Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-12 / 19. szám
VI. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1903. május 12. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ......... ... ... ..............12 kor. Fé l évre .. ............. ................... 6 kor. ■■ ■ Megjelen minden kedden. = SZERKESZTI ES KIADJA: DR- BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5= := Telefon szám 645. — ■■ ■ Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Kenyér nélkül. Mire e sorok napvilágot látnak, a reggeli kávé mellől hiányozni fog a kifli és szűkiben leszünk a kenyérnek. Talán pár nap múlva nem is lesz kapható a boltokban, sem a fővárosban, se a vidéken. Mert a pékmunkások május 12-én megkezdik a sztrájkot. A fővárossal együtt lmszonkilencz nagyobb vidéki városban harczra kelnek a mesterek ellen a munkások, kik el vannak tökélve, hogy kívánságaikat a sztrájk által kierőszakolják. Minden sztrájk alkalmával fölmerül a kérdés — és rendesen döntő befolyással van annak lefolyására —: mily álláspontot foglal el a közönség és a hatóság? Nemrég, a közúti villamos vasút alkalmazottainak sztrájkjánál láthattuk, hogy a közönség és a sajtó rész vétlensége, meg a hatóságoknak ellenséges indulatú viselkedése kudarczhoz vezette a mozgalmat. Ezúttal a közönség föltétlenül a munkások pártján van, mert ezek oly kívánságokat hangoztatnak, melyek megvalósítását a közönség érdeke is megkívánja. Hogy a hatóság kik iránt lesz hajlandósággal, ma még nem tudjuk, de hinni akarjuk, hogy a közvélemény állásfoglalását respektálni fogja. A legkevesebb, amit az állam és a főváros részéről elvárhatunk, az, hogy a szigorú semlegességet a felekkel szemben megőrizze. Vagyis semmiféle formában ne nyújtson segítőkezet a pékmestereknek. Emlékezünk régebbi sztrájkok eseteire, amikor a polgári hatóságok megkeresésére a katonai parancsnokságok a katonapékeket kirendelték a megszorult mesterek segítségére. Ennek ismétlődnie nem szabad, mert az ilyetén beavatkozás ellenkezik a méltányossággal. A franczia törvényhozás már évek előtt eltiltotta, hogy a hatóságok a bérharczban álló felek egyikének vagy másikának segítségére legyenek. A fönálló törvények és rendeletek keretén belül mindenkinek jogában ^áll sztrájkolni és ez által kieszközölni helyzete javítását. A hatóságra csak a közvetítés feladata h áramolhat. Mostanáig alig fordult elő oly eset, amikor a hatóság a sztrájkoló munkásokat támogatta volna. Azt hisszük, a közel jövőben sem tog előfordulni. De bármennyire domináljon a tőke és a „burzsoá-szellem“ a hivatalokban meg a városi képviselőtestületben, azt okvetetlen megkívánjuk, hogy az objektivitás és a legteljesebb neutralitás megőriztessék. A jelen esetben tehát előzetesen is tiltakozunk a mestereknek nyújtandó támogatás ellen. Föl lehetne vetni a kérdést: vájjon nem lett volna-e módjában a fővárosi hatóságnak, hogy elejét vegye a pékmunkások sztrájkjának ? Sokan úgy vélik, hogy igen. Mindenki tudja, hogy a segédek követelése jogos. Amikor a mesterek, költségmegtakarítás végett, tizenöt-húsz embert zsúfolnak össze egy kis műhelyben; amikor a legényeket arra KÖZIGAZGATÁSI HETILAP
