Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-20 / 3. szám
1903. január 20. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 volna szabad előmozdítania. A zsidóhitközségnek mint vallásfelekezetnek szempontjából nem az a fő, hogy kizárólagos joga legyen a kóserhusmérés, hanem az, hogy kóserhusa és kóserhusfogyasztói legyenek. Kóserhusa minden zsidóhitközségnek van, de a fogyasztók kevesbednek, jóval kevesebb kóserhust vásárolnak, mint ennek előtte. A dolog úgy történt, hogy a hitközségek a a kóserhusmérési jog kizárólagos voltának birtokában ezen a czimen szokatlan nagy jövedelmekre igyekeztek szert tenni. Kilónként 8—16 fillér adóval terhelték a kóserhust, úgy, hogy a zsidóhitü fogyasztó közönség a másod-harmadrendű húst drágábban volt kénytelen fizetni, mint a nem zsidók az elsőrendűt. De a gabella czimén szedett husfogyasz- tási adón kivűl a kóserhusmérési jog kizárólagossága következtében egyéb terhek is háramoltak a kóser- húsra. Ily terhek sok helyütt — de nem mindenütt — azon egyes személyek kegyeinek megnyerése és további biztositása, akik a kóserhusmérési jog oda- itélése és gyakorlásának ellenőrzése dolgában döntésre hivatottak. Különösen kisebb zsidóhitközségekben kapott lábra ez a korrupt állapot. A „jó vélemények“ és a diskréczionális jog ezen kamatoztatásának terhei természetesen megint csak a húsárakra repartiroz- tattak, úgy hogy a zsidó husfogyasztok által fizetett húsárak —- bár a kóserhus minősége alsóbbrendű — tetemesen, 25—30 százalékkal drágábbak, mint a nem zsidóknak mértéké. A zsidóhitű fogyasztóközönségnek intelligensebb, számotvetni tudó és legjobb hus- fogyasztó része, legfőképpen ezen oknál fogva, kezdett nem törődni a zsidóhitközségek kizárólagos kóserhusmérési jogával s ott szerezte be husszük- ségletét, ahol megfelelőbbet olcsóbb áron kapott. A kóserhusmérés terhei, adói ilyenformán a legszegényebb, a vallásához leginkább ragaszkodó közönség nyakába szakadtak, éppen azokéba, akiket a kóserhusmérési jog kizárólagosságából eredő jövedelmek terhére kellene a hitközségeknek kulturális és humanitárius intézményeik jótéteményeiben része- siteniök. A való élet itt meghazudtolja tehát a papiros elveket s a kóserhusmérési jog kizárólagosságának engedélyezése czimén a zsidó hitközségeknek nyújtani kivánt előnyöket azokkal a szegény emberekkel fizettetik meg, akiknek érdekét és javát az előnyök nyújtása a jobbmóduak megterhelésével akarta szolgálni. A jobbmóduak egyszerűen kibújnak a terhek alól, sőt a maguk terheinek egy részét is a szegény emberekkel fizettetik. Hogy a kormány és a közhatalom, amely most olyan nagyon csinál a kisemberek védelmében, est a szocsiális kérdést nem vette észre: az nyilván tájékozatlanságának rovására irható. A kóserhusmérési jog kizárólagosságának további föntartása azonban a zsidóhitüeknek egy sokkal nagyobb, közjogi érdekének szempontjából is hátrányos. A zsidóhitüek szervezetének kérdését megérni és valóra válni jó részben a kóserhusmérési jog nem engedi. Mert az orth. hitközségek egész exiszten- cziája a kóserhusmérési jogból folyó jövedelmekre van építve és a kóserhusmérési jog kizárólagosságából folyó jövedelmek teszik lehetővé azt, hogy az anyahitközségekből egyes kisebb csoportok kiváljanak s hol az egyik, hol a másik pártárnyalathoz csatlakozva, mint külön hitközségek szervezkedjenek. Mesés dolgok történnek ezen a czimen. Sok mellőzött személyi érdek, hiúság talál igy kielégítést. Ha a kóserhusmérési jog kizárólagosságának czimén nem számíthatna minden zsidóhitközség a belőle folyó jövedelmekre, sokkal kevesebb zsidóhitközsóg szakadozna szét, sokkal kevesebb volna „a vallási sérelem“ és sokkal könnyebben meg lehetne teremteni a zsidóhitüek szervezetét, amely többet tehetne hatásaiban minden bevándorlási törvénynél, avagy miniszteri rendeletnél, amely a zsidóhitközségek szótszakadozását meg akarja nehezíteni. Ezért mondjuk mi, hogy a közhatalomnak nem volna szabad előmozdítania azt, hogy a kóserhus- mórós a zsidóhitközsógek kizárólagos joga maradjon. A kóserhusmérósből vallási érdek csak annyi, hogy kóserhus legyen kapható. Ennyit konczedálnak majd minden államban, de a kizárólagossági jogot sehol. A kóserhus beszerzésének módja, körülményei lehet és kell is, hogy a zsidóhitközségeknek autonom joga maradjon; de büntető szánkczió nélkül. A hitközségek ne az iparhatóság engedelmével büntessék a jogosulatlan kóserhusmórőket, vagy azokat, akiket ők ilyeneknek el nem ismernek, hanem a rendelkezésükre álló más eszközökkel. Hiveikre és tagjaikra hassanak, hogy ne vegyenek nem kóserhust, de ne legyen abba beleszólási joguk, hogy akinek ipari jogosítványa van, az iparát szabadon gyakorolhassa vagy ne. Ha a kóserhuskiméróst szabaddá teszik — Bnnak az lesz a hatása, hogy olcsóbb lesz a kóserhus és több lesz a fogyasztója. Amily mértékben társadalmi érdek ez, olyan mértékben vallási is. KÖZGAZDASÁG A budapesti takarékpénztár és országos zálogkölcsön részvénytársaság igazgatósága e napokban tartott ülésében megállapította az 1902. évre vonatkozó zárószámadást. 474,567.959 korona 11 fillér összforgalom mellett az 1902. évi deczembcr 3l-ikével lezárt mérleg 806.462 korona 48 fillér tiszta nyereséget mutat ki. Az igazgatóság az ez évi február 2-ikára egybehívandó közgyűlésnek javasolni fogja, hogy a tartalékok kellő ellátása mellett, úgy, mint tavaly, ezúttal is részvényenként 24 korona osztalék fizettessék. A mérlegszámla adatai a következők: Vagyon : Pónztárkészlet 1,245.082 korona 88 fillér, elhelyezve pénzintézeteknél rövid fölmondásra 868.406 korona
