Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-16 / 24. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. junius 16. 24. szám. KÖZIGAZGATÁSI HE ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... ... ... — ... ... 12 kor. Fél évre ... ... ..........- — —. — 6 kor. Megje len minden kedden. SZERKESZTI ES KIADJA: SZ^KÉéZTŐSÉG ÉS KIADÓ: DR BARTHA SÁNDOR. ^ Beáltanoda-utcza 5, Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. „Pimaszság.“ Visszataszító jelenetek tekintetében páratlan volt a szerdai közgyűlés. A karzaton összecsődült pékek szidalmakkal illették a főváros közönségének érdekeit jóhiszemüleg védő bizottsági tagokat. Ez még hagyján; de ezen szerencsétlenek műveltségi nívójára sülyedt Fenyvesi Adolf bizottsági tag Űl* is, odakiáltva a jogos kritikát gyakorló Baracs Marczell doktor bizottsági tagnak „pimaszság“. No már édes jó Uram, ha Ön ilyen nagy nevelési hibában szenved, akkor kár Önnek a városatyai fnnktioban tovább is megmaradni, mert az ilyen hangot a főváros tanácskozó termében nem lehet tűrni. De azt sem engedjük meg, hogy a közgyűlési tanácskozások korcsmái disknssziókká, és a szólásszabadság triviális gorombáskodássá fajnljon. S miután semmiféle mentséget sem találtunk, ezen Ízléstelen kifejezés elfogadhatóvá tételére, szükségesnek tartottuk megbotránkozásunknak örök nyomot hagyni, annál is inkább, hogy a jövőben ilyen és ehhez hasonló utálatos jelenetek az ország első tanácskozó testületében elő ne forduljanak. Ami a pékek helyzetét illeti, mindnyájan tudjuk, hogy a sütőmunkások nyomorúságos helyzetük javításán már egy évtized óta fáradoznak, s valóságos titani harczot folytatnak a sütőmunkaadókkal, míg végre sikerült nekik érdekeiknek megfelelő egyezségre jutniok. Az egyezség, a munkaadókra nézve fokozott terheket ró és pedig a mit ezelőtt hosszabb munkaidő mellett négy munkás elvégzett, most rövidebb munkaidő mellett ugyanannak a munkának elvégzésére hét munkás kell. Az igy előállott árkülönbözet hetenkint 56 koronára rúg. A katonaságnál a beszerzett informá- cziók szerint daczára a házi kezelésnek, az előállítási költség olyan nagy, hogy alig kerülne ki a kenyér valamivel olcsóbban^ mint a pékek által készített kenyér mostani eladási ára; és ha a felemelt munkabéreket, melyekhez képest a katonai öntermelési költségek elenyészően csekélyek, valamint egyéb házbér, keresetadó, adópótlék és más járulékok folytán előálló egyéb terheket is figyelembe vesszük, nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy az az egy korona hatvan fillér, mely statisztikai kimutatás szerint 100 kiló liszt után mint tiszta haszon a pékiparosoknak fennmarad, igazán minimálisnak mondható. Más oldalról a közgyűlésnek azon határozatát, melylyel a sütőkemenczéknek fölállítására és űzembelielyezésére nézve a tanácsot az előmunkálatok megtételére utasította, nem találjuk indokoltnak és hetesnek, mert semmivel sem lenne segítve a mostani állapotokon. Hiszen a monori kenyérgyár példája is mutatja, hogy a házi kezelés mindig drágább és kevésbbé lelkiismeretes, mintha az a hozzáértő és saját jól fölfogott érdekükben megbízható, tanult és ügyes iparosok kezében van, kiknek megélhetése a verseny hatása alatt, épen becsületes és jó munkájuktól függ. Valamint azt sem szabad
