Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-28 / 17. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. április 28. ez kétségtelen. És hogy ha ez a közönség — képviselet utján — erős autonómiát gyakorolhat, úgy ez a befolyás az autonómiai jogok erősebb érvényesülését jelenti. Másrészt az is igaz, hogy ez utón a kormányhatalmi befolyás is beleavatkozha- tik a tisztviselők működésébe. És harmadszor végül még az is igaz, hogy a törvényekben körvonalozott hatáskörnél fogva a tisztviselő bizonyos függetlenséget élvez úgy a közönség, mint a kormány befolyása ellenében s e tekintetben az autonómiai ügyek ellátása tényleg független a választási vagy kinevezési rendszertől. Mindezt összevetve, figyelembe véve a külföld nyújtotta példákat is, az a meggyőződésünk, hogy minél intelligensebb valamely közönség, annálnagyobb autonómiával birhat s igy mindenütt úgy is találjuk, hogy a fővárosoknak a legtágabb autonómiát adják ; már most megfontoljuk, hogy a választási rendszerrel mégis csak főleg az autonómia befolyása növelhető s mindehhez hozzávesszük azt a természetes ragaszkodást és vonzódást, melyet egy évezred tűz- próbáját kiállott intézmény iránt viseltetünk, amely mélyen gyökerező érzést oktalan mód megbántani nem tanácsos s a mely intézmény egy évezreden át mint állam- és nemzetfenntartó bevált: úgy azt hiszem jogosult azon követelés, hogy a választási rendszer továbbra is fenntartassék azon fő és szaktisztviselőkre nézve, kik az egyes osztályoknak, kerületeknek és szakhivataloknak az irányt megadják, amely iránynak a közgyűlés intentióval azonosnak kell lenni, s ezért vezetőiknek is a közgyűlés bizalma letéteményeseinek kell lenniök. Ezek függetlenségét a közgyűlésnek netalán illegitim befolyása ellen, valamint a bizottság további befolyását a többi, kinevezés utján betöltendő állásokra nézve egy uj, a modern kor követelményeinek megfelelő, szabadelvű alapon készitett szolgálati pragmatika lesz hivatva biztosítani. Ennek megalkotása lesz az „uj“ közgyűlés legszebb és legnehezebb feladata. Szigma. A közgyűlés napirendje. A törvényhatósági bizottság e hó 29-én délután ülést tart, melynek napirendjén a következő tárgy- sorozat szerepel: Egy megüresedett tagsági hely betöltése az igazoló-választmányban. Különböző telkek bérbeadása és bérleti szerződések meghosszabbítása. A városligeti tavon való ladikázás és a tó halászati jogának bérbeadása. Tanácsi előterjesztés a közgyűlési ügyrend módositása iránt. A VII. kerületi uj elöljárósági épület ügye. Az 1902-iki költségvetés tulkiadási tételei. A sütőipar gyakorlása s a műhelyek berendezése, a kenyér és péksütemény forgalombahozatala és a munkaadók és segédszemélyzetük között való munkaviszonyra vonatkozó szabályrendelet. A propeller-társaság szubvencziója. Az omnibusz-társaság kérvénye a vonalbeosztás és zónadijrendszer érvényének meghosszabbítása iránt. Vidéki szintársulatok a Várszínházban. A Fehérvári-uton építendő iskolaház költségeinek fedezete. Előterjesztés a városrendezési és szabályozási tervek köz-zemlére kitétetele és sokszorositása tárgyában. Személyi ügyek. * A bérleti szerződések, melyek a közgyűlés elé fognak terjesztetni, jelentéktelen összegekről szólnak, ez a körülmény azonban nem szolgálhat inditó okul, hogy a tanács és a közgyűlés eltérjen az elvi állásponttól. Számtalanszor hangoztatva lett, hogy minden bérbeadás nyilvános árlejtés utján történjék. Egyúttal a tanács néhány bérletet árlejtés nélkül akar meghosszabbitani, azzal a motiválással, hogy nagyobb bért az árverésen sem lehetne elérni. Ez igaz lehet. Ám az elv megvédése szempontjából meg kell tartani az árlejtést. A propeller-társasa,g segélyezése ügyében nem értünk egyet a tanácscsal, mely a társaság terhére kivetett és 9100 koronát kitevő partbér összeg felét, vagyis 4550 koronát segély fejében elengedni javasolja. A tanács szerint a csavargőzös-átkelés a főváros közlekedési érdekei szempontjából számottevő tényezőt képvisel, de miután forgalma nagyon megcsappant, többé lukrativ vállalatnak nem tekinthető és „a segélyre valóban rászorult.“ Megjegyzi továbbá a tanács, hogy ha „a vállalat az üzemet kénytelen lenne beszüntetni, aligha fog találkozni más életerős vállalat, mely a prosperitás reményében arra vállalkoznék, hogy ezen közlekedési ágat újból életre keltse és fentartsa.“ Meggyőződésünk szerint, melynek már több- izben kifejezést adtunk, a csavargőzös részvénytársaság még most is lukrativ vállalat és egyáltalán nem szorul segélyezésre. De még azon esetben is, ha nem volna jövedelmező a részvényesekre nézve, a főváros nincs hivatva arra, hogy szubvenczionálja. Azt sem a tanács, sem senki e világon nem tételezheti föl, hogy a propeller-társaság csupán ambiczióból tartja főn a vállalatot. A részvényesek osztalékot akarnak. Ma már pedig a főváros polgárainak adójából egyetlen fillért sem szabad fordítani privát emberek részvényeinek kamatoztatására. Ha a vállalat megszűnt jövedelmező lenni, hagyja abba a társaság. Ebben az esetben két mód van arra nézve, hogy a Dunán való átkelés továbbra is fentartassék. Az egyik az, hogy maga a főváros gondoskodik róla. Ha a közszükséglet a csavargőzösök járatása, úgy vegye át azokat a főváros, s nem kell egyébre törekednie, mint arra, hogy deficzitje ne legyen. De ha deficzittel járna is a kezelés, inkább fizessen rá, mint subvencziót adjon magán részvényeseknek. A deficzit soha és semmi körülmények között nem lehet nagyobb, mint amaz összeg, melyet a csavar
