Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-12 / 2. szám
1904. január 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 bizalom a középitési igazgatói állás iránt. Ilyen fegyverekkel nem helyes küzdeni. Nobilis ellenfelek sohasem ócsárolják és kisebbítik egymást, különösen akkor nem, ha a harcz eldőlte ntán tovább is együtt kell működniök. Reméljük, hogy a főtisztviselők közt a már-már összeütközésig fajult antagonizmns meg fog szűnni és helyet ad ama fölfogásnak, hogy kötelességük, egyéni érzelmeik elnyomásával, a közérdeket vállvetett erővel előmozdítani. Inkompabilitás. A képviselőház úgy a hogy megtisztította magát azoktól az elemektől, melyek mandátumot csak azért szereztek, hogy magánérdeknek lehessenek szószólói a nemzet törvényhozásában. Ideje, hogy a főváros képviselőtestülete is puri- fikáltassék. Ez a testület mintaképe és központi raktára az inkompabilitásnak. Ha végig tekintünk a törvényhatósági bizottság tagjainak névsorán és egyúttal felütjük a Magyar Compasst, mely a bankok, vállalatok és egyéb részvénytársaságok igazgatóinak, felügyelőbizottsági tagjainak és jogtanácsosainak neveit tartalmazza, elszörnyüködve fogjuk konstatálni, hány városatya van, aki igazgató, felügyelőbizottsági tag vagy jogtanácsos oly intézeteknél és vállalatoknál, melyek szerződéses vagy más érdekeltségi viszonyban állanak a fővárossal. Sőt erősebb rostálás után arra is rájövünk, hogy van egy csomó bizottsági tag, aki a maga személyében érdekelt fél a főváros különböző anyagi dolgainál. Hát ez a mostani állapot több a botránynál. Az Angyalföldi tébolyda lakói sem fogják elhinni, hogy azok az urak föl ne használnák városatyai minőségüket a hátuk mögött álló magánérdekek előmozdítására. Egy kis fáradtsággal könnyen bebizonyíthatnánk, hogy az utóbbi húsz esztendő alatt a főváros mely szerződései vezethetők vissza a városatya — bankdirektorok és egyéb közgazdasági tényezők befolyására. De egyúttal azt is konstatálni lehetne, hogy ezek az urak csak akkor érdeklődnek a municipium ügyei iránt és csak akkor mutatják becses ábrázatu- kat a közgyűlésen, amikor az ő intézeteiket vagy vállalataikat érdeklő kérdés kerül napirendre. Arról, hogy hány olyan városatya van, aki mint részvényes érdekelt fél a fővárostól kért kon- ceszióknál, a szerződéseknél, pályázatoknál stb. — nem is beszélünk. Minden lelkifurdalás nélkül sikra szállanak a maguk titkos érdekükért, szónokolnak és szavaznak is, jóllehet ezt a törvény és tisztesség tiltja. Ezt a visszaélést azonban jóformán nem is lehet megszüntetni. Mert nehéz volna kinyomozni, hogy melyik városatya micsoda részvényt őriz odahaza a fiókjában vagy a Wertheim kasszájában. Csak az egyéni tisztességérzet tarthatja vissza az illetőket, hogy ne avatkozzanak oly ügyekbe, melyeknél részvényeik által érdekelve vannak. A nyilvánvaló inkompabilitás ellen azonban tenni kell. Kimondandó, hogy törvényhatósági bizottsági tag nem lehet az, ki a fővárossal szerződéses viszonyban álló és nyereségre dolgozó részvénytársaságnak, vállalatnak vagy intézetnek elnöke, igazgatója, hivatalnoka vagy jogtanácsosa. Valamint kimondandó, hogy bizottsági tag a fővárosnál sem szállító, sem bérlő, sem vállalkozó nem lehet, illetőleg köteles mandátumát letenni, mihelyt ilyen viszonyba lépett a municipiummal. A mostani szabályrendelet is kimondja, hogy bizottsági tag nem lehet a fővárosnak szállítója, vagy valamely jognak bérlője. Ennek daczára a főváros legtöbb üzletében bizottsági tagok a főszemélyek. Ok a szállítók, az eladók, a vevők. Ok szabják az árakat, a feltételeket: megrendelik a kiadásra kerülő munkákat, a szabályozásokat, útépítéseket oly mértékben, amilyenre nekik van szükségük. Aki ezt nem hinné, kérdezze meg például Ehrlich G. Gusztáv városatya és kályhagyáros urat, ki szállítja a főváros különböző hivatalaiba és iskoláiba a kályhákat ? Ha az inkompabilitási törvény a föntebb vázolt szigorú formában meghozatnék és holnap például érvénybe lépne : egyszerre elnéptelenedne a törvény- hatósági bizottság. Legalább féle a városatyáknak kénytelen lenne a mandátumot letenni. Ezt a reformot azonban nem eszközölheti más, mint a fővárosi klikkérdeken túlemelkedő parlament. Az uj fővárosi törvényben kell gondoskodni arról, hogy Budapest törvényhatósági bizottsága megszűnjék a közlekedési, világítási, közélelmezési, pénzügyi és egyéb magánvállalatok expozitúrája lenni. A független polgárság tűzze ki jelszóul: nem türünk inkompatibilis embereket a törvényhatósági bizottságban! Tűzveszélyes színházak. A belügyminiszter megmutatta, hogy több benne a kötelességérzet és inkább gondol a fővárosi közönségre, mint a polgármester és a tanács. A chicagói Iroquois színház katasztrófája után a földteke czivi- lizált államainak nagy városai közt csak egy volt, ahol a városi hatóság nem tartotta szükségesnek nyomban megvizsgáltatni a színházakat és a szükséges óvrendszabályokat elrendelni. Ez a város, legyünk rá büszkék: Budapest. Halmos János nem olyan legény, hogy holmi berlini, párisi polgármestereket majmoljon. Ha azok
