Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-10-03 / 24. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. október 3. 2 Magyarországon, mint a Menetjegyiroda megbizottai. Az amerikai magyar lapok telve vannak a~ kivándorlottak panaszával, kik egytől-egyig megvádolják a Menetjegyirodát, hogy ügynökei erővel kényszerítették őket a Fiúméba utazásra és a 180 koronás hajójegy megváltására, holott ők Németországon át 70 koronáért utazhattak volna Amerikába. Lévai ur, a kivándorlási biztos, Sélley ur, az államrendőrségi osztály főnöke és Tisza István gróf belügyminiszter ur mit sem tudnának e panaszok felől? Nem járnak nekik azok az amerikai újságok vagy nem tesz nekik jelentést a new-yorki főkonzul, aki véletlenül magyar ember? Ha az amerikai bevándorlási hivatal szükségesnek látta e panaszok nyomán hivatalos jegyzőkönyveket fölvenni, nem fölöttébb furcsa és gyanús, hogy a magyar hatóságok következetesen a vakot és süketet játszák ? Miért nem indi- tottak vizsgálatot, ha másért nem, hát az amerikai közvélemény megnyugtatása végett, amely föl van háborodva, hogy egy részvény- társasági vállalat erőszakot gyakorolhat független polgárok ezrein. Úgy látszik, hogy a belügyminisztérium többet hisz Láng és Fóliák uraknak, a Menetjegyiroda „elfogulatlan“ és „érdektelen“ direktorainak, mint az Amerikában partra tett magyar kivándorlók százainak. És ez természetes is. Azok az emberek daróczruliát hordanak, nem pedig angol posztóból szabott redingottot és soha sem utaztak a Sleeping- Car hálófülkéiben: világos tehát, hogy nem gentlemanok és a szavukra adni nem lehet. Azonban legújabban történt valami, amit Láng és Fóliák urak előkelő vállvono- gatása és leintő kézmozdulata nem vehet le a napirendről. Szeptember 22-én a fiumei kivándorlási biztosság kénytelen volt egy csomó embert visszatartani a hajóra szállástól, mert nem volt annyi készpénzük, amennyivel Nevv-Yorkból tovább utazhattak volna. Ezek az emberek azonban már kiadtak egy csomó pénzt vasúti jegyre és úti felszerelésre. Sőt adtak volt előleget a Fiume-newyorki átkelésre is. Kinek adták? — A Menetjegyiroda meg- bizottainak. A Menetjegyirodáénak? Nem valami lelkiismeretlen szélhámosnak? — Nem! A pénz valóban illetékes kezekbe jutott. Azokéba, akiknek kötelességük minden hozzájuk forduló embert felvilágositani, hogy mily föltételek mellett és mennyi pénzzel juthat ki valaki Amerikába. Ezek az „illetékes“ közegek tehát tudták, hogy akinek nincs több pénze 200 koronánál, az semmi körülmények között nem szállhat Fiúméban hajóra, mert a becsületes angol Cunard társaság csak olyanokat szállít át Amerikába, akiket ott nem fognak visszautasítani. Ámde ha tudták ezt és mégis előleget vettek föl és leküldték Fiúméba az illetőket, akkor —- nos mondjuk ki magyarán — akkor olyan lelketlenül jártak el, hogy eljárásuk megtorlás nélkül nem maradhat. Örvendünk, hogy a képviselőház nemsokára megkezdi üléseit. Ha addig Tisza István gróf közibe nem csördít sokat emlegetett vaskezóvel a kivándorlás hatóságilag szabadalmazott hiénái közzé: rajta fogunk lenni, bogy Láng és Fóliák urak manipulá- cziói sürgős interpelláczió tárgyává tétessenek. Külföldi összeköttetések. Egy Londonban ólő honfitársunk azzal a kérdéssel fordult hozzánk, vájjon a londoni élelmi piacz ellátásából nem vehetné-e ki részét a magyar termelés is? Nem lehetne-e Budapesten egy részvénytársaságot vagy szövetkezetét összehozni, a mely e lukrativ vállalkozást megkezdené ? A kérdésre, nagy fontossága miatt, e helyen válaszolunk. Tudjuk és mások is tudják, hogy a londoni élelmi piacznak baromfiakkal, tojással, vajjal és más hasonló czikkekkel való ellátása iránt már történtek kisórletek. Holló József, Krenner Zoltán és még egy pár úriember György Endrének, a főldmivelósügyí minisztérium londoni tudósitójának támogatása mellett némi sikert is tudott elérni a szárnyasok exportjával. Egy galicziai származású vállalkozó pedig Láng Lajos volt kereskedelmi miniszter pártfogásával és államvasuti kedvezményekkel a tojáskivitelt vette kézbe. Azonban se az egyik, se a másik kezdeményezés nem öltött nagyobb arányokat és nem lett állandósítva. Okát egész biztosan nem tudjuk, de az a meggyőződésünk, hogy a sikertelenség vagy a félsiker a kiviteli szervezkedés és a tőke elégtelenségében rejlik.
