Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-10-20 / 24. szám
I. évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, október 20. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségke, az előfizetések pedig a kiadóhivatal címére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : PÁRTBNYI JÓZSEF. Egész évre -------;_____kor. 8.— Fe lévre..................... ... «- 4.— Ne gyedévre ..................... « 2.— Eg yes szám ára 1« fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Előfizetési ár: Közlekedésünk. Ide s tova egy esztendeje lesz, hogy vállalkozó szellemű, minden szépért, jóért és hasznosért lelkesülő derék polgártársaink közül többen mozgósították a cinkotai h. érdekű vasút mentén lakó érdekeltséget a villamos üzemre való átalakítás érdekében megindítandó akció népszerű jelszava alatt. A mozgalomnak meg is volt az erkölcsi sikere. Hallottunk sok szép dikciót alulról fölfelé — és fölülről lefelé szánt hatással. Küldöttség ment a fővároshoz, miniszterhez, a h. érdekű vasút igazgatóságához, és a küldöttség tagjai ígéretekkel megtermékenyítve tértek vissza küldőikhez, kiadván a bennük megfogamzott jelszót, hogy (.(.türelem, — várni, — meg lesz mindene! Hát ennek, mint jeleztük, innen-onnan egy esztendeje, és mi most tisztelettel kérdjük a múlt évi mozgalom lelkes megindítóit, mi hirt tudnak a villamos üzemre való átalakításról, — hol feneklett meg a dolog? Ezt a kérdést pedig a h. érdekű vasút téli menetrendje életbeléptetésének alkalmából vetjük föl, a mikor is oly halmaz levelet, fölszólalást kaptunk, hogy azoknak lapunk szűk keretében egyszerre helyet sem adhatunk. A levelek telvék mindenféle kívánságokkal, panaszokkal, — pedig a téli menetrend nem fossz, legalább nem rosszabb a nyárinál, — csak kurtább / a múlt téli menetrendhez hasonlítva pedig sokkal jobb. Miért hát ez az idegesség a vicinális ellen, mikor menetrendje haladást jelent a múlt évihez képest? Megmondjuk azt mindjárt. Évek hosszú során át az volt egyetlen vágyunk, bárha a második sinpárt lefektetnék már a Kevepesi- uton, hogy végre a félórás menetrendet megérhessük ! Lefektették a második sinpárt, és ekkor a helyett, hogy minden erőnket a meglévő állapot mellett elérhető legnagyobb előnyök kiaknázására fordítottuk volna, — az erők tömörülését talán kissé elhamarkodva egy másik, kétségtelenül jogos kívánság hangoztatására használtuk föl: a villamos üzemre való átalakitás követelésére. Meg kellene kövezni azt, a ki oly bamba volna, és ne azt kívánná elérni, a mi reá nézve legkellemesebb, legkényelmesebb, — de hát arra mit mondjunk, a ki egy bizonytalan, bár szépnek Ígérkező jövőért, a jelen előnyeit kiaknázatlanul hagyja? Határozottan kívánjuk mi is a cinkotai h. érdekű vasútnak villamos üzemre átalakítását, de jövő zenéjéért nem akarjuk azt a kényelmet föláldozni, melyben a jelenlegi közlekedés mellett is a vasúttársaság vezetőinek egy kis jóakarata mellett részünk lehet. Nevetséges kívánság volna, hogy a vasúttársaság menetrendjének összeállítása előtt minden utast külön megkérdezzen, miként volna reá nézve legkényelmesebb a menetrend, — de viszont érthetetlen közöny volna, ha a társaság ridegen elzárkóznék oly jogos kérelmek elöl, melyeknek teljesítését a közérdek és a társaságnak a közönséggel közös érdeke kívánja meg. Nézetünk szerint e közös érdekek összeegyeztetése ez idő szerint mindennapi szükségleteinket sokkal jobban kielégítené, mintha minden alkalommal a villamos vasút ábrándjától elkapatva, a sóhajok tengerében merülünk el. Megindítottuk a mozgalmat a villamos átalakitás érdekében, helyes, dicséretes dolog volt, — de ha vágyakat ébresztettek bennünk, akkor tessék azon lenni, hogy e vágyak valamikor kielégittessenek, mert csak a papiros türelmes, melyre kívánságainkat leírtuk, — de mi, kikben a kívánságokat fölébresztették és a kik előtt e kívánságok teljesítését kilátásba helyezték, — mi nem lehetünk olyan türelmesek, mert emberek vagyunk, már pedig nincsen türelmetlenebb teremtmény az olyan embernél, a kire valami boldogság vár. Ennek a türelmetlenségnek tulajdonítjuk mi,
