Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-02-03 / 5. szám
8 Magyar székesfőváros 1903. február 3. nak két külön könyvtára van. Az egyik a statisztikai hivatalban, a másik az irattárban. Ez a titok úgy pattant ki, hogy az emlitett nagytudományu és am- bicziózus urak perbeszállottak egymással: kinek a fenhatósága alatt egyesittessék a két könyvtár ? Távol áll tőlünk a tréfálkozási szándék, amikor titoknak mondjuk a fővárosi könyvtárak létezését. A főváros háromnegyed millió lakosa közül kilencz- ven százalék épp oly kevéssé tud róluk, mint arról, hogy Párisban a Bibliothéqué Nationalon kivül a St.-Geneviéve utczában is van egy nyilvános könyvtár. A budapesti ember csak a Nemzeti Muzeum, az Egyetem, és az Akadémia könyvtárát ismeri. A legnagyobb rész ezeket is csak hallomásból. Mert sajnos nem mindenki juthat az olvasótermekbe. Először a termek szűk volta, másodszor a látogatók túlságos konzervativ megrostálása miatt. Aki nem főiskolai hallgató, újságíró, vagy tanár, annak bizony előszóbázni, hajlódozni és kunyorálni kell, mig a könyvek szentélyébe juthat. Nekünk ugyan az a meggyőződésünk, hogy a könyvek azért vannak a bibliotékákban, hogy azokat olvassák, s leghelyesebb volna inkvizitórius eljárás nélkül mindenkit bebocsá- tani, aki olvasni akar, de e meggyőződésünk nem egyezik a tudományos cerberusok nézetével. A könyvtári igazgatók fölöttébb hasonlatosak a ritkaság gyűjtőkhöz. Amijök van, szeretnék elrejteni a világ elől, hogy ne gyönyörködhessék bennök idegen szem. Legtöbb könyvtári igazgatónak a szive fáj, ha egy ritkább könyvet vagy manuscriptumot ki kell vétetni a szekrényekből. Ez közös, mondhatnánk psycho- pathologiai tulajdonsága az igazi könyvmolyoknak. Nem is csodálkozunk tehát, ha Toldy és Körössy urak idegenkedtek a gondolattól, hogy a közönség hozzányúljon az általuk őrzött könyvekhez. Ezzel bebizonyították, hogy valódi szakférfiak. A bizonyit- ványt készséggel kiadjuk számukra. De miután nyilvánosságra jutott, hogy mindegyikőjük sok-sok ezer könyvnek és közérdekű iratnak az őrzője, s miután a törvényhatóság elhatározta, hogy a fővárosi könyvtár (a Toldy-féle) egyesittessék a statisztikai hivatal könyvtárával (a Körössy-félével) tisztelettel meginterpelláljuk a könyvtári harczban diadalmas felet: szíveskedjék az egyesitett bibliotékát hozzáférhetővé tenni a nagyközönség számára. Még pedig nem az ósdi rendszer szerint, hanem olyan módon, hogy mindenki használhassa. Egy uj szabályrendelet. Hosszú vajúdás után megszületett a sütőiparról szóló uj szabályrendelet tervezete, melynek czélja: összhangba hozni az eddig alkotott szabályzatokat. Csak a Mindentudó és rajta kivül talán még Lung György tanácsos a megmondhatója annak, hány bizottságon és osztályon ment keresztül a javaslat, mig mai formájában az iparügyi bizottság letárgyalhassa. Hogy minden érdeket kielégítsen, arról kár volna ábrándozni. Ahol gazda és munkás áll egymással szemben, ott mindkét fél megelégedését kinyerni egyszerűen lehetetlenség. A javaslat készitői a kölcsönös méltányosságot és a közönség érdekeit tartották szem előtt, s e szempontból a szabályrendelet az eddigi állapotokhoz képest javulást jelent. A tervezet három fő fejezetre oszlik. Az első fejezetet, amely 24 szakaszt tartalmaz s a sütő-ipar viteléről és a műhelyek berendezéséről szól, csaknem változatlanul úgy fogadták el, amint azokat a közegészségügyi bizottság állapitotta meg. Ez a fejezet arról szól, hogy a sütő-ipart csakis olyan műhelyekben lehet űzni, amelyek az általános közegészségügyi, épitésügyi és tüzrendőri követelményeknek megfelelnek. Különös figyelemmel van ez a fejezet arra, hogy a segédek alvóhelye tiszta és rendes legyen s szigorúan elkülönítve a műhelytől. Minden alkalmazottnak külön ágyának kell lennie. A hálóhelyiségben az iparághoz tartozó semmiféle anyagot, vagy eszközt nem szabad tartani. A sütő-iparos felelős a magánosoktól sütésre átvett tésztanemüek rossz kisütése, elégetése vagy kiszorítása folytán okozott károkért. Söpredék-lisztet a kenyér földolgozásánál fölhasználni nem szabad. Csak teljesen ép burgonyát lehet a süteményhez használni. A második fejezet a kenyér és sütemények forga- lombahozataláról intézkedik. Eszerint, egyik fontos intézkedés, hogy az üzletekben a süteményt akként kell tartani, hogy a vevőközönség válogatása és a sütemények összefogdosása és megropogtatása ne legyen lehetséges. Péksüteményekkel házalni nem szabad; pereczet rúdon, tálczán, vagy kosárban tisztán öltözött egyének árusithatnak. Minden elárusító köteles az üzletében a megfelelő árjegyzéket kitenni, külön-kiilön megjelölve mi az ára a tiszta búzalisztből s mi a rozszsal, vagy burgonyával sütött kenyérnek. Meg kell jelölni a müvajjal készült süteményt is. Nagy figyelemmel van a szabályzat- tervezet arra, hogy a nagyobb mennyiségben történő megrendelések elszállítása körül visszaélés ne történjék s ezért szigorúan meg van szabva a mód, amelylyel a műhelyből a megrendelőhöz a szállítás történhetik. A leghelyesebb intézkedés ezek közt az, hogy az egyes megrendelőkhöz szóló süteményeket kiilön- külön kell már a műhelyben papiros-zacskókba csomagolni, amelyek megvannak számozva s igy nem történhetik meg, hogy útközben bárki is hozzányúljon a süteményekhez. A kézbesítést az illető sütőiparos alkalmazottja, vagy cselédje végezheti. A harmadik fejezet a munkaadók és segédszemélyzetük között való munkaviszonyokról rendelkezik. E szerint, az alkalmazott segédekre, a képesítéssel nem biró munkásokra, inasokra, és nő-alkalmazottakra, az 1884. évi XVII. t.-cz. és ez a szabályzat az irányadó, mig az ugyanott alkalmazott cselédek munkaviszonyát a cselédtörvény szabja meg. A segéd a nap 24 órájából legföljebb 14 órát köteles a házban tölteni s ebből legföljebb 10 órai munkára kötelezhető. A nap 24 órájából a segéd egyfolytában 10 órát a házon kivül tölthet. Ez a fejezet intézkedik a bérek kifizetéséről, az élelmezésről, a munkakönyvekről, a munkaidő beosztásáról, a munkák nemeiről. A természetben való élelmezés kérdésénél elfogadta a bizottság Bachruch Károly, Popper Mór, Markovits József és Kölber Fülöp hozzászólása után az ügyosztálynak azt a javaslatát, hogy a hol a segéd a természetben való élelmezéssel szegődik, a munka
