Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1904. január 3 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 " Alpolgármesterek. Matu ska Alajos és Rózsavölgyi Gyula urakat a törvényhatósági bizottság ismét megválasztotta alpolgármestereknek. Ez a választás csalódást szerzett Kun Gyula tanácsosnak, ki pályázott az egyik alpolgármesteri székre. A 400 bizottsági tagból 338 jelent meg a közgyűlésen, s ezek közül csak 136 adta szavazatát Kunra. A jelenvoltaknak tehát még a felerésze sem szegődött melléje. De feltűnő az is, hogy Matuska csak 227, Rózsavölgyi pedig csak 207 szavazatot nyert. Elfogulatlanul bírálva ezt az eredményt, azt kell következtetnünk, hogy az alpolgármesterek egyike sem bírja a közgyűlés teljes ragaszkodását és bizalmát. Avagy talán helyesebb az a föltevés, hogy a bizottsági tagok egy részének meggyőződése szerint Matuska és Rózsavölgyi eleget szolgáltak már a fővárosnál, hogy helyüket másoknak ^adják át. Ez a fölfogás nyílt kifejezésre is jutott Matuskával szemben, kinek mindössze 8 vagy 9 hónapja hiányzik ahoz, hogy negyven évi szolgálatra hivatkozva teljes fizetéssel vonuljon nyugalomba. A választás előtt Kun Gyula hivei azzal korteskedtek, — egyéb nyomós argumentumokon kivül — hogy Matuskának a közgyűlés majd elengedi a kilencz hónapot s igy anyagi veszteség nem fogja érni, ha önként visszavonul. Matuska azonban mégis pályázott állására, s mi ebből azt következtetjük, hogy az alpolgármester ur nem fektet túlságosan nagy súlyt az anyagi szempontokra. Még munkaképesnek érzi magát és él benne az ambiczió. Ha ez tényleg igy van : csak örülnünk kell, hogy van oly tisztviselőnk is, ki dolgozni akar oly fizetésért, melyet amúgy is, a dolce for niente kényelmében is megkapná. Más elbírálás alá tartozik, vájjon Matuska Alajos nem becsüli-e túl erejét és képességét? Vájjon a fővárosnak nem tenne-e távozásával hasznosabb szolgálatot, mint hivatalban maradásával? Sokan azt mondják, hogy Kun Gyula az alpolgármesteri állásban többet produkálna, mint Matuska. Fogadni merünk, hogy Matuska ezt nem hiszi. És magunk is, bármily nagyrabecsüléssel és elismeréssel vagyunk Kun Gyula jelleme, tudása meg szorgalma iránt, kétségbe vonjuk, hogy az ő alpolgármestersége számbavehető változást idézhetne elő a főváros ad- minisztrácziójában. Mert az alpolgármesterek ambi- czióját korlátozza és megbénítja hatáskörük. Egy Bismarck és egy Cavour se mutathatna fel nagy eredményeket az alpolgármesteri állásban. A városok adminisztrácziójának személyzete hasonlatos a sok tagú zenekarhoz. Hiába ül az orchestrumban művészi első hegedűs és virtuóz gordonkás, igazi hatást és tökéletes interpretálást csak akkor érhet el a zenekar, ha a karmester érti a dolgát és az egész zenekar egyöntetűen játszik. Az adminisztráczióba is a tisztviselői kar fejének kell lelket öntenie, neki feladata az irányitás, tőle kell kiindulni minden nagyobb reformeszmének. Ha az első tisztviselő nem rendelkezik ezen kvalitásokkal, hiábavaló a melléje rendeltek iparkodása. A legnagyobb ritkaság, hogy egy főnök belátván a maga szellemi inferioritását, jó szívvel lássa az alantasok magasabbra szárnyalását és segédkezet nyújtson ez utóbbiak ideáinak megvalósításához. E megjegyzéseink theoretikusak és nem személyre vonatkozók. Csak azt akartuk dokumentálni velők, hogy a szükebb hatáskör útját állja a legerősebb talentum érvényesülésének is. Kun Gyula javakorabeli ember. Van még ideje várni és nincs kizárva, hogy talán majd egyenesen betelepedhet a polgármesteri székbe. Akkor azután megmutathatja, hogy mire képes. Quo usque? A budapesti törvényszék egyik tárgyaló termében az elnök azt kérdezte Hembach Gyulától, aki mint panaszos szerepelt:-— Ön még mindig vásárcsarnoki felügyelő a városnál ? ^ — Az vagyok ! feleié büszkén a panaszos, — Nem függesztették föl állásától? — Nem! Én a saját kérelmemre szabadságolva vagyok. A törvényszéki riporterek állítása szerint a bíróság arczárói csodálkozás volt leolvasható. Hogy mit gondoltak magukban a törvénynek és a köztisztességnek ezen őrei, nem tudhatjuk, csak sejtjük. De amit gondoltak a fővárosi tanácsról és a polgár- mesterről, az csak elitélő lehet rájuk nézve. Mert a bíróság tudja, hogy ugyanezen Hembach Gyula másfél hónap előtt erkölcsi halottként távozott a törvényszék épületéből. Reá bizonyították a visszaélések és tisztességbe ütköző cselekedetek egész sorozatát. Elégtételt ment kérni a bírósághoz és leleplezve, megbélyegezve kellett távoznia. Ámde tegnap mégis odavághatta a bíróságnak, hogy nincs fölfüggesztve állásától. Ha ez az ember vakmerőén nem hazudott, akkor nincs a megbotránkozásnak és fölháborodás- nak oly szava, mely elég erős volna a fővárosi hatóság magaviseletének megbélyegzésére. Megtűrni hivatalban egy embert, a kire a legsúlyosabb vádak bizonyultak, s ellene még vizsgálatot sem indítani: ily eljárásra civilizált államokban még nem volt példa. Ez a nepotizmus és a korrupczió non plus ultrája. Tudja-e a polgármester és a tanács, hogy Hembach Gyula protegálásával az egész fővárosi admi- nisztrácziót kompromittálják? Tudják-e, hogy uton- utfélen hallatszik: azért nem függesztették föl a
