Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-08-04 / 30. szám

vetkezik ebből, bogy a Fiúméból menő hajóknak ha nem is olcsóbban, de ugyanazon áron kell eszközölniök a szállítást, mint a német társaságoknak. Hasonló dijak mellett meg van a valószinűség, hogy a kivándorlók rászánják magokat a hosszabb tengeri útra, abban a tudatban, hogy magyar hajón mégis jobb ellátásuk lesz.

Tegyük fel, hogy minden hónapban akad 500 ember, aki Fiúméból akar útnak indulni. Ez mind HI-ad osztályú utas lesz, mert vagyonosabb emberek soha nem fognak Fiúmén át Eszak-Amerikába menni. Az a nagy jövedelem tehát, melyet a német társaságok a II. és I. osztályú utasoktól szereznek, teljesen elesik. Az 500 harmadosztályú utas maximum 30—40.000 forintot juttat a magyar hajónak. Körülbelől ennyibe kerül egy hajó ellátása. Hol marad az ad- minisztráczionális kiadások fedezete és a befektetett tőke kamatja? A kivándorlók szállítására ugyanis vagy uj gőzösöket kell építtetni, esetleg vásárolni vagy pedig idegen társulattól bérelni. Mert magyar társaságnak jelenleg nincs Oczeán-járó személyszállító gőzöse.

Ha rendes összeköttetést akarunk Fiume és New-York között, eliez legalább két nagy gőzös szükséges, a melyek beszerzése minimum 3 millió koronát igényel. Ez a tőke kell, hogy kamatot hozzon. De mikép? Az utasok révén lehetetlen még a kiadásokat is teljesen fedezni. Nem marad más megoldási mód, mint állami szubvenczióban részesíteni a vállalkozó hajóstársaságot.

Furcsán hangzik, hogy a kivándorlást állami segéllyel támogassuk, de az elmondottak után mindenki be fogja látni, hogy azt máskép Fiúméba irányítani kéj^te- lenség.

Miután pedig kétségbevonhatatlan érdek, hogy honhtársaink a magyar kormány felügyelete mellett jussanak czélpontjukhoz: senki nem kifogásolhatja, ha megfelelő szub- venczióról gondoskodás történik. Értesülésünk szerint erre nézve már határoztak is.

Hogyan lehetséges tehát, hogy az „Adria“ még se készül életbeléptetni a hinne—new- yorki vonalat?-2

1903. augusztus 4.

Nem vagyunk beavatva a lefolyt tanácskozásokba s igy kombinácziókra kell szorítkoznunk. Miután tudjuk, hogy az „Adria“ hazafias érzelmű ; miután tudjuk, hogy reális vállalkozásoktól nem idegenkedik: arra a következtetésre kell jutnunk, hogy vagy kevés segélyt ajánlottak fel neki vagy egyáltalán nem tárgyaltak vele.

Az előbbi föltevés a valószínűbb. Az ügyre azonban világosságot kell deríteni, mert legújabban hire jár, hogy a „Magyar folyam- és tengerhajózási-társaság“ készül életbeléptetni a Fiume-Newyorki vonalat. Ez a társaság az „Adriá“-lioz képest ugyanaz, ami a szatócs a nagykereskedővel szemben, s épp ezért kizártnak tartjuk, hogy amire az „Adria“ nem vállalkozhatott, azt ugyanoly föltételek mellett ez a társaság magára vállalja. Ezt csakis úgy teheti, ha előnyösebb ajánlattal áll szemben.

Ámde ekkor jogos a kérdés: miért protekcziós gyermek a „Magyar folyam- és tengerhajózási-társaság“, amely eddig semmiféle érdemre nem hivatkozhat?

A suttogásokat, melyekből a feleletet kihámozni lehetne, nem reprodukáljuk. De figyelmeztetjük az intéző köröket, hogy sokan éber figyelemmel kisérik a kulissza mögött folyó tanácskozásokat és annak idején kérdőre fogják a kormányt vonni.

A szegények húsa.

Nem muszáj föltétlenül „burzsoáu-gyülölő szo- czialistának lenni, hogy az ember megütközzék a vágóhídi hussterilizálásra vonatkozó intézkedés fölött. Azt hisszük, akad a mágnáskaszinóban is olyan demokrata, jobban mondva humánus gondolkodás, amely furcsának fogja találni, hogy a fővárosi hatóság és a belügyminisztérium külön kategóriába sorolja a szegények egészségét Megengedvén ugyanis a beteg állatok húsának sterilizálását, a szabály- rendeletben kimondották, hogy az efajta hús csakis a szegény néposztálynak árusítható.

Hát nem fölháboritó ez a megkülönböztetés ? „Ah, a szegénynek átkozott a sorsa . . .“ mondja Gringoire, aki hamarább született, mielőtt prokla- málták az égalité-1. Budapest eme szabályrendelete azt a benyomást kelti az elfogulatlan szemlélőben, hogy kísérletezni akarnak a szegények életén és egészségén. Mondom: kísérletezni, mert ha kétségtelen volna, hogy a sterilizált hús semmiféle veszedelemMAGYAR SZÉKESFŐVÁROS