Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-08 / 18. szám
RÁKOS azonfelül az ütközet folyama alatt Isaszeget is föl- gyujtották, az utcák végtöl-hosszig égnek, azokon ágyúval keresztül hatolni lehetetlen. Legelőbb a déli részből verik ki a magyarok az osztrákokat, akkor azok fölgyujtják az erdőt. Azután az osztrák seregek fordulnak vissza uj erővel, visszaverik: a magyarokat s akkor nekik állja útjukat az égő erdő. Azalatt a magyar hadsereg más része az északi erdőt szádja meg s támadást intéz a malomhid ellen. Már előrenyomul, már sikerre jut, midőn a másik rész visszavonulása az elfoglalt tért föladni kényszeríti. Zeng az erdő az ádáz kiáltástól; maguk a vezérek viszik elöl a zászlókat. Az osztrák sereg egy döntő csapást intéz a magyar tábor hadközepe ellen. Tizenhat század könnyű lovasság, dzsidás és dragonyos, két egész ezred vértes, hat század banderiális lovas, nyolc ágyuüteggel s két röppentyű teleppel nyomul keresztül a Rákos gázlóján Isaszeg fölött egy tömegben s mint a lavina hömpölyg neki a magyar hadderéknek. Háromezer huszár áll együtt. Az ellenfél lovasütegeit fölállttá velük szemközt, saját lovassága hézagai között és oldalában s meg- nyitá ellenük az irtó tüzet. Itt csak egy ut volt a menekülésre. Azt követték. Szemközt rohanni az ellenfél lovasságára s az első rohammal összeverekedni vele úgy, hogy az ellen maga se tudja kiválogatni, hogy melyik az ö csapatja, melyik a másé s ne használhassa ágyúit. ügy történt. A fölvert porfelleg sok ideig eltakarta az egész csatatért. Egyszerre megdördülnek az ágyuk az erdő felöl. Mi ez? Az egész Király-erdő rengett a fölriadó kiáltástól: «Éljen a haza!» A magyarok tartalék hadteste megérkezett s beállt a csatarendbe. A honvédzászlóaljak kiverik az ellenfélt a Királyerdőből. Az ütközet sorsa el volt döntve. Az osztrák fél trombitái takaródót futták. A küzdő lovasság szétbontakozott, a holtak és sebesültek összeszedése a magyarnak maradt. Az osztrák hadcsapatok visszavonultak a Rákos jobbpartjára. A nap leáldozott már. De még azzal nem volt \ége a napnak. Az éjt megvilágította az égő falu lángja s a falut birni kell annak, a ki azt akarja mondani, hogy győzött. Tehát szuronyt szegezni és előre! Bele a tűz közepébe! VIDÉKE , 1901. — 18. sz. .Fölhatolnak az isaszegi magaslatokra, az ellent onnan is leszorítják s mikor a túlsó láthatáron fölemelkedik a hold, a halmokon mind a háromszinü zászlókat látja lobogni. De benn a Király-erdőben még egyre foly az ádáz viadal. Azokat ott nem lehet szétválasztani. Csak a késő éjfél pihenteti el őket. A Rákos mögötti halmokon a győztes éljen- kiáltása veri föl az éjszaka álmait, a távol gödöllői hegyekről áthangzik az ellen szomorú hivogató trombitaszója; benn az erdő mélyében a halálra sebesültek nyögése, sóhajtása kisért. A malomréten tábortüzek körül cigányzene szól; huszárok, honvédek toborzót táncolnak. A rét árkaiból csermely szivárog, mely a Rákos vizét pirosra festi... Ez történt a Király-erdőben.» ★ De hallgassuk meg, mit mond a dicsőséges ütközetről Baltazár Lajos honvédtiszt, a ki maga is egyike volt a küzdő félisteneknek. «Ápril 6-án, épen Nagypénteken, Urunk halála napján az isaszegi harctéren száznál több ágyú dörgése hirdeté, hogy két hatalmas ellenség néz farkasszemet egymással. Nem vesztegelt itt senki, el volt foglalva az egész hadsereg. Egymást követé az iszonyatos ágyúzás, röppentyüzés, fegyverropogás és szuronytámadás. A harc változó szerencsével folyt. Épen midőn az ellenség jobbszárnyán levő lovasdandárt a Han- wover-huszárezred megrohanta, lehető sietséggel vágtatott Damjanich a 3-ik zászlóaljhoz, s azt az erdőbe, az ütközet balszárnya felé, Klapka hadtestének segítségére siettető, s azonnal gyors léptekkel haladt is az erdő felé; de haladását némileg hátráltatá az ellen röppentyűinek zápora. A kocka az ellenfélnek látszék kedvezni, s a győzelem már-már az osztrák hadsereg kezében vala, mert a balszárny Klapka vezénylete alatt már futásnak eredt. Ekkor érkezett meg a 3-ik zászlóalj, s megjelenése egészen uj fordulatot adott az ütközetnek. Az erdőbe érkezvén, az volt első teendője, hogy a gránátosok által bekerített Klapka- féle honvéd- csápatokat megmentse. Ennek elérése céljából Föld- váry Károly, a 3-ik zászlóalj parancsnoka szuronytámadást vezényelt a gránátosok ellen, kik, midőn észrevették a 3-ik zászlóalj erélyes rohamát, rögtön fölhagytak a bekerített honvéd-csapattal való tusá- jokkal, s magukat tömegbe vonván össze, iszonyatosan kezdtek tüzelni a 3-ik zászlóaljra. Midőn még Gödöllő felöl több zászlóalj jővén segítségükre, kétesnek látszék a magyarok győzelme, de mégis Hadúr nekünk Ítélte a diadalt, mert épen a válságos percekben, a magyarok e kétes helyzeté
