Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-08-16 / 22. szám

6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. augusztus 16. évek óta általánosabbá kezd válni az a panasz, hogy a vásárcsarnoki intézmény a mai szervezetében s a vele kapcsolatos egyéb intézményekkel a köz­egészségnek ugyan használt némileg, de az éhes gyomrot nem elégiti ki. Az egész intézmény az ex­portra támaszkodik és a nagyban való spekuláczió hova tovább csökkenti a mindennapi kicsinyben fogyasztók helyzetének tűrhető voltát. A vásár- csarnokok ellátása, a bizományosi intézmény stb. mind a „vakmerő üzérkedés“ hálójába kergeti a főváros egész közélelmezését. Ha tehát a tanács szivesen hallgat egy jóakaratu tanácsra, akkor gyorsan és soron kivül reformálja a vásárcsarnoki intézményt, mindazokkal az intézmé­nyekkel kapcsolatban, a melyek abból az évek folyamán fejlődtek, vagy pedig kivülről lettek abba bele kapcsolva. A lóvágóhid épitése, a vadhús fogyasztási adójának elengedése, a huslepároló stb. stb. semmit sem érnek. Mert a gyomornak is meg­vannak a maga jogai. A csömört hatósági utón nem lehet ráoktrojálni s ha valaki zöldséget akar főze­léknek enni kenyérrel, miért legyen az kénytelen lóhust, vagy házinyulgerinczet' fogyasztani nyers paradicsommal ? A tanácsnak tudnia kell, hogy a drágaság Budapesten nem efemer jelentőségű. Sőt olyan ter­mészetű, hogy a nagy felhozatal és kivitelre támasz­kodó „vakmerő üzérkedés“ a főváros távoli öveze­tét, vidékét is mesterségesen drágitja. Előbb-utóbb, ha a hatóság komolyan és gyor­san nem reformálja a főváros közélelmezésének intéz­ményeit, az a veszély fenyeget, hogy a tőzsdei esé­lyek szerint, hol jóllakunk, hol meg koplalunk, de azért a diíferencziákat fizetnünk kell, vagy pedig csődöt mond a — gyomrunk és a zsebünk. Egyéb­ként, hogy mennyire hézagos és egyoldalú volt a tanács tanácskozása, emlékezetül itten adjuk a pén­teki ülés lefolyásáról szóló tudósitást, amelyet a következőkben ismertetünk: Melly Béla tanácsos tett részletes előterjesz­tést. Kimutatta, hogy a vásárcsarnoki árjegyzés szerint a hús, baromfi, tej, tojás olcsóbb lett, a liszt, kenyérnemü, vaj, zöldség, különösen a burgonya azonban drágább. A hús a III. osztályú leveshus kivételével, 8—40 fillérrel, az élő baromfi 10 100 fillérrel lett olcsóbb, a tej ára tavaly 20—24, most 16—24 fillér. A liszt és kenyérnemű 2-10 fillérrel lett drágább, a fejes káposzta 3—6, a burgonya 8, az uborka 5—10 fillérrel drágább. A paradicsom tavaly 12 — 22 fillér, az idén 14—16 fillér. Az árak ismertetése után rámutat az előterjesz­tés, hogy a drágaságnak a nagy szárazság az oka. A hatóságnak az a kötelessége, hogy a drágaságot üzérkedésre ne használhassák ki. Konstatálja, hogy az üzérkedés vakmerőén játszik, s igy ma még morális árak megállapításáról szó nem lehet. Azután még az eső is eshetik, a kormány intézkedései is javíthatnak még a helyzeten. A fődolog, hogy a hatóság el ne veszítse a nyugalmát, mert időelötti intézkedésekkel még rosszabbá tenné a helyzetet. A jelentés szerint a helyzet ma még nem olyan sötét és semmi ok nincsen arra, hogy a hatóság ingyen osztogasson élelmiszert. Áru elegendő van. Julius hónapban a középponti vásárcsarnokba 11.254 kilo­grammal több élelmiszer érkezett, mint tavaly július­ban. Pénteken 556 kocsi élelmiszer jött a csar­nokba. A helybeli kertészek hoztak 50 kocsi zöld­séget és káposztát, vidékiek 124 kocsi tengerit és dinnyét, 7 kocsi tojást, 62 szekér élő baromfit s 313 kocsi vegyes árut. A kenyérdrágaságra vonatkozólag azt mondja a jelentés, hogy a kenyér árának eme­lése általános. Egyesek ugyan még olcsóbban adják a pékmesterek által megállapított áraknál, mások azonban drágábban. A tavalyi árakhoz viszonyítva, a fehér kenyér 14—28 szálékkal, a félbarna 40 százalékkal, a barna 20 százalékkal lett drágább. Ezzel szemben a liszt ára 27—34, a sárga-burgonyáé 60 — 133, a rózsa-burgonyáé 133-2 7, a pékek által használt tiszta sárga burgonyáé 55—100 százalékkal emelkedett. Ezek alapján a tanács megállapította a liszt és burgonya rendkívüli drágaságát. Konsta­tálja azután a jelentés, hogy a hatóság eddig a következő intézkedést tette: Felirt a kormányhoz a tarifa-kedvezmény érde­kében ; megengedte, hogy a vidéki kocsik bármikor helyet foglaljanak a piacokon; a középponti vásár- csarnok szezon-piacán már csütörtökön megengedte, hogy a kocsikról kicsinyben is árusíthassanak, föl­hívta a budapesti szeszgyárosokat, hogy hizlaljanak s a hizlalt állatot a budapesti vásáron adják el; a majorosoknak adjanak a hizlalásra moslékot; fölirt a kormányhoz, hogy a vidéki szeszgyárosoknak hasonló fölhívást küldjön, végül egy vállalkozónak megengedte, hogy a X. kerületi Ó-hegyen levő fővárosi területenházinyul-hizlaló telepetrendezzenbe. A már megtett intézkedéseken kivül az előter­jesztés háromféle javaslatot tett. A sürgős intézkedé­sekre, a fokozatosan végrehajtandó intézkedésekre, és végül a nagyobbszabásu általános intézkedésekre, a melyeknek a megvalósítására hosszabb idő kell. A sürgős intézkedések ezek : A csarnokok idény­piacát október után is föntartják s a kocsikról kicsinyben is árusíthatnak. A hatósági és magán- bizományosok rendkívüli esetben a vásárcsarnoki igazgató engedelmével kicsinyben is árusíthatnak. Az áruhelyet a csarnokban felmondják azoknak az árusoknak, a kik túlságosan nagy árakkal a közön­séget ki akarják zsákmányolni. Végül megsürgetik a lóvágóhid építésére és a vadhús fogyasztási adójá­nak az elengedésére vonatkozó közgyűlési határo­zatok elintézését. A fokozatos, illetőleg esetleges intézkedések ezek: Ha a takarmányhiány miatt a gazdák nagy mértékben hajtanák a vásárra az állatot?, a főváros azoknak, a kik állatjaikat tartani akarják, közvágó- hidi istállókban állatjaiknak ingyen helyet ad s a

Next

/
Thumbnails
Contents