Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-12-24 / 27. szám
4 magyar székesfőváros 1904. deczember 24. E szánalmas viszonyok között önkéntelenül felmerül a kérdés: mire való az önkormányzati jog? Mit ér az olyan autonómia, amelynek keretében orgiákat ülhet az egyéni önzés, s a mely mellett nehány száz lelkiismeretlen ember a polgárok százezreit kizsákmányolhatja? Sokan vannak, kik nem haboznának ezt az autonómiát szögre akasztani, ha remény nyilnék, hogy egy autokratikus kéz végét tudja vetni a mostani állapotoknak és kitisztítja a törvényhatósági bizottságot a benne felhalmozódott erkölcsi szeméttől. A becsületes önkényuralom sokszor többet ér a becstelen önkormányzatnál. Mi el tudunk képzelni egy királyi biztost, aki nyakára hág a főváros testén élősködő pióczáknak és uj alapokra fekteti Budapest pénzügyi, közélelmezési és szocziális politikáját. De viszont lehetségesnek tartjuk a törvényhatósági testület regenerálását tisztességes elemekkel, ha a polgárság szélesebb rétegei jogot nyernek a választásokban való résztvevésre. Aki azt óhajtja, hogy Magyarország fővárosa megtisztuljon a korrupcziótól, s polgársága ne zsák- mányoltassék ki kapzsi vállalatok és lelketlen ház-, meg élelmiszer uzsorások által; aki azt óhajtja, hogy Budapesten az ipar- és kereskedelem svindli nélkül fejlődjék s a tisztviselők csak a közönség jogos érdekeit tartsák szem előtt: annak kivánnia kell a polgári jogok kiterjesztését a legtágabb határokig. Mihelyt elérkezett az idő, hogy a városatyákat nem a kerületi kaszinók tagjai, választják, hanem a független polgárok ezrei: azonnal bealkonyul a panamistáknak és a főváros törvényhatósági testületé fölszabadul a kizsákmányoló konzorcziumok nyűge alól. Az uj esztendőben az országgyűlés független elemei a választói jog kitágítását tűzték ki legfőbb jelszóul. Ezt a jelszót kell követnie a főváros polgárságának is, hogy uj életet és uj szellemet teremthessen a maga falai között. Navratil Imre dr. Jól esik tapasztalnunk, hogy a királyi kitüntetések nemcsak politikusoknak és meggazdagodott parvenüknek jutnak osztályrészül, hanem egyénileg értékes férfiaknak is. Mintha már érezné a kormány, hogy a kitüntetések elvesztik becsüket, ha valódi érdem nem kerül a kitüntetettek sorába. Odáig jutottunk ebben a rang- és czimkórságos időben, hogy tényleg rehabilitálni kell a legfelsőbb kegy megnyilvánulásait. Navratil Imre doktornak udvari tanácsossá történt kinevezése örömmel tölti el mindazokat, kik azt tartják, hogy az emberiségnek és a tudományok fejlesztésének tett szolgálatok a legbecsesebbek. Az oly férfiak iránt, aminő Navratil Imre, aki a magyar orvos-sebészeti tudományt előbbre vitte és ekkép ennek jótevője lett, nemcsak elismeréssel, de hálával is tartozunk. E lapok olvasóközönsége előtt nem kell fölfedeznünk a kiváló orvos-professzort. Budapest polgárai jól tudják, hogy a Rókus-kórház hírnevén csorba esnék Navratil doktor nélkül, ki mint a kórház főorvosa, a sebészeti osztályt a tökéletesség színvonalára emelte. Szerencsés kezű operateuröknek nem vagyunk hijjában. de kevés ama professzorok száma, kik tudásukkal és lelkiismeretességükkel iskolát teremtettek maguknak. Ez utóbbiak közé tartozik Navratil Imre. Az a sok száz fiatal doktor, ki mellette és alatta praktizált, mind megtanulta, hogy a diplomás orvosnak is folyton tanulnia kell, s hogy nem igazi orvos az, ki tudományát csak kenyérkereső mesterségnek tekinti. Ha most az ország távolabb vidékein is találunk orvosokat, kik biztos kézzel fognak nehéz műtétekhez, amelyek végrehajtása végett pár évtized előtt a betegnek Budapestre, Bécsbe vagy Németországba kellett mennie avagy onnét hozatnia sebészprofesszorokat: ez a megnyugtató és kulturális haladásunkat igazoló körülmény jórészt Navratil tanár működésének köszönhető. Akik mellette tanultak ki, mindenütt és a legkényesebb szituácziókban is megállják helyüket, bizonyságául a közmondás igazságának: „A milyen a mester, olyan a tanítvány.“ Navratil doktor hírét a külföld is ösmeri. Már a múlt század utolsóelőtti évtizedében általános föl- tünést keltett a sebészi körökben egy koponyaléke- lési műtéttel, melyet egy parasztfiun végzett, ki külső behatása folytán támadt koponyabehorpadás következtében epileptikus lesz. E sikeres operaczió feléje fordította a szakkörök figyelmét, s további működésének eredménye gyanánt a külföld ma már úgy tekinti Navratil doktort, mint a sebészet egyik legelső tekintélyét. A legfelsőbb helyről érkezett kitüntetés csak megerősítése annak az osztatlan elismerésnek, mely- lyel a főváros és az ország Navratil Imrét már régóta körülveszi. A kitüntetés fénye azonban rásugár- zik a Rókus-kórház derék orvosi testületére is, amelynek élén Navratil Imre áldásos tevékenységét folytatja. A budapesti ügetőverseny-ej>yesület. Az ügető verseny - sportnak hazánkban nagy jelentősége van. Aki elismeri a lóversenyek hasznát, kell, hogy kétszeres elismeréssel viseltessék az ügetőversenyek iránt. Versenyparipákat csak egyes nagy birtokosok és spekulánsok tartanak, ügetőlovakat azonban minden valamire való gazda nevel magának. Illik is, szükséges is ennélfogva, hogy a tenyésztők ne csak bemutathassák nyilvános versenyeken lovaikat, hanem a tenyésztésre fordított áldozatokért verseny dijakban némi kárpótlást szerezhessenek.
