Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-01-13 / 2. szám

1903. január 13.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

11

Körnek templomot építeni a főváros bármelyik részébe — akár az ujvásártóare is — de mondjon le arról a tervről, hogy kolostorokat építsen a főváros költségén a külföldről kiüldözött nem magyar ajkú apáczák számára.

KÖZGAZDASÁG

közös járadékok konverziója.

A gavallérság pénzügyi téren előbb-utóbb mindig megbosszulja magát. Ez az igazság érvényesül most reánk, Magyarországra nézve is. 1867-ben a kiegyezési tárgyalások alatt elkövettük azt a pénzügyileg nagy hibának tekintendő könnyelműséget, hogy méltányosságból, politikai és financziális gavallér- ságból, minden jogi kötelezettség nélkül magunkra vállaltuk az akkori osztrák államadósság egy részét. A magyar mindig erős jogász volt. Kimondottuk akkor is, hogy a törvényes beleegyezésünk nélkül alkotmánytalan utón felhalmozott osztrák állam- adósságok bennünket jogilag nem terhelhetnek. De nemcsak jogászok, hanem gazdaságilag könnyelmű nemzet is vagyunk, s ezért Ausztria akkori zilált pénzügyi viszonyaira való tekintettel méltányosságból megkovácsoltuk a balekség szakadatlan lán- czolatának első lánczszemét: köteleztük magunkat, hogy a bennünket jogilag nem terhelő osztrák államadósság kamataihoz évente mintegy 30 millió forinttal hozzájárulunk. Ez az a magyar államadóssági járulék, mely most az imént lezajlott kiegyezési tusában oly fontos szerepet játszott, s mely a kiegyezés holt ponljá-nak elnevezése alatt oly sok vizet kavart, hogy ebben maga a kiegyezés is csaknem végkép alámerült.

A nagy kontraverzia ekkép támadt. Ausztria azokat a járadékokat, melyeknek kamataihoz Magyar- ország évente az önként elvállalt jánrlékot szolgáltatja, s melyek most 16°/0 szelvényadó levonása után 4-2 '/„ kamatozásnak, a pénzpiacz s az államhitel átalakulása folytán olcsóbb kamatozásuakra, minden valószínűség szerint 4°/0-osakra akarja konvertálni, s e nagy pénzügyi műveletet alighanem már a tavasz- szal foganatba veszi. Minthogy jelenleg 5 milliárd ilyen járadék van forgalomban, a 2/10 százaléknyi kamatredukczió 10 millió megtakarítást eredményez a járandékok kamatszolgálatában Minden józan számítás szerint már most ebből az következnék, hogy Magyarország ebben a megtakarításban évi járuléka arányában részesedjék, a mi 2 8 millióval csökkentené a mi évi járulékunkat. Ám Ausztria eddigi magatartásához következetesen, mondhatnék magától értetődőleg a maga számára akarja lefoglalni az egész 10 milliónyi kamatmegtakarítást, s nem akarja megengedni, hogy a konverzió hasznából Magyar- ország is kivegye az öt megillető részt. Az osztrák kapzsiság ez esetben a törvény betűjébe kapaszkodik. Ugyanis az J867 : XV. t.-cz. 1. §-a oly szerencsétlenül van szövegezve, hogy évi járulékunkat állandónak mondja, mely további változás alá nem esik. Nyilvánvaló, hogy ez a kitétel csak óvni akarta Magyarországot amaz eshetőség ellen, hogy Ausztria az államadósságok szaporítása ellen ez évi járulékunkat felemelhesse, vagyis, hogy meg akarta ála- pítani minden időkre évjárulékunk maximumát. Csakhogy Ausztria fittyet hány a törvény ez egyedül

észszerű ratiójának, s a paragrafus betűjébe kapaszkodva azt vitatja, hogy mi 67-ben fix, állandó ösz- szegű évi járulékot vállaltunk magunkra, hogy tehát ő kénye-kedve szerint konvertálhatja az államadósságait, a nélkül, hogy nekünk az elért megtakarításokhoz bármely közünk volna. És a törvéuy szerencsétlen szövegezése mellett az osztrák kapzsiság ez esetben ismét czélt érhet s végre fogják odaát hajtani a konverziót, a nélkül, hogy Magyarország évi járulékát megfelelő mértékben leszállítani engednék.

Ebből a lehetetlen jogállapotból azután idővel a legképtelenebb helyzetek állhatnának elő. Ausztria minden fél százalékkal való konverziónál 25 millió megtakarítást érne el, úgy hogy például idővel nehány évtized múlva, a mikor is a gazdasági fejlődés következtében az állami járadékok 277/,,-osakra sülyednek majd, Ausztria mai 150 millió koronányi kamatterhe leapadna 65 millióra, mig a Magyar- ország kamatszolgáltatása még mindig a mostani 60 millió korona maradna.

Ez okból Magyarországon felmerült az a terv, hogy évjárulékunkat megváltsuk, nehogy időtlen időkig, a kamatláb nagymérvű csökkenése esetén is még egyre a mostani kamatterhet legyünk kénytelenek viselni. Évi járulékunk ily megváltására a törvény 6. §-a módot is nyújt, a mennyiben kimondja, hogy kamatszolgáltatásunkat készpénzbeli tőke visz- szafizetésével csökkenthetjük, illetve megszüntethetjük. Magyarország e joggal élve, oly tőkét teremtene elő, mely mai évi járulékának megfelel, s e tőke visszafizetésével egyszerűen megszüntethetné évi járulékát.

E tőkevisszafizetés tekintetében a főkérdés az, hogy mennyi is hát az az összeg, mely évi járulékunknak, mint kamatnak tökében megfelel. Erre nézve irányadó kulcs a járadékok mostani kamatlába. Ez a kamatláb jelenleg 5°/0. Ausztria 1868-ban az akkor sokféle czímleteit egységes 5'/0-os járadékokká alakította át, olykép, hogy az 5°/,,-ból 16°/() szelvényadót levonásba helyez, a fenmaradó 4 2 ‘/0-ot pedig kamat gyanánt fizeti a mindenkori szelvényekre.

Az 5°/0 mellett való tőkésítés mellett Magyar- ország tőkevisszafizetés esetén 1212 millió koronát tartozna visszafizetni. Most azonban előáll Ausztria és azt vitatja, hogy a járadékok kamata nem 5"/0, hanem csak 4-2" ,, és hogy ennélfogva Magyarország jelenleg nem 1212 millió, hanem csak mintegy 1475 millió korona tőke visszafizetésével válthatja meg járulékát. Holott vitán félül áll, hogy a járadékok kamata jogilag 57„, mert reánk nézve teljesen irreleváns, hogy Ausztria ezt az 5'/„-ot készpénzben fizeti-e ki teljes összegben kamat gyanánt, avagy pedig eszközöl e levonásokat ebből az összegből szel vény adó czímén.

Ám komplikálódik a tőkevisszafizetés kérdése a küszöbön álló osztrák konverzió folytán is. Ugyanis mihelyest az osztrákok a járadékokat a közel hónapokban 47i,-osakra konvertálták, Magyarország a tőkésítést szerintük már csak e kamatozás alapján fogja eszközölhetni. A 4’/0 mellett való tőkésítés esetére pedig tőketartozásunk összege már 1515 millióra rúgna. Magyarország legvitálisabb pénzügyi érdeke tehát az, hogy e tőkevisszafizetést még az osztrák konverzió előtt folyamatosítsa, mert ez esetben az 5°/„-os alapon való tőkésítéssel a későbbi állapottal szemben 303 millió koronát takaríthatna meg.

Csakhogy ezt a tőkevisszafizetést ily rövid idő alatt nyélbe ütni szinte a lehetetlenséggel határos Néhány hó alatt egy és egynegyed milliárdnyi köl-