Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-02-10 / 6. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1904. februáj 10. 6. szám.

KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

ELŐFIZETÉS! ÁRA:

Egész évre ... ... ... ... ... ... .. Fél évre ... ... ... ... ... ..............

12 kor. 6 kor.

SZERKESZTI ES KIADJA:

DR- BARTHA SÁNDOR.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ:

IV., Reáltanoda-utcza 5.

Telefon szám 645.

Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség.

Egy autonom jog elismerése.

ügy látszik, igaza van azoknak, kik Tisza István gróf kormányrajutásakor azt hajtogatták, hogy az nj belügyminiszter hive az autonom jogoknak. Most már bizonyság is van erre. Tisza ngyanis jóváhagyta a közgyűlés ama határozatát, hogy ezentnl 40 bizottsági tag kérésére is összehívandó a rendkívüli közgyűlés.

Ha ez a határozat egyenesen Tisza elé kerül vala és szó nélkül helybenhagyja, leg- fölebb csak annyit konstatálnánk, hogy a miniszter helyesen és liberálisan fogta fel az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 57. §-át. Ámde, a mint emlékezni méltóztatnak, ez a határozat már Tisza minisztersége előtt fölkerült a minisztériumba és Kimen-Héderváry gróf megtagadta a jóváhagyást. Megtagadta azzal az indokolással, hogy a határozat ellenkezik a fentebb említett törvénynyel.

Tisza István tehát a legnagyobb elismerésre méltó dolgot végezte, a midőn a főváros újabb fölterjesztésére dezovudlta elődjének álláspontját és határozatát. A ki ösmeri a minisztériumok belső életét, egész joggal messze menő következtetéseket fűzhet Tisza eljárásához. Tudni való ugyanis, hogy a megyék és városok törvényhatósági bizottságaiból fölterjesztett ügyeket a belügyminisztérium egyes ügyosztályai vizsgálják felül. A mit az osztályfőnök előterjeszt, azt a miniszter többnyire olvasatlanul aláirja. Tavaly őszszel a főváros közgyűlési ügyrendjére vonatkozó módositás Fascho-Moys

Sándor miniszteri tanácsos elé került, a ki általában véve nem barátja az autonom jogok kiterjesztésének s különösen nem szimpatbizál a fővárossal. Azt a famózus, nyakatekert és a józan észszel ellenkező indokolást, a melynek alapján Khuen-Héder- váry a közgyűlés határozatát megsemmisítette, ez a méltóságos ur konczipiálta.

Ámde ugyancsak hozzá került az újabb fölterjesztés is. Fascho-Moys urat mindenki nyakas bürokratának ismeri. Egyszer elfoglalt álláspontját soha semmi körülmények között meg nem változtatja. Több a bizonyosnál tehát, hogy vállat vont a főváros fölterjesztésére és az előbbi döntés fentar- tását proponálta. Tisza István azonban nem Zágrábból került a belügyminiszteri székbe, s nem osztrák ivadék, hanem törzsgyökeres magyar ember és apja oldala mellett az autonomikus jogok respektálásában növekedett fel.

Emellett még lelkiismeretes miniszter isr aki minden ügyet a maga esze szerint intéztet el. Fascho-Moys urat tehát az a megiepetés érte, hogy előterjesztése nem fogadtatott el, sőt előbbi indokolása deza- vuáltatott.

Az ilyes história keseives falat egy bürokratának, aki megszokta, hogy miniszterei csak névaláiró masinák. De le kell nyelnie, akármilyen rosszul esik is. A káröröm nem szép, de természetes emberi érzésr s mi őszintén megvalljuk, hogy fölöttébb jól esik nekünk a miniszteri tanácsos ur dezavuál tatása.