Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-02-02 / 5. szám

4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. február 2. tikus infekczióknak is. Könnyelműek és higiénikus dolgokban járatlanok lóvén, gyanútlanul engedjük a borbélynak, hogy fejünket azzal a fésűvel és kefével tisztogassa, megborotvált arczunkat azzal a szivacs­osai mossa és pamacscsal puderozza, amelylyel előt­tünk már száz meg száz embert kiszolgált. Nem jut eszünkbe, hogy a sok száz ember közt lehetett bőr- bajos vagy romlott vérü, s hogy baczilusok marad­hattak a fésűben, a kefében, a pamacson, a szivacs­ban, amelyek esetleg bennünket is inficiálni fognak. Sőt sokan attól sem undorodnak vissza, ha a bor­bély már használt törülközőt gyömöszöl a nyakunkra vagy ilyennel töröli arczunkat. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a fej- bőrbetegségek 70 százaléka a borbélyüzletekben támad. Az orvosok már sokszor felszólaltak és óvatosságra intették a közönséget, de eredménytelenül. Ha emlé­kezetünk nem csal, a hatóság is elrendelt bizonyos higiénikus intézkedéseket a borbélyüzletekre vonat­kozólag, azonban ezek részint nem lettek végrehajtva, részint elégtelenek. A leghelyesebb eljárás az volna, ha mindenki a saját fésűjét, keféjét és egyéb toilettszereit hasz­nálhatná. Egy nagyforgalmú üzletnél ez azonban lehetetlenség. Nem is kivánhatjuk, hogy a borbély minden vendége számára külön eszközöket tartson. A havi vagy évi előfizetők kedvéért még meghoz­hatja ezt az áldozatot, de mit csináljon az úgyne­vezett futó vendégekkel, kik ma ebbe, holnapután abba a borbélyüzletbe mennek? Egyszeri használat után dobja el a fésűt, kefét stb. Bolondság volna ezt követelni. De van a megoldásnak egy kevósbbé költséges és mégis praktikus módja. A dezinftciálás. Tessék minden egyes szerszámot és toilette- eszközt használat után fertőteleniteni. Amint köteles a borbély kellő mennyiségű fehórruhát, (törülközőt, haj­köpenyt stb.) készletben tartani, úgy tétessék köte­lességévé kellő mennyiségű fésűt, kefét, szivacsot, pamacsot, habverő tányért stb. beszerezni. Legyen ezekből akkora készlete, hogy a már használt tárgyakat kényelmesen és gondossan dezinficiáll- hassa. Behozhatnák továbbá azt a reformot is, hogy az arcz letörlésére és az inggallér meg a nyak ki­tömésére ne kendőt, hanem selyempapirt használ­janak. Egy-egy fehérruha kimosatása többe kerül, mint ez a papir, s használatát csak az ellenezheti, aki öt-hat vendéget szolgál ki ugyanegy kendővel. Kétségtelen, hogy a higiénikus reformok ez egyszerű módja is növelni fogja a borbélyok tőke­befektetését és üzemköltségét. Mondhatnék, hogy semmi köze a publikumnak ehhez, mert első és leg­főbb érdek a közegészség megóvása. A ki nem képes amodern hygienekövetelményei szerint berendezkedni és dolgozni, az hagyja abba mesterségét. Ámde nem igy áll a helyzet. A borbélyok és a fodrászok szer­vezett ipartestületet képeznek s egyértelmüleg elha­tározhatják, hogy e higiénikus reformok életbe­léptetésével egyidejűleg a kiszolgálás árait is föl­emelik. Amennyivel több kiadást okoznak azok, annyival emeljék föl az árakat. A különbözet nem rúghat többre pár krajczárnál, s azt a közönség szivesen meg fogja fizetni. A reformot tehát jogosan követelhetjük. A főváros tiszti és kerületi orvosai mulasztást követ­nek el, ha ki nem eszközük a tanácsnál, hogy ez irányban g}7ors intézkedés történjék. És ha meg lesz a szabályrendelet, az ő kötelességük a legszigorúbb ellenőrzés gyakorlása. Kereskedők szervezkedése. Az országos magyar kereskedelmi egyesület, mely a múlt napokban tartotta alakuló gyűlését, 12 programmpontban foglalja össze mindazon teendő­ket, melyeknek megvalósitásán munkálkodni kiván. A szervezkedésnek czélját az első pont kör­vonalazza, mely szerint a szövetség feladata egye­síteni az ország minden részében széjjelszórt keres­kedőket, hogy ez a befolyás, mely a kereskedő osztályt számánál, a nemzeti munkában és a köz­teherviselésben való részvételénél fogva joggal meg­illeti, minden tekintetben egységesen érvényre jut­hasson. Magunk részéről csak elismeréssel üdvözöl­hetjük társadalmunk ezen intelligens osztályának szervezkedését, azonban a programmban felvett egyes pontokban találunk olyan kijelentéseket, a melyek legnagyobb mértékben aggodalmat keltők, a meny­nyiben egyenesen harczot hirdetnek azokkal szem­ben, a kik tapasztalataik alapján nem akartak és akarnak hinni, hogy a magyar kereskedelem ment minden kinövésektől és mindig ideális czólokat követ és a kik gyakran épen ezen oknál fogva támadásokat intéznek ellene. Nem czólunk ezen hibákat felsorolni, csak fel­említjük azt, hogy a fogyasztási szövetkezeteket, a melyek ellen hathatósan akar küzdeni, épen a „tisz­tességtelen“ kereskedelem hozta létre, tehát az ok szülte az okozatot. Hogy a szövetkezeteken kívül is tapasztalhatók visszaélések, ez emberi hiba, melyet az újonnan alkotandó szövetkezeti törvény lesz hivatva kiküszöbölni. Ugyanezen pont ugyan nyilat­kozik arról is, hogy elvben a szövetkezeti eszmét nem utasítja vissza, de ez szintén csak „elvi“ kijelentés, mert hisz az világos dolog, hogy a szö­vetkezet végkifej lésé ben arra lesz hivatva, hogy a tisztán közvetítő és nem nagy konczepczióju keres­kedést megszüntesse és igy a kereskedelmi létérdek­kel össze sem egyezhető. Félő, hogy ezen harczokban az ' 0. M. K. E. kifogja meríteni erejét és a valóban nagy czélok

Next

/
Thumbnails
Contents