Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-20 / 3. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. január 20. 6 az uj népiskolai tantervben ez a kivánalom szintén érvényesül. A természettannál elitéli a szokásos kisérleteket és sürgeti, hogy az oktatás az emberi munka lefolyásából meritse tapasztalatait, mert ez a tárgy az, a mi a népiskolát modernné teheti. Agyafúrt kísérlet tartós hatással nem lehetett a népre. Itt mindenesetre érvényesüljön a jelszó: az életből az életnek. A mennyiségtannál megjegyzi, hog}^ a számtani műveletek azért tanítandók az iskolában, hogy azokat a tanulók a mindennapi életben alkalmazni tudják. Az énektanításnál a hangjegyek után való énekeltetést keresztülvihetőnek tartja, a kézimunkákkal nem az értékesítést, hanem az ügyesítést véli a legfontosabbnak. A tornázásnál a szertornázást és a versenyek rendezését nem tartja helyesnek. A rajzoktatásról nem nyilatkozott. Szerinte ez még nyílt kérdés. Végül áttért a fegyelmezésre, a mely arra van hivatva, hogy a tanulókat lassankint önállóságra vezesse s igy az iskolát az életbe való kapcsolásra előkészítse. E végre egyöntetű intézkedéseket javasol, az egyházi és világi ünnepségeknél, valamint az iskolai kirándulásoknál, az ifjúsági könyvtárak kezelésénél is nagyobb súlyt kíván fektetni a tanulók szabadságára. A népiskolai oktatás fokozását előadó főleg a való s nem a festett világ szemlélete által véli elérhetőnek. Ez az eljárás a tanítókra nagy terhet ró, ámde ez bőven megtérül a jövő nemzedék életrevalóságából. A Sáros-fürdő átvétele. A főváros most deczember végén fizette ki a kincstárnak a Sáros-fürdő vételárát, egy millió ölvrn- ezc.r koronát. A hatalmas summát a kincstár képviseletében a fővárosi közmunkák tanácsa vette át s most értesítette a fővárost, hogy a fürdő forrását s a hozzátartozó telkeket e hó 19 én kívánja hivatalosan átadni a főváros kiküldötteinek. A Sáros-fürdő vize jelenleg felhasználatlanul a Dunába folyik, miután a fürdőt tíz év előtt lerombolták. De tudvalevőleg a főváros elhatározta, hogy újból fölépitteti. Már a tervek is készen vannak, valamint elkészült a városligeti ártézi-fürdő 2.100.000 és a Rudas-fürdő 1,245.000 koronás átalakítási tervezete is. Mi szükség van az utóbbiakra ? Kérdik az egyszerű polgárok, kik adójukat nehezen fizetik. Hiszen van fürdő az ártézinál is, a Rudasnál is, a melyek elég jól jövedelmeznek, mert amaz 94.000, ez pedig 156.000 koronát hoz a város pénztárába. De ha három és fél milliót belefektetnek, ennek a kamatja megeszi mind a két fürdőnek a tiszta jövedelmét s csak több lesz a luxus, de a fürdővendég nem lesz annyival több. Ilyen költséges terveket akkor tessék keresztülvinni, ha a fölöslegekkel nem tudnak okosabbat csinálni. A mostani viszonyok között azonban deficzittel és adósságra milliókat kiadni fölösleges építkezésekre, nagy köny- nyelmüség volna. Egészen más megítélés alá esik a Sáros-fürdő. Annak felépítése 1,666.000 koronába kerül. Már most, ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg az 1,050.000 korona vételár egy garast sem jövedelmez s kamatja tiszta veszteség, világos minden józan ember előtt, hogyha a Sáros-fürdő felépül, jövedelmezni fog s a befektetett tőke meghozza nemcsak a maga kamatját, hanem valószínűleg a telek és a forrás árának perczentjét is. Mert a hely kitűnő s a viz a legkitűnőbb. A hid a főváros közepéről visz egyenest oda s a Kelenföldön a műegyetemet nemsokára fölépítik s köröskörül, lent város, a hegyoldalban villák sora épül. Egész Budafokig a lakosság a Sárosfürdőbe fog járni, mert az neki legkényelmesebb és legjutányosabb lesz. Megszűnik tehát a szégyen és a bolondság, hogy ott van előttünk a hő forrás és a puszta telek s Budapest nem tud vele mit csinálni. De csak ezt az egy fürdőt kell megcsinálnunk, a többire pedig nem szabad költekezni, mert az ártézi és Rudas-fürdők megfelelnek közönségüknek. Mindent egyszerre nem bírunk. A Rudassal legalább várhatunk addig, a mig az eskü-téri hid megnyílik és beválik. Szabályrendelet a cselédszerzőkről. A cselédügy nyomorúságain valamennyire segítendő, a főváros törvényhatósága még ezelőtt hat esztendővel szabályrendeletet alkotott a cselédszerzőkről. Hat esztendeig vándorolt e szabályrendelet egyik hivatalból a másikba, míg végre most jóváhagyta a kereskedelmi miniszter. A hosszadalmas fölülbíráló processusból alaposan megváltozott formában került ki a szabályrendelet. A miniszter által tett módosítások egy része helyes, a nagyobbik része azonban teljesen indokolatlan. A miniszter kimondta a numerus clausus-t. A fővárosban engedélyezhető cselédszerző intézetek számát 60-ban állapította meg. Jelenleg 120-nál is több ilyen üzlet van Budapesten s amig ezek a hatvan alá nem szállanak, újabb engedély senkinek sem adatik. A numerus clausus megállapítását bizonyára szivesen fogadják maguk a cselédszerzők, valamint a publikum is, de annál nagyobb visszatetszést fog kelteni a miniszter másik módosítása, melylyel töröltetni kívánja a szabályrendelet ama rendelkezését, hogy cselédszerzői ipari engedélyt csakis magyar honos kaphat. A cselédszerzői mesterség numerus clausus alá lévén vetve, nem bírálható el a szabad iparágak mértéke szerint, s nem igazság, hogy a korlátolt számú üzleteknél is külföldi konkurrencziával állíttassék szembe a magyar iparüzem. • Még egy helytelen s meg nem indokolható intézkedést tartalmaznak a módosítások. A cseléd-
