Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-02 / 22. szám
1903. junius 2. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 láthatni szefob lábacskákat, mint a pétervári Miliőn aszfaltján. Noliát látni fogom. De az nt ménkő hosszú odáig. Azt csak nem kivánhatja Széli Kálmán, hogy 48 órán át patienceot játszam a sleeping carben meg az étkező kocsiban. Meg a decorum is azt követeli, hogy Budapest székes-főváros főpolgármestere kísérettel jelenjék meg. Utazás közben a tarokk kissé nehézkes. Az alsós határozottan czélszerübb a kupéban. Ergo két kisérő kell az útra. Kit vigyek magammal ? Rényi főjegyző ritkán ad renonceot, ő lesz az égjük. De ki legyen a második ? Most jut eszembe, ha tanulmányokat is akarunk eszközölni Péterváron — pedig az orfeum-rendszer sürgős tanulmányozást igényel — szükséges egy nyelvértő ember. Az oroszok francziások ugyan, de hátha nem mindenütt divik francziásan ? Meg kell értetnünk magunkat. Hopp, meg van! Magyarevics Wladen doktor tud oroszul, ő legyen a második kísérő. Talán orvosi tudományának is vehetjük majd hasznát ; tanulmányozásoknál soha nem tudhatja az ember, mi ragad reá . . . Ez a kirándulás bele fog kerülni vagy 3000 koronába. Remélem, Kasicsék nem lármáznak majd miatta. Ennyit megér Budapestnek, hogy az orosz czár szemtől-szembe láthat engemet. (Folytatása következik.) A Duna-ünnepély számadásai. Az afajta elszámolásoknak, hogy „jöttünk 100 írt, mentünk 100 írt, összesen tehát 300 frt,u — nem vagyunk barátai. Ennélfogva nem helyeselhetjük azt sem, hogy a Dunai-ünnep rendezősége kurtán csak annyit jelent a nagyközönségnek: a bevétel 200.000 korona volt, a kiadás feleannyi, maradt tehát a jótékonyczélu intézetek javára 100.000 korona. Kétségtelen, hogy 100.000 korona tekintélyes összeg, még ha több felé osztatik is. Hamarjában nem emlékszünk, hogy nyilvános ünnepség akkora tiszta jövedelmet hozott volna, s azok az egyesületek, melyek ebből részt kapnak, bizonyára hálás köszönetét fognak szavazni a rendező-bizottságnak. Ám emberemlékezet óta ekkora bevétel sem volt. Jogos és indokolt tehát a kérdés: hűen sáfárkodott-e a rendező-bizottság a publikum pénzével? Mielőtt bárki is segédek küldésére vagy sajtópanasz benyújtására gondolna, sietünk kijelenteni, hogy a rendező-bizottságot nem gyanúsítjuk hűtlen pénzkezeléssel. Még azt sem mondjuk, hogy panamázás történt. A hűséges kezelés alatt egyszerűen azt értjük : kellő szigorúsággal eszközölték-e a kiadásokat vagy pedig túlságosan gavallérosak voltak a különféle vállalkozókkal és szállítókkal szemben ? A múltakból sok példa áll előttünk, hogy a nyilvános ünnepségeknél és a jótékony egyesületeknél Csáky szalmájának tekintik a befolyó pénzeket, amelyekből mindenki, akinek valamelyes titulusa van, annyit emel el, amennyit a büntető törvény- könyv paragrafusain belül nyugták és számlák mellett elemelni lehet. Az 1882-iki Szent István-iinnep után is kiderült, hogy egyes rendezők megengedhetetlen haszonhoz juttattak néhány vállalkozót. A számadások persze kifogástalan rendben voltak, de báró Atzél Béla, az ünnep főrendezője, elég udvariatlan volt külön-külön vizsgálat alá venni minden egyes számlát. És amikor rájött, hogy egyes vállalkozóknak kétszer, sőt háromszor nagyobb összeget utalványoztak ki, mint amennyi megillette volna őket, az illető utalványozó urat rákényszerítette a különbözet megtérítésére. Ekkép utólag vagy 20.000 írttal több lett a tiszta jövedelem, mint amekkorát a számadások alapján a főpénztárnok kimutatott. A közönség meg van győződve arról, hogy a dunai ünnepség főrendezője, Szápáry Pál gróf épp olyan kifogástalan és pénzdologban tréfát nem ismerő gentleman, mint volt Atzél Béla báró, de nem hiszi, hogy hasonló tapasztaltsággal is rendelkeznék. Ettől eltekintve is joga van a közönségnek megkövetelni, hogy a kiadások részletesen eléje terjesztessenek. A bizottság nem a saját, hanem a közönség pénzéből fizette a tribün felállítókat, a villamos gömbök szállítóit, a nyomtatványok liferánsait, a tűzijátékot stb. stb. Tudni akarjuk: ezek közül nem élt-e vissza valaki a bizottságnak efájta dolgokban való járatlanságával ? Tudni akarjuk, kiknek a zsebébe fotyt a jogosan megillető vág}'' illetéktelen haszon? Százezer koronáról van szó. Ekkora összeget egy tételben elszámolni nem szabad. A nyilvános kimutatásnak meg kell jelennie, hogy elnémítsa azokat, kik a titkolódzásból gyanúsító fegyvert kovácsolnak a rendezőség ellen. Szerbiának vatta kell. Kötelességünknek tartjuk a fővárosi és hazai kereskedőket figyelmeztetni, hogy arra a pályázatra, melyet a szerb hadügyminisztérium az imént hirdetett, ne reflektáljanak. A szerb hadügyminisztérium beszerezni óhajt körülbelül 50.000 kg. vegyileg tisztított vattát és 125.000 méter Hidrovil gazét. A szállítási határidő a pályázat elnyerésétől számított 3 hó és a bánatpénz az ajánlati értéknek 15''/0-a. Ilyen kvantum szállításra érdemes volna a magyar iparnak pályázni, ha nem Szerbia hirdetné. De a múltak tapasztalatai óvatosságra intenek. Vala- hányszor olyas bonyodalom van a Balkánon, mely a háborút és Szerbiának aktiv beavatkozását valószínűvé teszi, a szerb hadügyminisztérium siet biztosítani a hadviseléshez szükséges anyagokat, igy ezek között a kórházi használatra szánt vattát és gazét. A külföldi gyárosok és kereskedők megjelennek a
