Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-24 / 21. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. július 24. '6 A fizetendő dij vagy a megtett úttal vagy azon idővel legyen arányos, melyen a kocsit használtuk. Lényegben e két alap is közel ugyanaz, mert a kocsival megteendő út nagysága is arányos az idővel. Ez az egy igazságos alapelv, mely a díjtételek és a szakaszoknak megállapításánál mindenütt lehetőleg érvényesítendő. Mi a teendő tehát, minő reformok életbeléptetése ■szükséges, hogy a városi vasutakon a díjszabást mindenütt egységes alapon, helyesen, igazságosan és egyszerűen rendezzük; és az összes felsorolt nagy hibákat egy csapással kiküszöböljük? Az egész városi vasúthálózat egy minimális (példáid 12 filléres) díjtételnek megfelelő alaphossz czélszerü megválasztásával teljesen újonnan szakaszokra osztandó az uj kettős szakaszrendszer elve alapján, melynél egyszersmind az átszálló]egyek külön (magasabb) díjtételei természetszerüleg elesnek. A helyes szakaszrendszer beosztásánál elsősorban a normális szakasz alaphossza állapítandó meg, mely a mi viszonyainknál, 12 filléres alapár mellett, 2000—2500 méter körül lehet; a melytől azonban e szakaszhatárok közelében levő főbb keresztező utak és közlekedési góczpontok, uj útirányok folytán, némi eltérés megengedhető. A szövetkezeti ügy reformja. A hitelszövetkezetek botrányos visszaélései, a melyekről mi is többizben megemlékeztünk, általános érdekűvé teszik azt a törvényjavaslatot, melyet dr. Nagy Ferencz egyetemi tanár, volt kereskedelemügyi államtitkár, az igazságügyminiszter megbízásából a szövetkezetekről kidolgozott, s a múlt héten közzétett. A javaslatot, miként előre látható volt, pro és contra élénken megbírálják. Vannak olyanok, kik elolvasás nélkül is pálezát törnek fölötte, mondván, hogy a tervezett törvény megbénitója lesz a szövetkezeti eszme terjedésének. Fölösleges talán említeni, hogy akiknek a törvény egyáltalán nem kell, azok a hitelszövetkezetek igazgatói, alapitói és jogtanácsosai, egyszóval az a díszes testület, mely a szövetkezeti köpenyeg alatt a kisemberek vérét eddig háborítatlanul szipolyozta. Rajtuk kivül azonban mindenki elösmeri, hogy a szövetkezetek megrend- szabályozása égető szükséget képez s az államnak kötelessége megvédeni a polgárokat bárminemű kizsákmányolás ellen. Dr. Nagy Ferencz törvényjavaslata első sorban szintén a visszaélések megakadályozását tűzte ki czélul, s aki figyelmesen végigtanulmányozta munkálatát, nem mondhatja, hogy korlátozó rendszabályai túllőnének a czélon : helyes mérséklettel iparkodott a középutat megtalálni a szemethunyás és túlszigor között. Különösen nem jogos tulszigorról beszélni, ha javaslatát egybevetjük a más államokban (Ausztriában, Német- és Francziaországban) elfogadott rendszabályokkal. Említsük meg mindjárt azt is, hogy az előttünk fekvő tervezet ugyan tekintettel van a külföldi törvényhozásokra, de ezeket semmi részben sem veszi át egyszerűen, sőt inkább a specziális magyar viszonyokra van figyelemmel, a miből folyólag nem is copisálhatta egyszerűen a külföldi rendszabályokat, úgy hogy a munkálatot joggal eredeti alkotásnak kell mindenképpen tekintenünk. Mielőtt a tervezet több intézkedéseinek ismertetésére áttérnénk, ezeknél a szövetkezeteknél a betéti üzletnek a kölcsönüzlettel való combinálása folytán és illetve annak folytán, hogy lássuk, miben látja a javaslatkészitő a szövetkezeti ügy fejlődésének hátrányait. Abban, hogy a hitelszövetkezetek létesítésére olyan elemek adták magukat, a kik ezen intézkedéseket csak saját önző czéljaik kielégítésére használták fel s kivetkőztették azokat emberbaráti jellegükből. Ez áll főleg a fővárosban nagyon elszaporodott úgynevezett Korona-szövetkezetekre, melyek a szegényebb tisztviselőkkel, iparosokkal, kereskedőkkel valóságos uzsorát űznek, a mint ezt a budapesti kereskedelmi és iparkamarának ezen kérdés tanulmányozására kiküldött szak- bizottsága megállapította e tárgy előterjesztett jelentésében. Ebből a jelentésből láthatjuk azt az elszomorító tényt, hogy a kamat mindvégig az eredeti tartozás után számittatik; pl. egy 1000 K-s tartozásnál az adós a 17 prolongálás után már 80 K-val többet fizetett be, mint a mivel tartozik s ennek daczára negyedévenkint kamatok és dijak czimén még mindig 33-50 K fizetendő és pedig még hét negyedéven át Hogy ez a szövetkezeti eszmével való visszaélés, azt nem lehet tagadni. Ennek az oka pedig, hogy olyanok vetették magukat ezen szövetkezetek alapítására, kiknek eszük ágában sincsen, hogy az egyesek keresetét, gazdálkodását előmozdítsák, hanem inkább az képezi czéljukat, hogy csekély tőkéiket mennél jobban kamatoztassák és maguknak jövedelmező állásokat biztosítsanak. Szóval, nem azt a czélt tűzik ki maguknak az ily szövetkezetek, hogy a tagokon segítsenek, hanem megfordítva, a tagokat kihasználják a szövetkezet érdekében, illetve azok érdekében, a kik az ily intézeteket létesítik és vezetik. A szövetkezetek működésének helyesebb irányba terelését a tervezet a szövetkezetek alapításának föltételeinél kezdi meg. A tervezet az alapítóktól nem követel ugyan anyagi garantiát, de igenis előírja az erkölcsit, a mennyiben szövetkezetét csak oly magyar honosok alakíthatnak, kik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt büntetve nem voltak, vagy vizsgálat alatt nem állanak (3. §.). E mellett az alapítók maguknak semmiféle kedvezményt ki nem köthetnek s minden kárért, melyet a szövetkezet tagjai vagy hitelezői az ő cselekvésük vagy mulasztásuk által, különösen valótlan adatok közlése, vagy a valóság elhallgatása folytán szenvednek, a szövetkezet bejegyzésétől számított három évig
