Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-05-16 / 11-12. szám
2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1906. május hó 16 án és az ő meggyőződése ellentétbe kerülnek a kormány intencióival. Budapest főpolgármestere kell. sogy a közvetitő kapocs és egyúttal az ütköző legyen a kormány és a törvéryhatóság között. Az egyéntől függ, mikép tölti be ezt a fontos es sokszor kényes szerepet; lehet csupán pictus mascu-us, de lehet hatalmas tényező, disze és egyúttal ereje a törvényhatóságnak. Meg vagyunk győződve, hogy az uj főpolgármester teljes tudatával bir hivatásának és a reá várakozó feladatoknak. Beköszöntő beszéde a bizonyság, hogy ismeri a bajokat, melyek orvoslást várnak és a reformokat, melyek halasztást már alig tűrnek. Ha ugyanolyan erélylyel és önzetlen buzgalommal látja el főpolgármesteri teendőit, mint amilyennel eddigi tisztségének megfelelt: a főváros életében is bekövetkezik az erkölcsi megtisztulás és üdvös alkotások korszaka. A főváros a parlamentben. Valószínűleg utoljára történt, hogy a főváros kilenc képviselőt küld a képviselőházba. Az uj választási törvénynyel egyidejűleg, mely életbe fogja léptetni az általános titkos választást, intézkedésnek kell történnie a kerületek helyesebb és igazságosabb beosztásáról is. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a fővárost már a jelenlegi választói cenzusnál is kilencnél több képviselő küldetésének joga illetné, a választók számának óriási megszaporodása pedig föltétlenül megköveteli, hogy a főváros több választó- kerületre osztassék. Budapestnek legalább tizenkét képviselőt kell a parlamentbe küldeni. Hogy mely város részek osztassanak két részre, azzal körülbe- mindenki tisztában van, de azért szükséges, hogy a kormány annak idején kikérje a törvényhatóság véleményét. A most lefolyt választás, abból a szempontból bírálva, hogy a főváros speciális érdekei kellően lesznek e képviselve a parlamentben, kielégítőnek mondható, Mi és velünk együtt sokan, nem osztjuk azt a felfogást, hogy a főváros mindenkor a kormány tagjainak és a politikai celebritásoknak legyen a mandátum szállítója. Még utilitárius szempontból sem helyes — noha ez volt a tulajdonképeni indi- tóok, — mert tapasztalati tény, hogy a Budapesten megválasztott miniszterek és parlamenti kapacitások alig egy-kettő kivételével — abszolúte nem foglalkoztak és nem törődtek a főváros ügyeivel. A város és a polgárság összesége tehát semmi hasznát nem látta képviselőinek; csak egyesek és egyes klikkek kamatoztatták maguk számára a mandátum- iferálást. A közszellem örvendetes változását jelenti az la tény, hogy a mostani változásnál — egyetlen ke' rületet kivéve — valamennyiben oly képviselőt választottak, akik rég benne élnek a főváros életében, szoros érintkezésben állanak polgártársaikkal, a községi ügyek körül egy vagy más irányban már tevékenységet fejtettek ki és akikről bizonyos, hogy mint országgyűlési követek is első sorban budapesti polgároknak tekintik magokat. Az egyetlen kivétel az Erzsébetváros, melynek illusztris képviselője nem budapesti, hanem aradi polgár. E kerületben azonban a választók ezúttal egy régi klikk rendszer megdöntését tűzték ki célul s a győzelem kivívásához szükségük volt egy tekintélyes és népszerű névre, melynek viselőjéről joggal föltételezhetik, hogy ha nem is közvetlenül, de közvetve részt fog venni a kerület további purifikációjának munkájában. Nem érdektelen, ha futólag is, vizsgálat tárgyává tenni, hogy a többi nyoic fővárosi képviselő mily egyéni sulylyal bir a fővárosban, kik állanak a hátuk mögött és a városi ügyeket illetőleg melyik irányhoz tartoznak? Van-e vagy várható közöttük oly szolidaritás, hogy együttes és egyetértelmüieg járjanak el ama kérdéseknél, melyek a fővárosra eézve nagy jelentőségűek, s amelyeknek kedvező elintézését kétségkívül befolyásolja az, ha a főváros valamennyi képviselője azonos álláspontra helyezkedik ? Budapest jelenlegi képviselői között a legelső portentum és legnagyobb tekintély kétségkívül Polónyi Géza. Nem azért, mert tagja a kabinetnek, hanem re dkivüli akaratereje, agilitása és éles esze folytán. Már akkor is, amidőn senki sem álmodta, hogy a 48-asok résztvelretnek kormányalakításban, amikor tehát Polónyi Géza minisztersége is a lehetetlenségek közzé tartozott, a törvényhatósági bizottságban meg volt a súlya és tekintélye. Talán mondhatnék, hogy ott is épp oly jelentőségteljes szerepet töltött be, mint a képviselőházban. Mert Polónyit soha nem abszorbeálta teljesen az országos politika és a pártbeli tevékenység; mindig tudott időt sza kitani arra, hogy résztvegyen a törvényhatósági bizottság működésében, sőt immár évtizedek óta egyik vezetője és lelke volt a belvárosi független érzelmű polgárság társaskörének. Városatyai minőségében legalább is annyi ellenséget és irigyet szerzett magának, mint honatyai minőségben. Ezen nincs mit csodálni. Erős, markáns egyéniségek és harcos temperamentumok soha nem szerepelhettek ellenségek nélkül. Aki támad, annak el kell készülve lennie nyílt visszavágásokra, olykor alattomos gáncsokra és hátmögötti rágalmazásokra is. Polónyi Géza pedig amúgy istenigazában támadott nem egyszer és
