, a tetejét pedig arany korona disziti. Midőn ő Felsége látta, hogy a királyi ház tagjai helyükön maradtak, fölkérette őket, hogy kövessék őt és azután a királyi ház tagjai, valamint a miniszterek által környezve az emlékműre vezető lépcsőkön fölment és onnét szemlélte a szobrot. Mintegy öt percnyi időzés után, úgy mint a bevonulásnál, a közönség folytonos lelkes éljenzése közt a kastélyba hajtatott. Tizenkét óra után ő Felsége palotájában ebédet adott, mely után a jelenlevők közül számosakat megszólítással tüntetett ki és különösen Darányi, Hegedűs miniszterekkel, Márkus főpolgármesterrel és Csáky Károly gróf püspökkel hosszasabban beszélgetett.
