Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-08 / 39. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. november 8. igénye a városi dijra, az uj tervezet szerint pedig általában minden ingatlan átruházása után lesz igénye és joga a pótilletékhez, még abban az esetben is, ha az ingatlan felett kötött jogügylet esetleg telekkönyvi bekebelezés tárgyát nem is képezte. A bevétel e czimen tehát a jelenleginél kétségtelenül nagyobb lesz. Habár a belügyminiszter urnák ez a kijelentése megnyugtatással is szolgálhat arra nézve, hogy a székesfőváros eddigi bevételeiben megrövidülni nem fog, mindazáltal ezzel az átiratási dijak rendezéséről szóló szabályrendelet megalkotásánál kitűzött czélt teljesen el nem érnők, mert azzal a székesfőváros nemcsak eddigi bevételeit akarta biztosítani, hanem jövedelmeinek ezt a forrását tágítani és bevételeit fokozni is kívánta. A székesfőváros anyagi érdekeinek megóvása szempontjából a pénzügyi és gazdasági ügyosztály a következőket javasolja: Rendezendő volna a székesfőváros által gyakorolt illetékszedés azon az alapon, hogy a községi átiratási dij mint a kincstári illeték pótléka kezeltessék, de csak akkor, ha a székesfőváros az önálló átiratási dijából eddig befolyt jövedelmének ez esetben való csökkenése ellensúlyozásául a pótlékos természetű illeték kiterjesztésével kárpótoltatnék, mely esetben az községi vagyonátruházási illeték czimén volna beszedendő. Kiterjesztendő volna ezen községi vagyonátruházási illeték a székesfőváros terület n levő mindazon ingó- és ingatlan-vagyon átruházásaira, a melyek után a kincstári vagyonátruházási illeték szedetik; tehát kiterjesztendő volna az ingatlanoknak telekkönyvön kívüli mindennemű átruházására is, továbbá az ingatlanok haszonélvezetének és haszonvételének átruházására, valamint az ingóságoknak élők közt és halálesetre való átruházásaira, s végül kiterjesztendő volna a pótlékos illeték a holt kézen levő vagyonra is, olyképen, hogy ezen vagyon után a kincstári illeték-egyenértéknek egy arányos százaléka szedhető volna. Már az általános és egyenlő teherviselés elve szempotjából is igazságosabb és helyesebb az összes vagyonnak egyenlő megterheltetése, mint pusztán csak — az adókkal úgy is, erősebben igénybe vett — ingatlanoknak egyedül való megterheltetése és ez összeegyeztethető volna ez ama szocziál- politikai törekvéssel is, amely a közterhek alól oly könnyen kibúvó ingó vagyont is utói érni és ez által a vagyoni ellentéteket ily módon is kiegyenlíteni akarja. A községi vagyonátruházási illetéknek az ingó és ingatlan vagyonra — éppen úgy, miként ezt az örökösödési adó külföldi példáinál láttuk — teljesen egyenlő mértékben való kiterjesztése nemcsak az említett elvnek felelne meg s nemcsak összhangzásba jutna a mondott szocziálpolitikai törekvéssel de a székesfővárosnak nagy terhei viselésére, bár nem jelentékeny, de uj és jogos jövedelmi forrást nyitna. Minthogy a vagyonátruházások után ily alakban behozandó községi illeték a hasonló kincstári illetékek pótlékát képezné, az a legszorosabb összefüggésbe hozatnék a kincstári illetékekkel, s igy annak helyes kezelése úgy a közönség, mint a székesfőváros hatósága érdekében megkívánná, hogy az a kincstári illetékekkel együtt, egy helyütt vettessék ki, s felebbezések esetén a kincstári illetékekkel együtt biráltassék felül, mert a községi pótléknak külön kezelése, különösen az ingóságok átruházása után, a legnagyobb nehézségekkel járna, mivel a pótlék helyes kivethetése czéljából a jogügyletek bejelentésére, s illetőleg a szerződések bemutatására, hagyatékoknál pedig a hagyatéki kimutatásoknak és tárgjmlási iratoknak a bíróságok részéről való közlésére és mindezeknek külön nyilvántartására nagyobb személyzetre, és igen jelentékeny kiadásokkal egybekötött berendezésekre volna szükség. Mindezekután véleményünk szerint a községi vagyonátruházási illetékpótlék előírása és kezelése, de még azoknak behajtása is csak a kincstár részéről történhetnék, mert ha a jogerős előírások a kincstár részéről a fővárossal közöltetnének is, a behajtás a székesfőváros részéről állandó nehézségekbe ütköznék, miután sok esetben a behajtás folyamán beadandó alapnélküli felebbezések a hátralék biztosítását akadályoznák, s annak behajtását késleltetnék, s a beadványok az előírást teljesítő kincstári hatósággal való felesleges átiratváltásokat s igy elkerülhető munkát okoznának. A mennyiben a behajtást a kincstár teljesítené, úgy a dolog természetéből folyik, miszerint a székesfővárosnak a befizetések elszámolása tekintetében olyan biztosítást kell nyernie, hogy a teljes- és részletfizetések az előírás arányában, vagyis oly arányban számoltatnának el, a mily arányban áll a községi illetékpótlék a kincstári illetékhez, s a mint elszámoltatnak az egyenes adókra történő befizetések is a székes- főváros részéről. Végül megjegyezzük, hogy a behozandó pótlékos természetű községi illetékek mérvére nézve javaslatunk előterjesztését még időelőttinek tartjuk, mert előbb a községi vagyonátruházási illetékszedés tervezett rendezése, s egyben az illetékpótlékoknak a kincstár részéről való kezelése a kir. kormánynál kieszközlendő volna, a minek megtörténte után az illetékpótlékok mérvére nézve javaslatunkat a vonatkozó szabályrendelet tervezetével együtt a tek. Tanácsnak be fogjuk mutatni. Mindezek után tisztelettel kérjük a tekintetes Tanácsot, hogy jelen előterjesztésünkhöz hozzájárulva, azt pártolólag a székesfőváros törvény- hatósági bizottságának közgyűlése elé terjeszteni méltóztassék, oly javaslattal, hogy az uj szabály- rendelet megalkotása előtt az önálló községi átiratási
