Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-10-25 / 37. szám
4 Ki a felelős? A legújabb tüzkatasztrófa óta, amely három sirdombbal szaporította a temetőt, a közönség feleletet követel ama kérdésre: ki a felelős e borzalmas szerencsétlenségekért, s mely módon lehetne ismétlődésüknek elejét venni ? Mindnyájan meg vagyunk döbbenve, s lelkűnkben fölháborodás viharzik. Mert látjuk, hogy a hatóságok nem teljesítik kellő erélylyel kötelességüket. A mikor leégett a Párisi Áruház és a vizsgálat kiderité egyfelől a tőke kapzsiságát, másfelől a hivatalos ellenőrzés hanyagságát: azt hittük, hogy az általános megbotránkozás hatása alatt gyors és alapos reformok támadnak. Jogunk volt remélni, hogy az emberi élet biztonsága érdekében minden szükséges intézkedés meg fog tétetni. Az a három uj sirdomb a temetőben azt hirdeti, hogy csalódtunk. A privát lel- ketlenség és a hivatalos lelkiismeretlenség még mindig veszedelemmel fenyegetik a fővárost. Most már csakugyan tudni óliajta- nók: mily világra szóló és elképzelhetetlen dimenziója katasztrófát kell megérnünk, hogy a hatóság végre megtegye kötelességét? Akik ismerik lapunk irányát, bizonyságot tehetnek, hogy mi nem szoktuk derűre- borura támadni a hivatalos köröket. Ha tehát ezúttal reájuk hárítjuk az ódiumot és a felelőséget a történtekért, alapos okaink vannak erre. Mi nem fogadjuk el mentségnek részükről, hogy az a József-körnti virág- készitő az elöljáróság és az iparhatóság tudta nélkül rendezte be helyiségében azt a műhelyt, mely bedrótozott ablakaival és ajtóival valóságos egérfogó volt a bent dolgozó szerencsétlen leányokra nézve. Hiszen ha tudták volna, hogy ily helyiség is van a fővárosban s létezését eltűrik vala, akkor a VIII. kerületi elöljáró és iparbiztos megérdemelnék, hogy börtönbe kerüljenek. De ők nem tudták. Az a kapzsi kereskedő hatósági engedély nélkül rendezte be műhelyét. Am a polgármester az elöljáróságokat még augusztus havában, nyomban a Párisi Áruház katasztrófája után utasította, hog}T minden üzletet és ipartelepet vizsgáljanak meg. Eleget tett-e a VIII. kerületi elöljáróság e rendeletnek? Ha lelkiismeretesen végzi vala kötelességét, úgy a József-körut 62-ik számú házban föl kellett volna fedeznie az egérfogó gyanánt berendezett titkos műhelyt. Hogy csak a szerencsétlenség megtörténte után szerzett tudomást róla, az a hanyagságát dokumentálja, melylyel a vizsgálatokat eszközölte. Olyan lelkiismeretlen és kapzsi ember, aminőnek a József-köruti virágkészitőt megismertük, fájdalom, sok akad Budapesten. Ellenök két módja van a védekezésnek. Az egyik a legszigorúbb hatósági ellenőrzés, a másik a bírói megtorlás. Megtorlás nemcsak a büntetőjog szerint, hanem a polgári bíróságnál is. A művelt nyugaton, különösen Amerikában, a gyárosokat és ipartelepek tulajdonosait azzal kényszerítették az élet és testi épség biztonságára szolgáló berendezések eszközlésére, hogy óriási kártérítéseket fizettetnek velők, ha telepükön valaki saját hibáján kívül megsérül vagy életét veszti. A jog és az igazság azt követelné, hogy Schneider Dávidot, aki azt a József-köruti tűzfészket felállította, ne csak a szabályrendeletek áthágása miatt vonják felelősségre, hanem kártérítésre is kötelezzék. Azért az elveszett három emberi életért legalább 30.000 korona kártérítéssel tartozik az illető családoknak. Ha: ezt az összeget meg kellene fizetnie, tudom, soha életében nem játszana könnyelműen a mások életével. De tanulnának belőle mások is, a kik ma még fittyet hánynak az iparhatóságoknak, az elöljáróságoknak, a tüzrendé- szeti és építési szabályrendeleteknek, mert tudják, hogy egy kis birsággal minden el van intézve. A pénzsóvár embereket csak anyagi eszközökkel lehet észretériteni. Nekik hiába prédikálunk morált és humanizmust és hiába figyelmeztetjük őket a szabályokra. Csak akkor fogják respektálni, ha azok kijátszása vagy áthágása esetén vagyonuk is koczkán forog. Miután a városi hatóság nem képes preventív intézkedésekkel megakadályozni az olyan katasztrófákat, mint a minők a Párisi Áruházban és a Schneider-féle virágcsináló műhelyben lejátszódtak, a bíróságnak kell akczióba lépnie. ítéljék el kártérítésre 1903. október 25. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
