Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-26 / 4. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. január 26. y Őszintén megvallva, nem várjuk ezt. Mert az adminisztráczióban és a törvényhatósági bizottságban ma is azok ülnek, kik mostanáig kerékkötői voltak a haladásnak; már pedig személyi változás nélkül csak a legkivételesebb esetekben történhet rendszer-változás. A fővárosi Saulusok száz Matuska szavára sem változnak át Paulu- sokká. Amig a magánérdekek dominálnak a gyűléseken, addig hiába emlegetjük a köz- intézmények fejlesztését és a közszükségletek kielégítését. Ha majd minden vállalat és vállalkozó és azok valamennyi protek- tora teleszivta magát a főváros emlőin, talán akkor felvirradhat a közérdek napja is. De ez is kétséges, mert úgy látjuk, hogy a klikkfőnöki minőséget legtöbben fidei commissum-nak tekintik. Aki megvénült vagy teljesen jóllakott, helyét átadja egy rokonának vagy kegyenczének, aki mohó étvágygyal siet a főváros közügyeinek tág legelőjére. Kinek ne tűnt volna fel, hogy a budapesti ügyvédek újabban mint törik magukat a városatyai tisztségért? Mi szivesen elhisszük, hogy önzetlenül áldozzák idejüket a fővárosnak, a közönség azonban fejét rázza és azt suttogja: Manapság egy ügyvédnek hasznosabb, jövedelmezőbb a főváros közgyűlésén szerepelni, mint a parlamentben. De hagyjuk e kényes és rosszillatu dolgokat. Talán majd akad egy Matuska, ki mielőtt véglegesen elbúcsúznék az admi- nisztrácziótól, a leplet egészen le fogja rántani a főváros megrohadt közállapotai felől. A városok lármája és annak csökkentése. 1892-ben egy müncheni lap fontos kérdést vetett fel „Mit szólnak az orvosok a zajtalan kövezethez, főleg a lakosok egészsége s nyugalma szempontjából? A nagyszámú válaszban az a közös nézet nyilvánult, hogy a zajtalan kövezet lényegesen csökkentené az utczai lármát, a mi pedig jelentékenyen fontos a városi ember idegrendszerére. Azóta a nagy városok forgalma nagy mértékben emelkedett, s vele az idegrongáló lárma. Még jobban előtérbe kellett hát nyomulnia a most már sürgős kérdésnek, hogy mennyiben ártalmas ez az emberek idegeire, s hogyan lehetne gondoskodni annak csökkentéséről ? Fel is vetette ezt a kérdést legutóbb egy berlini városépitészeti felügyelő, Pinkenburg, s egy dolgozatban beható tárgyalás alá veszi. Az eredmények, melyekre jut, nemcsak helyi, hanem általános értékűek, úgy, hogy bármely város intéző körei felhasználhatják. Berlin legélénkebb forgalmi központján, aBelle- Alliance-hid környékén tette meg Pinkenburg megfigyeléseit, a hol a nap minden órájában rendkivül élénk gyalog- és kocsiközlekedés folyik; a városi vasút kocsijai, omnibuszok sűrűn vonulnak át a hidon; rövid időközökben a magas vasút kocsisorai dörögnek végig a viadukt felett ... Az itt gyűjtött tapasztalatok alapján a következő csoportokba osztotta Pinkenburg a lárma fajait: 1. A kövezet lármája. 2. Az utón mozgó állatok, kocsik, vasutak lármája. 3. Az útvonal feletti pályákon mozgó készülékek lármája. 4. Az ember maga, mint közvetlen vagy közvetett oka a lármának. A kövezetnél a lárma oka a felület durvasága, az anyag rugalmatlansága s a kődarabok közti hézagok. Miközben a lovak a kemény anyagra ütö- getik patáikat, s a kocsikerekek robogás közben a hézagokba ütődnek, kisebb nagyobb zaj keletkezik. A kerekek és paták ütközései folytán mind durvább lesz a kövezet, a kőszilánkok a hasadékokban felgyűlnek, s a zaj progressive emelkedik. E szempontból a kövezet jóságával áll arányban a lárma nagysága. Minél szabályosabban vannak a kövek kifaragva, minél simább azok felülete, minél egyenletesebb a kopásuk, minél kisebb a törési képességük, s minél szilárdabban vannak a talaj ba ágyazva^ annál kisebb lesz az általuk előidézett zaj. Az e fajta lárma csökkentése iránti törekvés vitte a múlt század közepén Párist és Londont arra, hogy az u. n. zajtalan kövezetét honosítsák meg. Alkalmas anyagot nyújtottak erre a bituminosus mészkövek s a fa. Az aszfalt- és faburkolatok elterjedése a nagyvárosi lakosság ezen óhajából ered. Az utczaburkolatok kérdésében az anyagiaknak háttérbe kell szorulni a legelső követelmény, az egészségügyi előnyök mérlegelése mögött. Különösen káros és kellemetlen, midőn zajtalanabb burkolatról egyszerre durvábbra mennek át a kocsik. Azért bizonyos épületeknél, melyek csendes környéket kívánnak meg (mint iskolák, kórházak stb.), nemcsak arról kell gondoskodni, hogy az épület előtt zajtalan burkolat fedje az úttestet, hanem, hogy az erről való átmenet durvább fajta burkolatra oly távolban legyen, a honnan már nem ér el a bántó zörgés. A kocsik, állatok, városi vasutak nem kevésbé szerepelnek a zaj okaiként. A kerekeknek a kövezethez ütődése a szerint emeli vagy csökkenti a lárma
