Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-27 / 4. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. január 27. __6 gő sen saját maguknak. A ki egy kevéssé ismeri kereskedelmi forgalmunkat, tisztában van vele, bogy például a postatakarékpénztár cbequeforgalma semmi egyéb, mint a pénzeknek egy helyen való befizetése s ugyanonnan történő kivétele. Úgy, hogy az év legnagyobb részében a számlatulajdonosok követelése rendszerint az a bizonyos minimális összeg, mely a számla fentartására szükséges. Ez a kezdetleges alakja a chequeforgalomnak azonban korántsem felel meg a cheque pénzhelyettesítő rendeltetésének. A forgalomban lévő készpénz mennyisége a magyar chequeforgalom révén semmivel sem csökken, s a készpénzszükséglet csak olyan nagy, mint volna e chequeforgalom nélkül. Az óhajtandó czél tehát az, hogy nálunk is meghonosodjék a giro és a clearing intézménye, melyeknél az utalványozott összegek jóváirása, illetve kölcsönös leszámolása tényleg feleslegessé teszi a készpénz nagy forgalmát. A cheque igazán pénzhelyettesítővé csakis a giro és a clearing által lesz, s gazdaságilag előnyös hatásait csakis ez intézmények révén nyilvánulhatnak meg. Már pedig nálunk nem azért nincs nagy giro- forgalom és ismeretlen vagy legalább nem általánosan elterjedt a clearing, mert nem volt cheque- törvényünk és egy ilyen törvény meghozatalától sem várható a chequeforgalom e helyes és egészséges lebonyolitásának terjedése. Ezt a kívánatos cheque- forgalmat törvény nyel terjeszteni s előmozditani nem lehet, s nagy tévedés azt hinni, hogy menten fel- virágzik a cheque forgalma, mihelyest paragrafusokba szedjük. Hiszen eddig sem érezte a forgalom az ilyen törvény hiányát. Egészen más okok hátráltatják a giro- és clearing kifejlődését, ezek az okok pedig semmiféle cheque törvénynyel ki nem küszöbölhetek. A gazdasági, kereskedelmi forgalom csekély és korlátolt volta még nem érlelte meg e pénzhelyettesitö fizetési módok szükségésségét, s mindaddig, mig ez a forgalom nagyobb mérveket ölteni nem fog, a giro és a clearing nagyobb mértékben meghonosodni nem is fog. Ez pedig önmagában nem baj, mert hiszen elvégre a cheque-forgalom nem önmagáért való czél, hanem pusztán eszköz a gazdasági forgalom lebonyolítására. Baj csak az volna, ha a gazdasági forgalom oly nagy mérveket öltene, hogy a rendelkezésre álló készpénz kevésnek bizonyulna, és a pénzhelyettesítők még ekkor sem tudnának kellőkép elterjedni, Csekély forgalom mellett, melynek lebonyolitására a pénzeszközök elegendők, a chequeforgalom elterjedése nélkül sem kell pénzválságtól félni. Es éppen ezért a chequeről szóló törvényjavaslat szükségességét ne okolják meg azzal a fontoskodó utalással, hogy a készfizetések felvétele is megkivánja a chequeforgalom törvényes szabályozását. A jelenlegi korlátolt magyar gazdasági forgalomban a készfizetések felvétele után sem fog pénzszükség beállani a chequeforgalom hiánya okából, és viszont, ha tényleg kivánatos is volna a valuta zavartalan helyreállítása érdekében a chequeforgalom mennél nagyobbmérvü terjedése, ezt a chequetör- vény sem fogja eredményezni. Az olyan törvényekre, melyek ruhát szabnak még életre sem kelt intézmények testére, szükségünk egyáltalában nincs. Csak az esztétikai teljesség okából pedig, hogy a magyar törvénytárból ne hiányozzék a cheque törvénye, nem megokolt egy, csirájában levő intézmény fejlődésének útját mesterségesen megszabni s esetleg a természetes kialakulás lehetőségét paragrafusokkal elzárni. Nem oly roppant sürgős ez a cheque törvény, hogy még nehány esztendeig ne várhatnánk reá. A totalisateur adója. A fővárossal szemben az állam soha nem volt méltányos. A helyett hogy segítené, nemcsak mindenféle terhet áthárít a vállaira, hanem számos esetben attól is megfosztja, ami őt joggal megilletné. Százezrekre megy évenként az ekkép elveszett jövedelem. Amig a háztartás úgy a hogy rendben volt és az egyensúlyt a különböző hitelműveletek segélyével fönn lehetett tartani, a főváros a könnyelmű ifjak módjára nem sokat törődött ezekkel a tőle elvont jövedelmekkel. Most azonban, a nehéz idők bekövetkeztével, egymásután megpróbálja visszaszerezni a kezéből kieresztett jövedelmi forrásokat. Persze, nehezen megy a dolog. A minisztériumok elvben barátjai a méltányosságnak és a jognak, de in praxi nem gyakorolják. Különösen a fővárossal szemben nem hajlandók gyakorolni, mert tudjuk, h°é7 a főváros a mostoha elbánás daczára megmarad a kormányok hűséges mameluk liferánsának. Bezzeg ha az egy Vázsonyi Vilmos helyett tiz képviselné Budapestet a parlamentben: nagyobb súlya lenne a főváros feliratainak és kérelmeinek. No de erről majd máskor beszéljünk. Ezúttal azt akarjuk megemlíteni, hogy főváros által elajándékozott jövedelmek közzé tartozik a totalisateur adója is. A mikor a lovaregylet szerencsejátéka, a totalisateur — melyhez képest a monacói játékbank filantropikus intézmény számba veendő — erős hízásnak indult: egyik bizottsági tag azt az indítványt tette, hogy a főváros a tota- lisateurt adóztassa meg és pedig a bevétel 10 százalékáig. Az indítvány helyes és méltányos volt. A futtatásoknál fővárosi polgárok koczkáztatják a pénzüket és miután végeredményül senki sem nyer, egyedül a totalisateur, mely horribilis kvótát von le a fogadók pénzéből: illendő, hogy annak a pénznek egyrésze ha kerülő utón is, visszakerüljön a fővároshoz. Az indítványt a közgyűlés elejtette. Miért és mily indokok alapján, arra már nem emlékszünk, de elejtette. Ellenben a pénzügyminiszter kevésbbé gavallé- rosnak mutatta magát a lovaregylettel szemben; megadóztatta a totalisatenrt az államkincstár javára 10 százalékkal a bruttó forgalom után, s egy nagy- lelküségi rohamában (amely azóta nem ismétlődött) e tizszázalékból kettőt átengedett a főváros szegényalapja számára. Hogy a főváros mekkora jövedelmet szalasztott ki kezeiből, annak illusztrálására elegendő megemlíteni, hogy csupán ez a kétszázalék a múlt évben 120.000 koronát tett ki. Az államkincstár ugyanis a totalisateur hat millió korona forgalmából ■ 600.000 koronát kapott. Ezt a főváros maga vehetné föl, ha annak idején élhetetlen nem lett volna. Ugyanaz a városatya most azzal a javaslattal állott elő, hogy meg kell kísérelni a — rimánkodást. Intézzen a főváros kérelmet a belügyi és pénzügyi miniszterekhez, s hivatkozással a Budapesten mutatkozó nagy nyomorra, kérje: engednék át a totalisateur részéről fizetett tizszázalék díjnak a felét. Ekkép 120.000 helyett legalább 300.000 korona jutna a fővárosi szegényalapnak. A javaslatot talán elfogadja a törvényhatóság, de a pénzügyminiszter aligha fogja teljesíteni a
