Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-03 / 1. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. január 3. vényhatóságok önkormányzatától. Ez annyiban érdekes, mert teljesen összeállítva sehol sem olvastam. Tehát ime az eltérések: 1. A belügyminiszter a törvényhatóságoknak az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárását, belső ügyvitelét és pénzkezelését saját kiküldött közege által bármikor megvizsgáltathatja. Ez a fővárosi törvényből hiányzik és igy a fővárosra nem vonatkozik. 2. Ha a törvényhatóság valamely törvény által reá rótt kötelezettség teljesítésére szükséges kiadást költségvetésébe fölvenni vonakodnék, a kormány megfelelő összegnek a költségvetésbe való felvételét elrendelheti. Ez sincs a fővárosi törvényben. 3. A kormánynak az a joga, hogy bármely illetéktelen vagy törvénybe ütköző közgyűlési határozatát magától (azaz hivatalból) megsemmisítheti, a fővárosra nincs megállapítva. 4 A törvényhatósági szabályrendeletek csak a kormány bemutatási záradékával hajthatók végre. Ez a fővárosi törvényben nincsen s igy a fővárosnál csak azokra a szabályrendeletekre nézve kell miniszteri jóváhagyás a melyek kihágást állapítanak meg. 5. Legfontosabb az önkormányzat szempontjából az a különbség, hogy a főváros főispánját a főpolgármester személyében maga választja s hogy a főpolgármester hatásköre is korlátoltabb, a mennyiben kinevezési joga csak a kórházi orvosi személyzetre terjed ki, a személyzet beosztására és elhelyezésére vonatkozó joggal nem bir, kivételes hatásköre is korlátoltabb, s nem áll módjában bármely közgyűlési határozatot felülvizsgálat végett a kormányhoz fölterjeszteni. 6. Viszont a főváros önkormányzatát lényegesen korlátozza a fővárosi államrendőrségről szóló törvény és a közmunkák tanácsának intézménye. A gyakorlati életben ez a különbség a többi törvényhatóságok és a főváros önkormányzati jogai között alig jelentkezik már az oknál fogva is, mert a főváros törvényhatósága a törvény által sok tekintetben megcsonkított önkormányzati jogaival sem tudott úgy élni, mint a hogy azt a törvény megengedte, s igy a gyakorlatban alig maradt abból értékes jog a jövendő számára. A hol a törvény intézkedése nem volt világos, a magyarázat mindig megszorító jellegű volt a főváros önkormányzatára. Sok esetben megtörtént, hogy a főváros maga éppen az önkormányzat tágítása czéljából, olyan magyarázatát erőltette a törvénynek, a mely végeredményében az önkormányzat igen nevezetes megrontására vezetett.. Ilyen volt pl. hogy a felebbezési jogot, a mely a törvény szerint csak az érdekelt feleket illeti meg, kiterjesztették a törvényhatósági bizottság összes tagjaira. Ez annál veszedelmesebb volt, mert a mi törvényünk elég helytelenül nem tesz különbséget olyan ügyek között, a melyeknél csak eljárás törvényszerűsége lenne vizsgálat alá vehető, másfelől, a melyeknél a felebbezés folytán a határozat u, n. érdemleges részében is megváltoztatható. Ily módon bármely közgyűlési határozat érdemleges felülvizsgálat alá vehető, még azok is, a melyek a fővárosnak legsajátabb belső ügyeire vonatkoznak is. És az általános fölebbezési jog mostani formájában teljesen illuzóriussá teszi az egész önkormányzatot, s ezt maga a törvényhatóság a mint említettem, éppen az önkormányzat erősítésére követte el. Ugyanígy járt el a főváros a szabályrendeletek dolgában. Hiába nem kötelezi a törvény a fővárost a bemutatási záradék kieszközlésére, nemcsak hogy minden szabályrendeletet fölterjesztettek jóváhagyás végett a kormányhoz, hanem apró eljárási utasításokat, szabályzatokat is, s ennek az a következménye, hogy ma már az egész avult szervezet ilyen miniszteri jóváhagyással ellátott szabályocskákkal van összebogozva úgy, hogy minden apró-csepró újításhoz, változtatáshoz, a miket különben a tanács saját hatáskörében megtehetne, közgyűlési tárgyalásra és miniszteri jóváhagyásra van szükség, mert az alap- rendelkezések ily módon történtek. Ennek aztán az a következménye, hogy a legtöbben irtóznak minden változtatástól. Csak egy példát emlitek. Ha a főváros az elemi iskolai tandijat havi 10 fillérrel le akarná szállítani, avagy annak beszedési módját megváltoztatni, az a szokásos bizottsági és - tanácsi tárgyalások után közgyűlés elé kerül onnan a belügyminiszterhez megy, majd átteszik a vallás- és köz- oktatásügyi miniszterhez, ismét visszamegy a belügyminiszterhez s úgy kerül vissza. Lehet igy jól, gyorsan és olcsón adminisztrálni ? Önkormányzat ez ? Pedig vannak ennél sokkal lehetetlenebb esetek is. Ezen mindenesetre kell változtatni, erről azonban máskor lesz alkalmam beszélni. Utcza- és házjelzőtáblák. Másfél év előtt mi pendítettük meg az eszmét, hogy Budapest utczáinak tábláit és a házak számait meg kellene világítani az éjjeli órákra. Örömünkre szolgál, hogy egy magyar ember föltalált oly készüléket, amelynek alkalmazásával ez a terv megvalósítható. Neumann Samu, helybeli jónevü gyáros a találmány birtokosa, ki a fővárosi tanácshoz a következő beadványt intézte: A czivilizáczió és ennek hatása alatt az élet és társadalmi rend legkülömbözőbb fázisaiban mutatkozó haladás és vívmányok versenyre szólítják a világvárosok intézőit is, hogy látkörüket, tapasztalatukat és leleményességüket érvényesítve, a lehető legmagasabb nívóra emeljék a vezetésükre bízott városok közbiztonsága és egyáltalán a társadalmi rend érdekében szükséges követelményeket. Úgy, hogy valósággal csak is időrend kérdése, hogy az egyes találmányok és intézkedések minden nagyobb városban érvényesíttessenek.
