Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-19 / 3. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Elvi határozat a tőzsdén. jan. 13. Gara Lipót terménykereskedő a mtilt évben 100 métermázsa babot vásárolt egy poseni kereskedő számára Pápa Sándor bajai kereskedőtől azon kikötéssel, hogy a babot dejtari állomásra tartozik szállitani. Az áru meg is érkezett, azonban Gara Lipót a minőséget kifogásolván, annak átvételét megtagadta. Pápa Sándor ekkor arra kérte Garát, hogy tekintve azt, hogy a bab külföldre lesz szállítandó, vegye azt át és az esetben, ha Posenban az árn meg nem felel és azt visszautasítják, a felelősséget magára veszi. A babot Posenban tényleg vissza is utasították és igy Gara visszaperelte a már kifizetett vételárat a tőzsebiróságnál. A tárgyaláson a biróság elutasította felperest keresetével avval az elvi jelentőségű határozatával, hog}^ a két fél között az átvételi megállapodás már az áru megszemlélése után jött létre s igy a felperesnek tudnia kellett, hogy az áru nem lett volna átvehető. A felek egész eljárásából az az intencziójuk tűnik ki, hogy az eladó fél garancziája csak az értélkevesbletre terjedt ki. Czipőgyárosok harcza. jan. 15. Krammer Aurél néhány évvel ezelőtt egy czipő- gyárat létesített a fővárosban, melyben az úgynevezett vásári és gyermekczipőhet gyártotta. Az üzlet nagyon jól ment, úgy annyira, hogy társult Adler Arthurral s ketten megalapították a Magyar gyermekczipőgyár részvénytársaságot. Az idők folyamán a két társ összekülönbözött egymással és elváltak. Adler megmaradt a magj^ar gyermekczipőgyár részvénytársaságban, mig Krammert kifizette és vele egy °ly értelmű szerződést kötött, mely szerint Krammernak Budapesten nem szabad czipőgyárat létesítenie. A szerződés megszegése esetére 10.000 korona kötbér volt kikötve. Krammer Aurél azonban létesített egy czipőgyárat, nem Budapesten ugyan, hanem az alig negyedórányira fekvő Erzsébet- falván. Illetőleg átvette a magyar állam tulajdonát képező teljesen berendezett erzsébetfalvai czipő- gyárát. Krammer ekkor elkezdett a gyermekczipő gyárnak kellemetlenkedni. Bejárta az összes vevőit s azokat elhódítani iparkodott, továbbá felbiztatta a munkásokat, hogy munkájokat egy napon hagyják abban s valamennyien lépjenek az ő szolgálatába. Ez meg is történt, miáltal a gyermekczipőgyár részvény- társaság válságos hetyzetbe jutott. Ekkor Adler beperelte Krammert a tözsdebiróságnál szerződésszegés miatt s követelte a 10000 kor. kötbért. A tárgyaláson Adler jogi képviselője azt vitatta, hogy Krammer tényleg szerződésszegést követett el azáltal, hogy a gyárát Erzsébetfalván rendezte be és áruit a budapesti piaczon árusitja. A biróság nem fogadta el ezt az érvelést és felperest keresetével elutasította. KÖZGAZDASÁG. A magyar állam és az Adria. Kincs egyetlen vállalatunk sem, mely a külkereskedelemben nagyobb tényező volna az Adria tengerhajózási társaságnál. De nincs is, amely az államtól nagyobb támogatásban részesülne. Tudvalevő, hogy az állam évenként egy millió és százba,r- minczegyezer koronát ad a társaságnak oly czélból, hogy bizonyos járatokat rendszeresen fentartson. Ez az összeg a mi viszonyainkhoz képest igen tetemes. De nem volna szabad sokalni, ha általa a magyar külkereskedelem tényleg föllendittetnék, s ha a társaság valóban rá volna szorulva ily mérvű támogatásra. Áttanulmányozván az Adria múlt évi működésének kimutatását, arra a szomorú és kellemetlen felfedezésre jutunk, hogy az állam áldozatkészsége és az elért eredmény nincsenek arányban. Ugyanis az 1903-ik év folyamán a társaság mindössze 54,000 tonna árut szállított Fiúméból a külföldre. Persze, a társaság azt mondja, hogy ő nem tehet arról, ha nincs kivitel. De ha e kifogás helyességét akczep- táljuk, akkor viszont helyesnek kell elfogadni a tényekből eredő konzekvencziát is, mely nem lehet más, mint az, hogy e csekély kivitel támogatására fölösleges oly óriási szubvencziót áldozni. Ma már kétségtelen, hogy azokon a vonalokon, hol az Adria hajói közlekednek, a magyar kivitel nem fokozható. Amikor reménységünk lehetett, hogy nyersterményeinkkel és tömegáruinkkal nagyobb tért hódítunk a nyugati piaczokon, akkor még volt értelme az Adria bőkezű szubvenczionálásának Most ellenben czéltalan pénzpocsékolásnál egyébnek nem mondhatjuk. Akadhat laikus, aki fölhozhatja, hogy az Adriának épp a kivitel csekélysége miatt van szüksége a tetemes támogatásra. Az illető téved. A társaság jelentésében olvasható, hogy a hajók nagy áruforgalmat közvetítenek egyes kölföldi államok kikötői között s e réven oly tetemes tiszta nyereség mutatkozik, hogy a részvényesek — a nagy leirások és a tartalékalap bőkezű dotálása mellett — még mindig 15[)lo-ot kapnak a részvények eredeti értéke után. Joggal kérdezhetjük: szabad-e az állam pénzét arra fordítani, hogy egy társaság 150/o-os osztalékot fizethessen ? Nem volna-e teljesen elegendő, ha az Adria részvényesei 6 vagy 7 százalékot kapnának ? Azokat a járatokat, melyek fenntartására szerződés kötelezi az Adriát, a társaság akkor sem szüntetné be, ha a magyar állam a mostani szubvencziót felére szállítja le, mert ezeken a vonalokon a közbeeső kikötők jó jövedelmi forrásul kínálkoznak. Az Adria nem habozott abbahagyni a marokkói járatokat, mihelyt meggyőződött, hogy az *neki nem reutábilis. Viszont sietett szubvenczió nélkül is társulni 1904. január 19
