Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-22 / 20. szám
I, évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, szeptember 22. 20. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: PÁRT ÉN YI JÓZSEF. Előfizetési ár: fferre kor-l~ ——Negyedévre ... ............. « 2.— Eg yes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Eyy eyijhasábos petitsor ára ÍO fillér. Mátyásföldi ábrándok. A számból vette ki a szót e lapok vezércikkírója, elmélkedvén Rákos telepei és a vasúttársaság közötti «érthetetlen» viszonyról, a melynek a legszivélyesebbnek kellene lenni. Pedig hát nem az! Ne rekrimináljunk! Azzal nem megyünk semmire! Hanem beszéljünk a jövőről. Én máty ásföldi létemre csak a saját telepemről ábrándozom. Különben : ab unó disce omnes! Lássuk csak, mit kellene, vagy mondjuk igazabban, mit lehetne tenni, hogy Mátyásföld is fejlődjék és a vasútnak is meglegyen a maga haszna? Nemde a népességet, a közlekedő közönséget kell szaporitni! Lehet ez? Hogyne lehetne! Először is lehetővé kell tenni azt, hogy a közönség télen is künn lakhassék. Nem szőlők a színházba járó (jobban mondva járni akaró) közönségről ; ezeken kívül is nagyon sok olyan ember van, a ki késő estig el van foglalva — nem mulatsággal, hanem munkával. Ezek nem mehetnek haza a városból, ha nincs télen is, nyáron is legalább 11 órakor egy-egy vonat naponkint. Talán az első évben ez a vonat nem sok embert vinne; de látjuk, hogy a tavaly berendezett félórás vonatok ma, mondhatni, kivétel nélkül tele vannak. Csak alkalmat kell tehát adni a közönségnek! A nagyvasúti jellegénél fogva nehézkesebb magyar államvasutak direkt a közönség kényelmére (bár a maga kárára) hány vo iratot indít Gödöllőre, Nagy-Marosra, Török- Bálintra stb.! A pesti oldalon sehol sincs 50 holdnyi erdő a közönség rendelkezésére, csak Mátyásföldön ; itt a kirándulók nyitott és födött helyiségeket találnak kész vendéglővel, nagy táncteremmel. Mit kell hát tenni? Olcsó külön vonatokkal tömegesen szállítani ki a városi népet és erre az alkalmatosságra aránylag csekély reklámot ütni, a mint ütött annak idején az osztrák-magyar vasút Rákos-Palotával; külön vonatai mindig tömve voltak. Népünnepek számára telepünk szép területe rendkívül kedvező hely és ma már félórai távolságot megbir a közönség. Mikor Mátyásföld területét szépnek mondom, azt hiszem, nem vagyok szerénytelen. Hiszen a telep középpontja 50 hold erdő és közterület az igazságos Mátyás király szobrával ékeskedő llona-tér parkjával. Ezek körül csoportosulnak az elökertekkel Időire szélesedő 8 öles befásitott és kavicsolt utcák és az aránylag nagy (600 □öles) telkek mindmegannyi kertté alakítva. A magas fensiku fekvés, tiszta, portalan levegő és a pompás ivóvíz egy-egy ok arra, hogy a közel 300 holdas telepet szántóföldektől környezett egyetlen kertnek tekintsük. Nem hivalkodásból említem ezt, hanem azért, hogy rámutassak arra, hogy a jó tulajdonságok dacára, még nem fejlődött a telep tömeges nyaralóvá, pihenővé, hogy ne mondjam, hidegvizgyógyintézetté, szanatóriummá. A telepnek egyébként is nagy szüksége van fürdőre ; ez az egyetlen, de nagy hiánya ; azért a fürdőt nemcsak a futó (pár hetes), de az állandó lakók is használnák nagy mértékben. Ezzel tehát a telep keresettsége egyszerre felszöknék. Pedig pompás viz van nagy bőségben! Ebben a dologban is sokat lendíthetne a vasút. A szemeringi hoteleket ugyebár a déli vasút épitette és nem bánta meg. Nem mondom, hogy ö maga létesítse, de segítse, istápolja, mozgassa a dolgot. Hiszen tudtommal telkei is vannak (vagy voltak, a mi a dolog lényegén nem változtat) az erdő mellett, de melyek még be nincsenek fá- sitva; hát nem nagy díszére szolgálnak Mátyásföldnek. De hát hogy segítse ? Megmondom. A vasutat villámos üzemre alakítsa át és ez által a világítás és a vízvezeték dolgán is nagyot lendíthetne. Ezt a két utolsót az egész telepre kiterjeszthetné és tőkéjét jól kamatoztatná. Hiszen most is megvan Mátyásföld, pedig ugyan csekély eszközökkel rendelkezik. Mert lakói csak 3—4 hóig vannak. Közdolgai nem fejlődhetnek abban a mértékben, a mint a jól lefektetett alapon a természetadta szerencsés viszonyok fölhasználásával haladnia kellene. A mint nyáron minden lakható helyisége le van foglalva, úgy kellene annak lenni télen is, mert kincset ér helyzete, csak hozzáférhetővé kell tenni. És akkor nem lenne mindaz ábránd, a mit elmondottam. Bátorság és erő kétségtelenül meghozza a kívánt eredményt, valóvá tenné a — ködös ábrándot. Mátyásföldi.
