Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-16 / 44. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. deczember 16. 44. szám. // KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: SZERKESZTI ÉS KIADJA: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: Egész évre ............. Fél évre ... ... . . ... ... . . ... .. 12 kor. 6 kor. DR-BARTHA SÁNDOR. IV., Reáltanoda-utcza 5. Tplfvfnn szám Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. A közhivatalok élősdiei. Az állam és fővárosi hivatalok abban hasonlítanak egymáshoz, hogy gyors munkát egyik se produkál. A kinevezett tisztviselő épp úgy, mint a választott, csak legritkább esetben törődik a közönség ama jogos óhajával, hogy ügyei gyorsan intéztesse- nek el. A hivatalnok urak túlnyomó többsége elegendőnek véli, ha betartja a hivatalos órákat és nem hagy Íróasztalán több restancziát felhalmozódni, mint a mennyi miatt princzi- pálisa megorrolhat. Ha igaz, amit valamelyik szent atya könyve mond, hogy a pokol fele jóravaló restekkel van tele, akkor Sátán ő felsége a maga birodalma adminisztráczióját elláthatja a magyar hazából lekerült tisztviselőkkel. Mert — akár tetszik, akár nem — ki kell mondanunk, hogy a közhivatalnoki testületben krónikus betegséggé fejlődött a restség. Vannak hivatalok, melyekben az ügymenet lassúsága álmélkodásba ejtené a legsötétebb Afrika lajhárait is. És vannak tisztviselők, kiknek tevékenységéhez képest a csiga mászása amerikai gyorsvonat száguldása A közönség tudja ezt és retteg, ha valami elintézni valója akad a városnál vagy a minisztériumokban. A végét bevárni angyali türelem szükséges. Ha pedig fontos érdekei forogván koczkán, rászánja magát a sürgetésre, el kell készülnie gorombaságokra. Mennél egyszerűbb és névtelenebb az a polgár, aki ügyének elintézését reklamálja7 annál biztosabb, hogy az ő adójából fizetett tisztviselő goromba lesz hozzá. A lassúság és a gorombaság annyira köztudat, hogy életrekeltett egy dúsan jövedelmező foglalkozási ágat. Megtenné a közbenjáró és sürgető protektorok gárdáját, a közhivatalok élősdieit. Fölösleges ismertetnünk e gárda alakjait. Vannak köztük obskúrus egyének is, de többnyire nagyságos és méltóságos urak. Kilencz- ven perczentje ezeknek nem Írja ki ugyan lakása ajtajára, azonban megérteti a hozzá fordulókkal, hogy 1. Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, 2. a szekér csak úgy halad, ha megkenik a kerekeit. És a klientúra szaporodik. Ma már csak független és befolyásos nagy ur vagy naiv lélek bízza a városnál vagy az állami hatóságoknál levő dolgát a rendes ügymenetre. Minden más polgár gondoskodik közbenjáróról és sürgetőről. A fővárosban nyílt titok, hogy kiknek van „összeköttetése“ és „befolyása“ a városházán, az adóhivataloknál, az egyes ügyosztályokban és a különböző minisztériumokban. Még azt is előre meg lehet tudni, hogy ki a drága, s ki az olcsóbb protektor. Hogy egyes hivataloknak veszett a hire, noha talán a bennök levő tisztviselők mind puritán jellemű és tisztakezü emberek, ama