Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-10-06 / 22. szám

1901. — 22. sz.

RÁKOS VIDÉKE

OKTÓBERI ÁLOM.

Október 6.

Néma szobámban Szürke homály van,

Bedereng méla hold sugara ... Lelkem a múltnak bontja ki szárnyát S titka világán sebtibe száll át — Mintha kutatna, keresne.

... Kerül az álom;

Lágy nyoszolyámon Nincs nyugalom!

Zord fuvalom Zörgeti ablakomat.

Nézek az éjbe, ki;

Holdsugara alig ad fényt neki... Borul az ég im Keleti részin:

Zokogó szellők Tépik a felhőt S nagy darabokban Fut vele nyomban Messze, ki tudja hova!...

Figyel a lelkem ...

E tűnő percben Hallom: az óra éjfelet üt;

Künn, a sötétség fátyola födte Tájra a lelkek árnya került.

Lázas agyamra szállnak a gondok... Futnak előttem kerge koboldok;

Tova suhanva lényem előtt,

Néha fülembe sipogó hangon Súgnak valami bús, epiedöt...

Tagom, a vérem mintha remegne, — Figyelek minden picike neszre ...

Rémes, ijesztő lesz a sötétség! Telkemet is már gyötri a kétség,

Nincs pihenésem!

... Künn a sötétnek zaja növekszik; Mintha az égnek csontkeveréke Hullna a földre Zörögve,

S mintha mohón Fürge manóknak Ezre söpörne, —

Hull a levél, az eső,

Zörg a haraszt.

S mire vágytam: —

Szép ruhában,

Rózsaszinü köntösében Jött az álom S pilleszárnyon Szállt le szépen Szemeimre...

★

Micsoda látvány!

— Bár ne is látnám —

Szürke, borongás, szombati reggel; Égre a nap tán már sohse kel fel; Sugara nem jő,

Kom.örült, felhő Födi az ég peremét,

Gyásza, setét,

Mint a vak éjnek a bűne!

Dér csípte a tájék;

Rajt' furcsa sok árnyék Fut a homálynak leple között,

Majd csalfa sugárka Megtöri játszva

A nehéz, fojtó, szürke ködöt...

A lég is oly ólmos;

A halál zordon Angyala szálldos Benne körül...

Megborzad a lélek, a test! ...

... Ott a homályban cölöpök állnak Égre kiáltva; —

Egyenes sorban mintha kilencet Látna a szem!

... Hasad a hajnal.

Suhanó zajjal Dörren az ágyú,

S messze amott a jegenyefákról Megijedt varjak serege röppen S kavarog, leng a zord levegőben,

Majd le-lecsap Egy-egy csapat...

Valahol távol.

Hajnali harang szomorún kondid, Hogy a ki hcdlja, könnye kicsordid.

Pitymallat oh, be gyászosan ébred!

... Aradi várban pezsdül az élet, Börtönein át Csillan a lámpák Pisla világa;

Gyönge sugára Szembe lopódzik

S futva lobog, mint csalfa lidércfény Mocsaras rónán, puha lapályon.

Nyikkan az ajtó; csörren a kulcs. Zsarnoki önkény zsoldosai Szedik össze a nemzet hős fiait Láncraveretten ...

Mindenik’ arca a

Néma lemondást tükrözi vissza.

Nagy nyugalommal lépnek előre,

S fegyveres őrség lép a nyomukba. Egyse’ hiányzik, mindenik itt van!

Ott a szekéren sánta vitéz ül...

.. . Mily szomorúság! mily siralom ! Német ajakról hangzik,

A vezényszó;

Komoran a menet megindul ime.

... Pörren a dob...

Néma ijedtség ül ki az arcra...

... Messze, amott a bitófák Halálra ijesztőn intenek erre Égr ekiáltó, vad munka jelül!

... Valami titkos fény ragyog onnan.. Korai napfény sárga, hűvös sugarának Nincs ereje! —

Tudj leszakadni te lávatömeg !

Ontsd el a földet tüziszapoddal,

Mert nincs a világon semmi vigasz! Nézd, azokat ni!

Halni;

A zsarnok hozta ide!

Oda kerülnek mind a bitóra! Szolgabitang lopja ki leikeiket,

Hogy az a bamba, gyáva Ítélet Véle beteljék!. ..