Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-02 / 22. szám
1903. junius 2. az óvdijas tagoknak pár hét előtt belépett töredéke jónak látta az immár 33 éve fennálló intézményt és annak vezetőségét a vádaknak egész özönévél elárasztani, formális számonkérést rögtönözni és a társulati vagyont az eddigi kezelés ellenében megvédeni. Miután körülbelül két hónapja, hogy a székesfőváros polgármesterénél a társaság működésére vonatkozó följelentést adtak be, melynek vádjai teljesen azonosok a közgyűlésen fölhozottakkal, semmi kétség sem foroghat fönn az iránt, hogy tervszerűen előkészített és vezetett mozgalommal van dolgunk, a mely, hogy miféle eszközökkel dolgozik, alább fog kitűnni. Az Állat- és Növényhonositó-Társaság igazainak tudatában, a hatóság előtt történt megvádolására eddig nem tehetett egyebet, mint hogy várta a vizsgálatot és annak megtörténtéig nem is akart a nyilvánosságra appellálni. A hatósági vizsgálat azonban mindeddig nem történt meg,, de igenis megtörtént az, hogy a fentjelzett mozgalomhoz oly férfiak is csatlakoznak, a kik, ha a valóságnak megfelelő informácziót szerezhettek volna, bizonyára nem az állatkert vezetőségével állanának szemben. Hogy tehát addig is, a mig a hatósági vizsgálat az Állat- és Növényhonositó-Társaság ellen meg- megujuló rágalmakat, gyanúsításokat és vádaskodásokat kellő értékükre fogja leszállítani, szükségesnek tartjuk a társaság mai helyzetének előzményeit és az avval kapcsolatos vagyonalakulást röviden megismertetni. És most rátérünk az 1902. évi zárszámadások ellen fölhozottakra. A társaság 1902. évi mérlegének Teher-oldalán „Tartaléktőke“ czimén szereplő 30,000 Ks tétel alkalmat adott arra a gyanúsításra, hogy ez az összeg, a mely még az 3896. évi üzleti jelentés szerint takarékpénztárban volt elhelyezve, elkallódott. Tekintsük tehát ezt a kérdést közelebbről. Az 1896. évi üzleti jelentés általánosságban megemlíti, hogy a millénium évének páratlan eredményei lehetővé tették a tartaléknak 15,000 írttal való megalapítását, sőt ezenfelül 15,000 frt készpénznek többletként az 1897. évre való átvitelét. Az 1896. évi mérlegben a pénzkészlet azonban pontosan 30,795 frt 47 krral szerepelvén, világos, hogy ebből az összegből 15,000 frt a tartalék- tőkéé, a mely, ha takarékpénztárba helyezve is, mégis csak folyópénzképpen vétetett számba. A következő 1897. év pénzforgalmi kimutatásának 1896. évi készpénzáthozata szintén 30,795 frt 47 kr, de végső maradványa már csak 3,C40 frt 93 kr, vagyis az 1896. évről áthozott készletet — beleértve a 15,000 frtnyi tartaléktőkét is —- már a következő év nagyarányú — az 1897. évi pénzforgalmi kimutatásban részletesen kimutatott — szükségletei következtében fölhasználták, helyesebben azt az építkezés, állatvétel, a czirkusz vétel ár hátralékának 8,545 frt 10 krral való apasztása emésztette föl. Hogy pedig ez igy történt, annak oka egyszerűen abban rejlik, hogy 5 az 1896. évi 239,193 frt 10 kr jövedelem az 1897. évben 77,060 frt 99 krra, ellenben a költség 217,455 frt 32 krról csak 80,563 frt 61 krra apadt, tehát az 1897. év eredménye 25,240 frt 40 krral volt kedvezőtlenebb, mint elődjéé, a mit vagy az áthozott készlettel, vagy adósságcsinálással lehetett volna csak ellensúlyozni. A tartaléktőke tehát a vagyonként szereplő beruházásokban rejtőzik, a minthogy nem specziális rendeltetésű tartaléktőkék is mindig beleolvadnak az aktívákba és azok elkülönített kezelése nem szükséges. A tartaléktőke tehát éppen azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a társaság alapitói az 1896. évnek üzleti eredményére nem reflektáltak, azt nem vonták el az állatkerttől, hanem újabb áldozatképpen, leginkább a székesfővárossal szemben elvállalt kötelezettségek teljesítésére fordították. Itt tehát senkin sem esett kár, legkevésbbé pedig azokon, a kik az egy hónap előtt 10 koronáért megszerzett tagsági jogot arra használják föl, hogy sárba rántsanak mindent, a mit mások 38 évi küzdelemmel teljes munkája, pénze és lemondása megalkotott. Nagy zajjal került színre az Óvadékok tétele. Azt kérdezték, hogy kik azok a szerencsétlen alkalmazottak, a kiknek óvadékát az állatkert elhasználta, mert a Vagyon-oldalon az óvadékoknak sincs ellentétele ; mutassa ki az állatkert, hogy az illetők Írásbeli beleegyezésüket adták ahhoz, hogy keserves filléreik az állatkert czéljaira fölhasználhatók. Szóval egész szabályszerű kaucziószédelgést imputáltak az állatkertnek Ilynemű kaucziók pedig az állatkertnél nincsenek is. A dolog akként áll, hogy az Óvadékok- számláján szereplő 2228 kor. 50 fill.-bői 2000 kor. az idei czirkuszvállalatnak még múlt évben lefizetett bánatpénze, a mely az idei utolsó bérrészletbe tudódik be, ha pedig a vállalkozó szerződését meg nem tartaná, akkor meg éppen kártalanításképpen illeti az állatkertet. Hogy ilyen összeget miért ne legyen szabad fölhasználni, azt a bánatpénzek természetével jobban ismerősök megítélésére bízzuk. Ugyanilyen természetű a keritési hirdetésvállalkozó 37 kor. 50 fill, biztosítéka, a mely a bérleti utolsó negyedévi részlet födözésére szolgál. A még fenmaradó 191 kor. régebben történt kisebb vállalatok után befizetett, szintén az állatkertet illető összeget képezi, a mely tehát mint tartozás, leírásra fog kerülni. Az uj tagok ellenzéke kifogásolta az adósságok magasságát is. Hát azt a társaság is jobb szeretné, ha nem volna adóssága. De hogy miért van, azt már a bevezetésben részletesen ki volt fejtve, sőt még az is, hogy hogy lehetséges a visszafizetés, a mivel a támadók adósak maradtak. Csak azt kell csodálnunk, hogy az állatkertnek ezek az óriási adósságai nem elriasztó, hanem inkább vonzó hatást gyakorolnak és az Állat- és Növényhonositó-Társaságot egy csomó uj taghoz segítették, a kik még két hónap előtt bizonyára aligha álmodtak arról, hogy a sors az eladósodott állatkert liberálására őket szemelte ki. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
