Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-07-05 / 20. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. julius 5 Dr. Vaszilievits János huszonötesztendős szolgálati jubileumához. A székesfőváros tanácsának egyik nagytehetségü s közbecsülésben élő tagja, Vaszilievits János dr. tanácsnok, huszonöt hosszú év előtt lépett a székes- főváros szolgálatába. Az 1872. XXXYI. törvényczikk megalkotása óta a székesfőváros rohamos fejlődésnek indult s a lefolyt harmincz.esztendő alatt magát a világvárosok sorába küzdötte fel. E nagyarányú fejlődés annak a lelkes és kitartó munkásságnak a gyümölcse, amelyet a székesfőváros ügyeinek vezetésére hivatott körök és férfiak, annak felvirágoztatása érdekében kifejtettek. S ha végigtekintünk Yaszilievits János huszonötesztendős működésén, úgy találjuk, hogy abból a terhes és nehéz munkából, a mely a székesfőváros fejlődésével karöltve jár, köztisztviselői pályáján mindenkor kivette a maga részét s hogy czélja, tetteinek rugója mindenkor csak az volt, hogy székesfővárosunk igaz érdekeit bármily minőségben is, — hathatósan támogassa s előmozditsa. Yaszilievits János dr. 1879. június 28-án lépett a székesfőváros szolgálatába mint fogalmazó dijnok. Ezután gyors egymásutánban még ugyanezen év szept. havában fogalmazó-gyakornok, 1883-ban tollnok, 1885-ben pedig jegyző lett s mint ilyen a VII. kerületi elöljáróság ügyeinek rendezésével lett megbizva. E minőségében a törvényhatósági bizottság tagjainak őszinte elismerését s bizalmát vivta ki magának, a mely bizalom osztatlan módon nyilatkozott meg személye iránt akkor, a midőn a kerületi elülj áróságok újjászervezésekor 1894-ben elüljáróvá választották a székesfőváros legnagyobb kerületének, a VII-iknek vezetésével megbízták, csak rövid két évig volt elülj áró, szorgalma, tudása a közönséggel való előzékeny bánásmódja biztosította neki a tanácsnoki állást, mely 1896-ban be is következett; ez idő óta Yaszilievits János dr. tanácsnok, a pénzügyi és gazdasági ügyosztályt. E díszes, de egyszersmind nagyfontosságu állásában kifejtett eddigi működése sokkal inkább ismeretes, semhogy még külön is méltatni kellene. Mert mindenki tudja, a ki a fővárosi ügyekkel törődik, hogy a pénzügyi ügyosztály vezetését Yaszilievits igen nehéz időben vette át, a mikor nemcsak a székesfőváros pénzügyi viszonyai váltak kedvezőtlenekké, hanem az ügyosztály eddigi hatásköre is lényegesen kibővült, a mi által az ügyosztály vezetésével járó terhek és gondok is megszaporodtak. És Yaszilievits János, mint pénzügyi tanácsnok, működésével beváltotta mind ama szép reményeket, a melyeket a főváros intéző köreinek bizalma beléje s tehetségébe helyezett s beigazolta azt, hogy a székesfőváros pénzügyeit oly férfiú intézi, ki azoknak hű, gondos és körültekintő sáfárja. Nagyszabású, külsőségekben nyilvánuló ünne- peltetés nem kísérték az ő jubileumát, mert hisz szerény egyénisége azoknak nem barátja. Csöndben, minden zaj nélkül telt el junius huszonnyolczadiki nap, amelyet mégis a becsületben eltöltött huszonöt évi munkásság lélekemelő érzetén kívül az őt felkereső pályatársak és tisztelők nehány szóban kifejezett jókívánságai tettek számára emlékezetessé. S amikor mi is megragadjuk az alkalmat, hogy a jubilánst e jelentős nap alkalmából a legmelegebben üdvözöljük, egyszersmind további munkásságához erőt, kitartást és sok szerencsét kívánunk. Hírek a városházáról. Tuberkulózis ellenes ambuláneziák. Müller Kálmán egyetemi tanár nemrégiben előterjesztést tett a tanácsnak tüdővész ellenes ambuláneziák fölállítása iránt. A külföldön, különösen Párisban az ily ambuláneziák révén nagy eredményeket értek el a tuberkulózis terjedésének megakadályozása körül. Az ambuláneziák, amelyek többnyire munkás-negyedekben állíttatnak föl, arra valók, hogy általuk a gyönge mellű, tüdővószre hajló emberek megmentessenek a szörnyű betegségtől. Müller professzor is a leginkább veszélyeztetett munkás-negyedekben óhajtaná működésbe hozni az ambuláncziákat. Javaslata szerint az első az Üllöi-uti régi vámépületben volna fölállítandó, ahol most kisdedóvóda van s kéri a tanácsot, hogy a kisdedóvó áthelyezésével ezt az épületet engedje át A tanács a figyelemre méltó s igazán nemes czélu idea megvalósításához elvben hozzá is járult, de a vámépületet nem engedte át, mert arra föltétlenül szüksége van az óvodának. Fölkéri azonban a tanács Müller professzort, hogy keressen más alkalmas helyet az ambulánczia czél- jaira. Lehet az esetleg magán-ház is, melyet a főváros szívesen fog bérbe venni. A vámellenőri állások. A főváros közgyűlése tudvalevőleg megszüntette a vámfelügyelői állásokat s azok helyébe vámellenőri állásokat szervezett. A belügyminiszter a vámfelügyelői állások megszüntetésére vonatkozó határozatot jóváhagyta, de az uj állásokat teljesen fölöslegeseknek jelentette ki. A pénzügyőrök elég jól végzik a dolgukat, szükségtelen tehát őket külön ellenőrzés alá venni. Ehelyett azt kívánja a miniszter, hogy a főváros kültelki fogyasztási jövedelmeinek szaporítása czéljából a volt vámfelügyelők osztassanak be a kerületi elüljárósá- gokhoz. A miniszter kívánsága szerint a tanács hét vámfelügyelőt ki is küldött a kerületekbe. A városligeti obeliszk. A városligeti iparcsarnok előtt levő czement obeliszk siralmas állapotba jutott s attól lehet tartani, hogy összedül. A kereskedelmi minisztérium igazgatója kérte a tanácsot, hogy az obeliszket s a mellette levő szoborcsopor- tozatot bontássá le. A mérnöki hivajal ezt fölöslegesnek tartja, mert a bajon másképpen is lehet segíteni. Terveket terjesztett be; a melyek szerint a
