Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-09-20 / 15-16. szám

1906

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

5

A prostitúció szabályozása.

Herkulesnek könnyebb volt kitisztítani Augiasz istállóját, mint Boda főkapitánynak megrend- szabályozni a főváros prostitúcióját. A legtöbb ember nem is sejti, milyen komplikált < z a kérdés. A moralista, aki nem számol az emberi hibákkal és szenvedélyekkel, törölni akarná az összes bordélyházakat és megfosztani engedélyüktől azokat a teremtéseket, kik privátim folytatják a saját testükkel való kereskedést. A modernül gondolkodó „kultur-ember“ elfogadja szükséges rossznak a prostitúciót, de két pártra oszlik; az egyik lándzsát tör a bordély-rendszer mellett, a másik védelmébe veszi a szerelem utcai pillangóit s azt vitatja, hogy a perditákat nem szabad „vállalkozók“ kezében hagyni, hanem mindegyik külön lakjék és keresetében ne osztozzék mással.

Legutóbb akadt egy honpolgár, aki ama javaslattal járult a belügyminiszter elé, hogy államosítsa a prostitúciót: építtessen házakat, egész városrészt a prostituáltak számára és kinevezett tiszviselőkkel adminisztráltassa a „telepet“. Ennek az urnák valószínűleg Pierre Louys „Aphrodite41 cimü regénye ; dta az ideát, amelyben festői színekkel van leírva az ókori Alexandria ama városrésze, hol a hetairák ezrei élték életüket. A jeles indítványozó azonban megfeledkezett arról, hogy a mai korban, amikor a törvény még a magánjogban is ösmeri a „turpis causa“ eseteit, anachronisticus lehetetlenség, hogy maga az állam kezelje a prostituáltakat

Kisebb városokban van értelme, hogy egy helyre csoportosíttassanak a kéjnők. így volt ez hajdan csaknem mindenütt a világon s igyvan most is számos vidéki városunkban. Budapesten azonban, mely nem világváros ugyan, de mégis csak nagy város, a kéjnők centralizációja ke- resztülvihetetlen.

Meg kell nyugodnunk abban, hogy bordélyházak legyenek a város különböző részeiben és magános nők üthessék fel szerelmi tanyáikat a bérházakban. A közönség a rendőrségtől nem kívánhat egyebet, csak azt, hogy a perditák se a házakban, ahol laknak, se az utcákon, ahol vendégekre vadásznak, megbotránkozás tárgyául ne szolgáljanak. Ennek az elérésére csak kíméletlen szigor szükséges.

Kétségtelen, hogy Budapest prostituáltjai ezidőszerint tolakodók, szemérmetlenek, sőt arcátlanok. Éjjeli órákban valósággal megrohanják a férfiakat, napközben pedig kihívó viselkedésükkel mindenek figyelmét magukra vonják. Ezen az állapoton nem segít az, hogy a főbb útvonalakról kitiltattak és mellékutcákba

szorittattak. A mellékutcákban is laknak tisztességes családok, kik joggal megkövetelhetik, hogy ne kelljen minduntalan beleütközniök a járda tolakodó pillangóiba.

A reformot mi úgy képzeljük, hogy a rendőrség először határozza meg azt, hogy melyik utcában hány bárcás nő lakhat. Ezzel útját állja annak, hogy nagy csoport kéjnő kerüljön ugyanegy utcába és a konkurrencia miatt egymással versenyezzék a tolakodásban.

A második rendszabály volna: a türelmi engedély rögtönös megvonásának terhe mellett megparancsolni, hogy bárcás nő éjjeli 10 óra előtt sem lakásának ajtaja előtt, sem az utcákon. nem ácsoroghat. Az éj hátralevő részében is tilos a csoportosulás és a férfiak hangos megszólítása.

Ha ezt a két rendszabályt életbeléptetik, legalább az utcák tisztessége meg lesz védve és a külföldi ember nem fog megbotránkozni a magyar „nők“ szemérmetlensége fölött. Egy évi erély és szigor ki fogja irtani azokat a perditákat, kik erkölcsi fekélyét képezik a fővárosnak.

Lehet, hogy e rendszabályok mellett csökken a prostituáltak keresete. De ki törődik ezzel ? Ha az illetőknek nincs Ínyére az állapot, hagyják abba mostani foglalkozásukat, menjenek becsületes munkába.

Budapesti lóversenyek,

Küszöbén az őszi lóverseny-saisonnak, szükségesnek látjuk mi is véleményt nyilvánitani a lóversenyügy felől, mely nemrég szóba került a törvény- hatósági bizottságban is, s valószínűleg vita tárgyát fogja képezni a télen vagy jövő tavasszal.

Tudvalevő, hogy egyes hírlapok valóságos hajszát indítottak a lóversenyek ellen s nemcsak a book- maker-irodák és a totalisateur eltörlését sürgetik, de egyenesen arra ösztökélik a kormányt és a fővárost, hogy szüntesse be a futtatásokat. Ez a kívánság, — nyíltan kimondjuk — nevetséges és nagyfokú éretlenségre vall. Mindenütt e világon tudják, hogy a lovak futtatása kevésbbé a gazdag és nagy urak passiója, mint inkább fontos tényezője a lótenyésztés fejlesztésének. Civilizált országokban azzal is tisztában vannak, hogy a bookmaker és totalisateur intézmény szükséges kellék, részben a versenyék iránt való szélesebb körű érdeklődés felkeltésére, részben ama jövedelmek gyarapítására, melyekből a versenydijak legnagyobb része kikerül. Csak öntudatosan hazug, vagy teljesen tájékozatlan ember állíthatja, hogy a fogadásoknál a totalisateur az istállótulajdonosok érdekeit mozdítja eló. Hasonlókép rosszindulatú ráfo-