Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-05 / 18. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. május 5. a szabályt, az alacsonyabb házak pedig a kivételt. Tett ugyanis a három és többemeletes házak száma: Berlinben 82n/ö-ot, Boroszlóban 60°/0-ot, Kölnben, Magdeburgban és M/m. Frankfurtban 40—381/2%-ot, Hannoverban 250/o-°tPárisban az ily magas épületek száma 62*4%, mi mellett még kiemelendő, hogy a legmagasabb házak sorában az ötemeletes házak száma 11.937, az ötemeletesnél magasabbakó pedig 17,489! A mi a Budapestnek az utolsó óvötöd alatt keletkezett lakóházait illeti, azt tapasztaljuk, hogy a kültelken még mindig épülnek kis, legfölebb tiz szobát tartalmazó lakóházak. Ellenben a beltelkeken, különösen a pesti oldalon a nagyobb és legnagyobb lakóházak (azok, melyek 30—50, illetve 50-nél is több szobával bírnak), nagyon is felülkerekednek, amennyiben ezek a pesti oldal beltelki részeiben az újból épült lakóházaknak körülbelül négyötöd részét, a Lipótvárosban éppenséggel kilencztizedrészét teszik. Azonban egészen más képet nyerünk a fővárosi lakosság lakásszükségletéről, ha nem azt keressük, hány szobából állanak a házak, hanem hányból a lakások. Ily kutatás újabb bizonyítékát nyújtja ama ténynek, hogy Budapest lakossága tulnyomólag munkásnópből és egyébb, egyszerű életmódot folytató népességből áll, amennyiben az újból keletkezett lakóházak négyötödrésze ilyen kisebb, csak egy vagy két szobából álló lakásokból áll. 100—100 újból keletkezett lakás közül olyan, mely ötnél több szobát foglal magában, mindössze csak kettő szokott lenni: a szélsőséget találjuk egyrészt a Belvárosban, 21°/0-kal másrészt O-Budán 1/B°/0-kal. A fővárosi építkezési statisztika egyik különlegessége, hogy minden épület költségét is kipuhatolja és igy — tudtunkkal legalább — Budapest az egyetlen város, mely, még pedig teljes negyedszázad óta, számot adhat arról, mennyit fektetett építkezésbe, de még arról is, mennyit a magánosok, mennyit az állam, a főváros, a felekezetek, a pénzintézetek, a biztosító-intézetek, egyéb részvénytársulatok, az egyesületek stb. Az utolsó negyedszázad alatt az építkezésbe fektetett tőkék összege épen ezermillió Iwronát tesz, melyből az utolsó évötödre ennek kétötöd része esik. Az építkezési költség adataiból legélesebben világítható meg a budai részek fellendülése. Mig ugyanis az egyesítés idejében itt, évenkint 1/2—2l/2 milliót fektettek építkezésbe, jelenleg több mint 13 milliót; az egész negyedszázad alatt pedig 130 millió korona értékű épületek keletkeztek. Érdekes figyelemmel kisérni azt is, hogy az egyes kerületekben a főváros egyesítése óta lefolyt 27 óv alatt mily összegeket fordítottak építkezésekre. A legkisebb tétellel szerepel O-Buda, t. i. 18'/2 millió koronával; az I. kerületre 841/2 m., a II ra 46 m., a Belvárosra 54 m., a Lipótvárosra a 61 millió, mig a népszám tekintetében nem is oly előlálló Ferencz- városra nem kevesebb mint 81 millió kor. esett, A főváros három legnagyobb kerülete, tudniillik a József-, Erzsébet- és Terézváros, melyek a legerősebben épültek s a hol egész új városrészek keletkeztek, természetesen a legnagyobb összegekkel szerepelnek, nóvszerint a Józsefváros 153, az Erzsébetváros 179, a Terézváros 193 millió koronával, mindig a kerületek belső részeit értvén, kültelek nélkül. A főváros túlságos kültelki fejlődését erősen megvilágítja különben az a tény is, hogy a pesti kültelkeken Kőbányával együtt a lefolyt negyedszázad alatt 1271/2 milliót a budai kültelkeken 31 milliót fektettek épitkezésekbe, melynek azonban csak kisebb része jut lakóházakra, míg nagyobb része gyárakra, kaszárnyákra, kórházakra stb. fordít- tatott. Az egyes kerületeknek ilyetén összehasonlítása nem mondható egészen helyesnek, mivel nem szabadna néhány ezer lakóval biró kis kerületeket százezer lakónál is többet számlálókkal összehasonlítani. Ez okból közöljük itt még az utolsó évötöd építkezési befektetésének egy-egy főre eső hányadát. A kerületek rangsora az építkezésre fordított kisebb összegtől a nagyobbik felé haladván, a következő: a legkisebb átlagos összeggel szerepel O-Buda, t. i. 331 koronával egy-egy főre; utána sorakozik a Teréz- és Józsefváros, fejenkint 459, ill. 490 koronával ; az I. kerületben egy-egy főre 549 kor. esik; az Erzsébetváros, mely az építkezésbe fektetett költség tekintetében legmagasabban állott, a fejenkénti hányadszámítás szerint erősen háttérbe szorul, ameny- nyiben itt egy-egy 587 kor. jut, mig a Ferencz- városban 614, a Lipótvárosban 616, a budai kültelkeken 786, a II. kerületben 847, a pesti kültelkeken 900 s végűi a sort bezáró Belvárosban 976 korona. Természetesnek fogjuk találni, hogy Budapesten, az ország szivében, a központi kormány székhelyén és a leggazdagabb törvényhatóság területén igen sok állami és községi középület keletkezett. Az utolsó évötöd alatt legtöbb, t. i. közel 26 millió korona értékben a főváros költségén emeltetett, (mindenütt csakis a tényleg befejezett épületeket számítva). Az állam a katonai építkezéseken kívül közel 20 millió kor. értékben építkezett, a katonai kincstár 14'/2 milliót fektetett épületekbe; ugyanennyit tesznek az ipari részvónytársulatok ópitkezósi költségei, mig egyéb részvónytársulatok és egyesületek 12 millió koronát fordítottak ópitkezósi czélokra. Egészben véve az utolsó óvötöd alatt úgy alakulnak a viszonyok, hogy az összes ópitkezósi költségekből 306 millió korona jut a magánópitkezósekre, a hatósági és testületi építkezésekre pedig 96 millió. Vessünk végül még egy pillantást az egyes épületek előállításának átlagos költségeire. A főváros egyesítése idejében egy-egy lakház átlag százezer koronába került. Ez az átlag később erősen lejebb szállt úgy, hogy a kilenczvenes évek elején csak mintegy 60 ezer koronát tett, az 1898. évben azonban már 113 ezer és a rákövetkező két évben egyformán 136 ezer koronára rúgott.
