Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-26 / 4. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. január 26. A központi marhapiaczra vittek 263.883 szarvas- marhát, ezek között 188,242 hizlalt marha volt. 92.786 élő, 170.039 leölt borjut, 613.912 élő, 102,712 leölt disznót, 141.027 ólö, 21.404 leölt birkát, 5748 élő és 63.081 leölt bárányt. A városi vágóhidakon leöltek 25.015 marhát, 30.373 borjut, 21869 birkát, 2829 bárányt, 20.757 sertést, 1 kecskét, 11.711 lovat és 11 szamarat, a városi vágóhidakon kivül 596.664 disznót, 12.208 lovat és 7 szamarat. A nagyvásárcsarnokba felvezettek 115.481 leölt borjut, 27.709 leölt sertést, 12.065 leölt juhot, 7172 leölt bárányt, 14,353.965 kilo marhahúst, 1,583.554 kilo borjúhúst, 6,849.163 kilo sertéshúst és 557,587 kilo juhhúst A halpiaczra 539.954 kilo édes vizi halat, 2000 darab bikát, 41.180 darab rákot árultak. A bécsi ipar köréből érdekesek a következő adatok: 11.213 szabad, 3249 iparszerü, 2312 conces- sionált iparág és 1455 egyéb keresetadó köteles vállalatot jelentettek be. A kerületi betegsegélyező pénztár, melynek 130.942 tagja van, 2,605.319 kiadást jegyez, az egyesületi betegsegélyző pénztárak 128.104 taggal, 3,426.926 koronát, az üzem betegsegélyezőpénztárak 17825 taggal, 568,316 koronát, a segédek szövetkezeti betegsegélyző pénztára 175,507 taggal 3,536,307 koronát. A kereseti viszonyokat következő adatok tüntetik fel: A postatakarékpénztárnál 38,854.363 koronát, az első osztrák takarékpénztárnál 449,428.120 koronát, a bécsi uj takarékpénztárnál 31,083,910 koronát és a községi takarékpénztáraknál 82,321,411 koronát helyeztek el. A közlekedés következő adatokat tünteti fel: A városi vasút 32,222,266 személyt szállított, a bécsi uj tramway 11,281.998 személyt, 1000 fiáker, 1792 egyfogatu, 1161 dijkocsis, 520 omnibus és 8 szálloda omnibus szolgálták a közlekedést. A bécsi omnibus-társaság 18.782,784 jegyet adott ki. A harminczéves adómentesség, A főváros I., II., III., IV. és IX. kerületében évek óta izgatnak amellett, hogy néhány útvonalra harminczéves adómentességet eszközöljön ki a főváros a pénzügyminisztertől. Az I. kerületben Szabó M. Ferencz a Döbrentey- utcza nyugati, az Arpád-utcza, az Attila-körutnak a Szent János-térig terjedő része és Lánczhid-utcza nyugati részéig; a II. kerületi választmány a Lánczhid-utcza, a Fő-utcza és a Margit-körut mindkét oldalára; a III. kerületi bizottsági tagok az Ó-budai rakodópart, a Zsigmond- és Lajos-utcza, a Főtér és Pacsirtamező-utczára; a IV. kerületi bizottsági tagok a Belváros több mellékutczájára; a IX. kerületben a Ferenczvárosi Polgári Kör a Mester-utczára kérte a harminczéves adómentességet. A középitési bizottság a kérelem teljesítését javasolta. A pénzügyi osztály nagy elaborátumban foglalt állást a javaslat ellen, amelynek csak egyes részleteit hajlandó elfogadni. Hibáztatja uj, nagy területeknek az adómentesség kedvezményébe leendő bevonását, mert a törvény az első 15 évben teljes adómentességet biztosit az uj házaknak, a második 15 évben pedig a tiszta bérjövedelem 10 százalékában kivetett kedvezményes adó után állapítja meg a községi adót. Ez a körülmény fölötte terhesen érintené a főváros háztartását, mert hosszú időre elesnék a most elég kedvezően befolyó adójövedelemtől. De nem kivánja a nagy kedvezményt a főváros fejlődése sem, amelynek külső kereteit az uj házak nem nagyítanák, ellenkezőleg csak a spekulácciónak adnának tápot, szaporodnának az üresen álló lakások s megrontanák az utóbbi években emelt csaknem uj ingatlanok jövedelmezőségét. Mindezek alapján azt javasolja, hogy a 30 éves adómentesség kiterjesztését csupán a Döbrentey- és Apród-utczára, az Attila- körut elejére (beleértve a Szarvas-teret) kérjék, mig a többi budai területre a 15 és 18 éves kedvezményt, a többi részt pedig egészen mellőzendőnek tartja. A beépités kötelezettségét tiz évben kivánja megállapítani. Az uj lakbérszabály-tervezet. ii. A 21. §. egy mindenki által örömmel fogadott ujitást létesít, mikor a bérbeadó beleegyezése nélkül is megengedi az albérbeadást halál esetére, valamint arra az esetre is, ha a bérlő Budapestről elköltözött. Ebben a kedvezményben azonban csak a lakás és istálló bérlőket részesíti, nyilvánvalóan arra gondolván, hogy a hivatalnok és a katona áthelyezés következtében kénytelen elköltözni Budapestről. De nincsen annak értelme, hogy az éves bérhelyiségeket és a raktárakat a kivételek közül kihagyjuk ; különösen az üzletemberek érdeke, hogy halálesetnél az elhunyt üzlettulajdonos által bérben tartott üzlethelyiség és raktár is albérbe legyen adható. Éhez képest a 21. §. harmadik bekezdésébe beiktatandó volna, hogy „az elhunyt üzlet-tulajdonos által az üzlet czéljaira bérben tartott összes helyiségek a bérbeadó beleegyezése nélkül is albérbe adhatók legfelebb azt a megszorítást lehetne alkalmazni, hogy csak együttesen, tehát az egyes helyiségek külön külön nem adhatók albérbe. A 23. §. szövegezése egészen elhibázott. Az előző szakaszokból ugyanis nem olvasható ki, hogy a visszatartási jog mikor válik vitássá, a minthogy az legtöbb esetben nem is vitás. Ugyanezen szakasz szerint a 24. §-ban irt árverést a bérbeadó csak akkor veheti igénybe, ha a visszatartási jog vitássá vált, de a bérlő 30 nap alatt pert nem indít. Hibás
