Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-08-11 / 14. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 14. sz. szonyban kell lennie közönségével. Mert csak ez az ut az, a mely befektetett tökéinek gyümölcsét meghozza. A passiv viselkedés, sőt az ellenségeskedés, a mit a vasút szintén számtalan módon éreztethet, mindkét félnek csak romlására vezethet. Egyik félnek sem szabad a másikat szabad sorsára hagyni: boldogulj, a hogy tudsz! Ez a politika a legnagyobb mértékben megboszulja magát; mindkét félnek csak tengödés az élete; jobb lett volna nem is születniük. A kölcsönös jóakarat az első és elengedhetetlen életföltétele mindkét tényezőnek. Előttünk a szomorú példák: Rákos telepei! Az együtt működés, a harmónia sehol! Annál érthetetlenebb a viszony, mely a telepek és a vasut- vállalat közé elejétől fogva beékelődött és a mely a helyett, hogy idővel lassanként szivélyesebbé lenne, mindinkább barátságtalanabbá alakul. Ezért panaszkodik örökösen az egyik úgy, mint a másik. Melyiknek van igaza? Azt hisszük, mind a kettőnek. Miért ? Mert egymás szavát soha sem akarják meghallani, megérteni. H—e. Egy pár szó luxus-lótenyésztésünk érdekében. Az országos lótenyésztés érdekében nagyon fontos kivánalom az, hogy Budapesten a lóértékesitésnek állandó, és biztos piacot teremtsünk és egyidejűleg a lótartás föltételeit megkönnyítsük. Annál inkább szükséges ez, mert a tapasztalati adatok szerint, valamint a ménestulajdonosoktól beszerzett információk szerint is, a luxuslovak értékesítésénél .fővárosunk egyáltalán nem képez fogyasztási piacot. Az 1894-ik év óta tartott luxuslóvásárok jegyzéke szerint ugyanis mindössze 23 darab 1600 korona, vagy azonfölüli értékű lovat vásároltak budapesti vevők. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezek közül egy föur nyolcat falusi használatra vett, hatot pedig lókupecek vásároltak meg, akkor csakugyan elszomorító e téren a fővárosnak fogyasztó képessége. Az Andrássy-ut, meg a Stefánia-ut törzsközönsége a megmondhatója, hogy mennyire fogy évről-évre a fogatok száma. Egy"egy négyesfogat megjelenése esemény számba megy, bámulására csoportokba verődnek az emberek. Lovas mindig kevés volt, de ma már jóformán csak paripákat járató tiszti szolgákat lehet látni Budapesten lóháton. A luxusló iránti kereslet hanyatlása abban rejlik, hogy nincsen hely azok használatára, bemutatására. A nyugati államok fővárosairól nem is szólva, minden nagyobb városban kellőképen gondoskodnak a célnak megfelelő kocsikázó és lovagló utakról. Fájdalom. Budapesten, a lóratermett magyarok fővárosában, e téren még sok kívánni való van, pedig a metropolisok teremtik meg a divatot. Ha nagyobb vidéki városainkban hire menne annak, hogy Budapesten sport a lovaglás, kocsikázás, kapva kapnának a jó példán. De eltekintve a lótenyésztés szempontjától, a lovas és kocsikázó sport nagyon sok iparágnak juttat bő keresetforrást, - első sorban természetesen a nyerges és kocsigyártó iparnak és közvetve a bőriparnak. Miután pedig az említett sport-ágak stagnálása következtében a fogyasztás a fölsorolt iparágakban nagyon csekély, — a finom nyers bőröket külföldről importálják, a mi alul a fogyasztás emelésével könnyen emancipálhatnók magunkat. Mennyire föllendülne a szabó-, kalapos-, cipész-ipar, ha mágnásaink, és tőkepénzeseink a lovas és kocsi-sport föllendülésével nagyobb mennyiségben rendelnék meg a sok finom ruhát, libériát! Megéreznék e sportágak divatját a nöiszabó-iparosok is, mert kétségtelenül nagyobb lendületet venne ez az iparág is a lovaglások és díszes magánfogatok bemutatásánál szükséges sokkal gazdagabb ruházati cikkek iránt nyilvánuló nagyobb kereslet folytán. Nem akarjuk fölsorolni mindazokat az előnyöket, melyek a vagyonos embereknek hasznos költekezésre ingerlése által a fővárosra háramolnának, csak egyszerűen konstatáljuk azt az elvitázhatlan tényt, hogy a nagyvárosok fényét, iparuk és művészetük föllendülését jó részben a helyben költekező vagyonos osztálynak köszönhetik, igy hát szükséges, hogy olyan intézményeket honosítsunk meg és istápoljunk, a melyek a vagyonos embereket fővárosunkba vonzzák. És mikor legnagyobb a vagyonos idegenforgalom Budapesten? A lóversenyek alkalmával, — mert a hollósportról van szó, oda mindig sok vagyonos ember tódul. A lovagló sport, mely az egész müveit világ kedves időtöltését képezi, — fájdalom, nálunk a legnagyobb mértékben pang, és pedig azért, mert erre alkalmas utaink nincsenek. Kívánatos volna első sorban az Andrássy ut lovagló- utait jókarban — és kizárólag lovasok részére — föntartani másodsorban pedig a millenáris emlékoszloptól kifelé a víztoronyig egy legalább húsz méter széles, kizárólag lovasoknak föntartott utat kihasítani és a városligeti tavat megkerülő második utat létesíteni. A kocsi-sport emelése végett a főváros egyetlen luxus útját, a Stefánia-utat kellene jobb karban tartani, mert a kora délutáni por, az öntözés utáni sár annyira tönkre teszi a kocsiszerszámot és a ruhát, hogy bizony nem csoda, ha az embereknek elmegy a kedvük a Stefánia-uti kocsikázástól. Ha azt akarjuk, hogy a vagyonos osztályt még jobban ide kössük fővárosunkhoz, tegyük lehetővé, hogy kétségtelenül nemes kedvtelésének a lovas és kocsi sportnak élhessen. Hiszen a gazdag ember költekezését az ipar, a kereskedelem föllendülése nyomon követi, és a mit a gazdag emberek kényelme érdekében teszünk meg, azzal egyúttal az iparosokon és kereskedőkön is segítünk. Franciaországban körülbelül 150.000 nagyon jól fizetett munkás ember kizárólag luxus-iparral foglalkozik. A mi iparosainkra is ráférne egy kis pártfogás és ezt könnyen elérhetjük, ha a gazdag embereknek lehetővé tesszük, hogy kedvteléseiknek Budapesten is háboritlanul élhessenek.
