Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-01 / 17. szám
I, évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, szeptember 1. 17. szám. RÁKOS VIDÉKÉ X TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : PÁFTÉNYI JÓZSEF. Előfizetési ár: f^svzrcévre kor- !;i-------Negyedévre......................................... « 2.— Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. Az iskola küszöbén. A nyárutó bezárja a pihenés, az üdülés kellemes tanyáit, az őszelő megnyitja a tudományok, az ismeretek foglalkoztató csarnokait. Az őszi szellő lehűti nyaraló kedvünket, elher- vasztja a szabad természetben átélt örömeinket, az élet gondja dolog után biztat s bizonytalan reményeket sző őszi ábrándjaink melankóliájába. Nehéz szivvel tér meg a fővárosba a szülő, fájó szivvel kerül oda vissza a diák: az, mert élete terheit tovább cipelni kénytelen; ez, mert gondtalansága édes álmainak sebes elfoszlását sinyli. Miért is olyan a szegény tanult ember sorsa, hogy 4—6—8 heti enyhet adó röpke öröm után a munka s a bű-gond tengernyi árja szakad a nyakába, a mely rövid lélegzetű nyári élvezeteinek még az emlékeit is beiszapolja, hogy a hivatalos élet komor ridegségén valamiképen át ne törjön az édes reminiszcenciák lélekmelengetö napsugára!... * Az egyetlen szülői gond, a melyért soká élni és sokat küzdeni érdemes, a gyermeknevelés gondja. A szülő minden egyéb gondja, a vagyonszerzést sem véve ki, hiú földi gond, a mely nem érdemli meg a reá pazarolt testi és lelki erőt. A szerető szülö-lélek legédesebb gondja gyermekét oly nevelésben részesíteni, a mely majdan tisztességgel és becsülettel koszoruzza körül a család nevét, a melyet a vérség köteléke révén hagy reá. A gyermek szegény volta nagyon kevés szülőt örjitett meg, de tisztességtelensége már tömérdek szülőnek az elméjét bontotta meg s taszította a téboly vagy kétségbeesés mélységes sírjába. A kik nagy kedvteléssel olvasgatják a napisajtót, azok undorodásig bételhettek a családi és társadalmi becsület és tisztesség rokkantjainak csömörletes tragédiáival. Mert a nevelésen már régesrégóta öreg hiba esik: kihagyják belőle az egyetlen korlátlan fegyelmező tekintélyt, a vallást, holott az Isten a nevelésnél senki fia által sem pótolható!.. . * Még azok is, a kiknek kezén a vallás figyelmet érdemlő nevelő eszköz, nagyot hibáznak, ha a vallást csak eszköznek s nem céljuknak tekintik. Ama belső s mély hit nélkül, hogy az ember lelke Isten kezéből került ki, s hogy rendeltetése a haldokló utolsó lélegzésével nem merül ki. hanem visszafordul Teremtöje, az Örök Biró szent színe elé, hogy földi érdemeinek mértékéhez képest örök jutalomban vagy büntetésben részesüljön: nem lehet semmiféle vallást sem erkölcsi sikerrel használni, mert a nélkül minden hitcikkely s minden hitparancs illuzióriussá válik s a vallás gyakorlása a lélek szemét kápráztató cerimóniává zsugorodik, a miben pedig a nevelés néztéböl nincsen semmi köszönet. A vallásnak gerince a létekről szóló tan az Örök Biró igazságos Ítéletébe vetett hit; ezek körül növekedik minden szolid erkölcs s izmosodik meg az egyéni tisztesség s becsület; mert eszmékben, elvekben könnyű meghatározni, hogy ilyen meg olyan a makulátlan tisztesség és becsület; de nem szabad elfeledni soha, hogy azokkal a körmönfont eszmékkel és elvekkel emberemlékezet óta ádáz harcot vívnak az — indulatok és a szenvedélyek, s hogy sok papirost vesztegettek már el ama jegyzőkönyvek megírására, a melyek az élő Isten s a lelkes vallás nélkül szűkölködő tisztesség és becsület szemfedöiül szánvák!... De nézzünk annak a nagyzási hóbortnak jobban a szemébe, a mely mintegy a karosszékböl beszél az Istennel s csak úgy a lóról beszélve, akarja a családja nyergébe emelni a vallást!... * A gyermekeknek, különösen a leánygyermekeknek — kell a vallás! Ezt hangoztatják azok, a kiknek a vallásról csak — halvány sejtelmük van! Oh kérjük 1 Ha a szülőknek nem kell a vallás, nem kell biz’ az a gyermekeknek sem! Ha a szülő nem tartja magára nézve kötelezőnek a vallás gyakorlását, reászorithatja ugyan gyermekeit, de a szülök jó példája híján, gyönge hitélet fog csak serkedni a gyermek lelkében, a mely bizonybizony nagyon törékeny vértje lesz annak a sokat féltett családi tisztességnek s egyéni becsületnek s nem sokkal többet nyom a latban ama káplárfegyelemnél, a melyet haragunkban vagy jókedvünkben annyiszor teszünk gunyszóvá! Ne akarjunk tehát szívességet tenni Istenünknek azzal, hogy gyermekeinket — magunk nélkül — reá bízzuk; hogy élő hit híján azzal a vakmerő reménynyel ostromoljuk az eget, mikép a jó Isten, a mi
