Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-10-27 / 25. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 25. sz. nak azon résztvenni, hogy ez a gyűlés, a megjelentek számát tekintve, messze túl fogja szárnyalni a vasút átalakítása ügyében eddig tartott gyűléseket. Az érdekeltségbe belevonják a népgyülés összehívói Cinkota, Csömör, Tarcsa és Kerepes lakosságát is. A népgyülés elnökéül, mint értesülünk, Hock János orsz. képviselőt fogják fölkérni. Melegen érdeklődik a mozgalom iránt Wolfner Tivadar is, a gödöllői kerület orsz. képviselője is, a ki szintén latba fogja vetni befolyását, hogy ezek a Rákos vidékére nézve fontos kérdések, minden irányban kielégítői eg oldassanak meg. A népgyülésröl közelebbi részleteket lapunk jövő számában fogunk közölni. Freysinger ur nyilatkozik, A gödöllői választás volt elnöke Freysinger Lajos dr. válaszol Bitskey Gyula csömöri jegyzőnek minap közölt levelére. Az audiatur et altera pars elvénél fogva kötelességünknek tartjuk, hogy ezen választ egész terjedelmében közöljük. Tekintetes szerkesztő ur! A gödöllői követválasztásról közölt észrevételekre és egyben Bitskey Gyula ur hozzám intézett nyílt levelére van szerencsém a következőket válaszolni: Előre is megjegyzem hogy én tisztán csak a tárgyi tényállásra szorítkozom és semmi vitatkozásokba bocsátkozni nem kívánok. Az utcák miként és hol történő elzárása és az erre szükséges katonai sorfal fölállítása nem az én elnöki intézkedésem, hanem ép a gödöllői helyi hatóságok és bizalmi férfiak közös megállapodásával történt a régi gyakorlat alapján. Ezt a szeptember 28-án tartott pártközi értekezlet jegyzőkönyve igazolja. Én ugyan a vasúti és városi közlekedés számára a Váci-utcát a kastélykerttel fönn kívántam tartani, de a Váci-utca elzárását ép a pártok és hatóságok elkerülhetetlenül szükségesnek tartották. Én tehát az 1889: XV. t.-c. 154. §-a 3-ik bekezdése értelmében csakis a pártközi megállapodásokat hajtattam végre. A megszabott zárvonal lazítására a pártok izgatottsága miatt még csak nem is gondolhattam. Hisz mindegyik párt és katonai okokból a fegyveres erő parancsnoka is, egész a választás végeztéig mind a katonai zárvonal szorosabbá tételét s az átkelések lehető gátolását sürgette folytonosan. Igazolványt sem adtam boldog-boldogtalannak. Hanem jegyzékbe vett sorszámokkal kizárólag csak azoknak, a kiknek azt az október 1-sői értekezlet a főszolgabíró úrtól előterjesztett névsor alapján közérdekből megállapította. De még azoknak sem adhattam ki valamennyit, mint azt a nálam meglevő számos visszatartott igazoló-jelvény tanúsítja, mert a katonai^ parancsnokok folytonosan tiltakoztak az átkelési engedélyek szaporítása ellen, sőt az ő utasításaik lolytán a katonai sorfal visszavonását is kilátásba helyezték. Az igazolványra jogosultaik közé se a hirlapiró, se a községi jegyző urak nem voltak fölvéve* * Ejnye be jó 1 Szedőgyerek. Én részükre a szeptember 28-iki, úgy az október 1-sői pártközi értekezleten magam indítványoztam az átkelési igazolvány megadását, de azt mind a két értekezlet az ellenzéki pártok bizalmi férfiai határozott ellenzésére megtagadta. Én pedig a pártközi értekezlet megállapodásától a pártok különös ingerültsége és bizalmatlansága folytán eltérni tanácsosnak nem tartottam, de azt a törvény szerint sem tehettem. Az 1874. XXXIII. t.-c. 74. §-a ugyanis szorosan megszabja, kik lehetnek jelen a választásnál. Sajnos, ezek sorában se a hírlapírókat, se a községi jegyzőket nem említi. A községi jegyzők közreműködését az 1889. XV. t.-c. 167. §-a még külön is korlátozza, a 153. §-a pedig a választók személyazonossága ellenőrzésénél is mellőzi. Én tehát nem értesülés és egyéni következtetés, hanem kétszeri pártközi határozat alapján jártam el, midőn az igazolvány kiadását megtagadtam. Mégis mondtam ezt a hozzám fordult hirlapiró és jegyző uraknak, meg azt is, hogy engem a pártközi határozat kötelez. Lehet, hogy a megtagadó határozat indítéka felül tudakozónak azt is megmondtam, hogy az az egyes pártok határozott ellenzése és kifejezett bizalmatlansága okából történt. A bizalmatlanság okát azonban az értekezlet nem kutatta, nem is tárgyalta s igy arról fölvilágositást nem adhatok. Emberileg csak sejthetem, a választás izgalmaival, a pártok kölcsönös féltékenységével meg is magyarázhatom. Hisz a váci pótválasztásra a tegnap megtartott pártközi értekezlet is minden előzetes megbeszélés nélkül teljesen azonosan határozott. Egyéb mondani valóm nincs. A továbbiakra pedig méltóztassék az értekezleten tudvalévőén jelenvoltakhoz és a jegyzőkönyvet vezetett választási jegyző úrhoz fordulni, kik a bővebb fölvilágositásokat mindenesetre megadhatják. Én, mint elnök csak kötelességemet teljesítettem és a törvény alapján jártam el a legszigorúbban. Tekintet nélkül arra, hogy tetszés vagy megrovás lesz osztályrésze pártatlan eljárásomnak. Vác, 1901 október 11. Hazafias üdvözlettel Dr. Freysinger Lajos s. k. A magunk részéröl nem füzünk semmiféle kommentárt Freysinger Lajos ur nyilatkozatához. Véleményünket elmondottuk a múltkor, azt egész terjedelmében fon tartjuk, s ezt a kis házi perpatvart a vármegye hivatalos lapjának alábbi közleményével zárjuk be. A gödöllői választáshoz. Több szó esett arról, hogy a gödöllői választás elnöke, dr. Freysinger Lajos a választás napján a hírlapíróktól megtagadta az igazolványok kiadását. Lapunk szerkesztőjének volt alkalma ez ügyben a választási elnökkel .magával értekezni, ki teljes tisztelettel a nyilvánosság képviselői iránt, eljárását azzal a különben méltánylandó körülménynyel indokolta, mikép a választások alkat mával a sajtó képviseletének ürügye alatt annyi mindenféle vegyes elem jelentkezik, kik hírlapírói minőségüket igazolni sem tudják, hogy a passe-par-tout-k nem kellőleg meggondolt kiszolgáltatása által okozott zavarok és esetleges személyes bántalmazásokért egy kötelességét lelkiismeretesen teljesítő vá
