Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-21 / 16. szám
1903. április 21 Magyar székesfőváros t járulni a tulajdonosoknak is, ha mással nem, hát azokkal a bírságpénzekkel, melyeket az alkalmazottakra büntetésből kivetni szoktak. Meg vagyunk győződve, fürdőtulajdonosaink elég nemeslelkiiek ahoz, hogy a nyugdijintézet alapjának adományozzák azt az összeget, amelyet eddig visszatartottak birság czimén és a jövőbeli bírságpénzeken kívül bizonyos évi összeggel gyarapítják az alapot. Úgy halljuk, Budapest egyik látogatott fürdőjének, a „Hungária“ vasfürdőnek humánus lelkű tulajdonosa, dr. Ringer Lajos élénk rokonszenvvel kiséri a megindult mozgalmat. Példáját kétségkívül követni fogják kartársai mind a fővárosban, mind a vidéken. Nekik is, a közönségnek is csak előnyére szolgál, ha az alkalmazottak helyzete biztosabbá és jövője némikép gondtalanabbá válik, mert az illetők több hűséggel, odaadással és nagyobb gonddal fogják végezni teendőiket. A megindult mozgalmat egyaránt ajánljuk a nagyközönség és az illetékes hatóságok jóakaratába. A további lépésekről nem mulasztjuk el értesitenni olvasóinkat. KöVezési mizériák. A fejőstehén tudvalevőleg arra való, hogy megfejjék. Vannak azonban praktikus emberek, kik nemcsak ezt a négylábú, jámbor állatot, hanem a székesfővárost is fejőstehénnek nézik. Ezek közé tartoznak, sok mások között, a kövezési vállalkozók is. Nem mind, de javarészt. Az ő logikájuk igen világos és egyszerű, s az egyetlen principiumuk a mentői több haszon. Ha lelkiismeretes munkát végeznének, ha egy-egy utcza éveken át nem szorulna tatarozásra, a vállalkozók nem építtethetnének magoknak háromemeletes házakat és fiaik nem játszhatnának előkelő szerepet a turfon és némely kaszinók kártyaszobáiban. A lelkiismeret tehát szegre akasztatik arra az időre, amikor a vállalkozó úr már nem vállalkozó, hanem közéletünk érdemekben és polgári munkában megőszült veteránja, aki catoi szigorral fogja másoktól megkövetelni a lelkiismeretességet. Egyelőre a praktikus vállalkozó azon iparkodik, hogy mennél rosszabb minőségű követ sózzon a város nyakába. Ennek kettős haszna van. Pro primo: a rosszabb kő olcsóbb, mint a jó; pro se- cundo: a rossz kő hamarább romlik, és igy rövi- debb idő múlva lehet újabb munkát kapni. Az szintén golikus és magától értetődő, hogy a vállalkozó a legolcsóbb munkásokat fogadja meg a kövezéshez. Mennél hanyagabbul végzik ezek a kövezést, annál inkább kiérdemlik gazdájuk megelégedését. A vállalkozó tehát a vámon is nyer, a réven is haszonhoz jut. Mindezt persze a naiv közönség nem tudja és hol boszankodva, hol nevetve nézi, hogy már megint kövezik azt az utczát, amelyet tavaly is, tavalyelőtt is felszakgattak. A dolog azonban nem oly komikus, ha arra gondolunk, mennyi töméntelen milliót fizetett ki már a főváros a kövezésekért és még mennyit fog a jövőben kiadni! Látván a budget erre vonatkozó tételeit, kérdeznünk kell: nem volna-e módjában a fővárosnak ellenőriztetni, hogy pénzét haszontalanul ne pocsékolják, s hogy a kövező-vállalkozók szolid anyaggal, tisztességes munkát végeztessenek ? Valamikor beszéltek kövezési panamákról. Mi adtunk hitelt a gyanúsításoknak és ma sem tételezzük fel, hogy a „kéz kezet mos“ elve uralkodnék a városházán és az elöljáróságoknál. Mi nem tartunk Schoppenhauerrel, ki azt a tanácsot adta: „Tarts minden embert gazembernek, míg az ellenkezőjéről meg nem győződtél.“ Mi megfordítva, tisztességesnek tartunk mindenkit, mig ellenkezője be nem bizonyul. A főváros azonban kell, hogy a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolja minden vállalkozóval szemben, ha egyébért nem, hát azért, hogy meg ne gya- nusittassék. Már pedig a gyanú könnyen felébred, ha olyast látunk, mint például épp most a belvárosi Beái tanoda-utczában, hol az utczát újból kövezik, de rosszabb kövekkel, mint a minőket felszedtek. Talán lesz ideje valakinek az ellenőrzésre hivatottak közül, hogy erről hivatalosan meggyőződjék és kérdőre vonassa a vállalkozót. Hirek a városházáról. Nyilvános hűtő kutak. A tanácstól ende- délyt kért egy budapesti iparos, hogy a főváros nagyobb forgalmú utczáin, terein és kirándulóhelyein szűrő és hűtő kutakat létesíthessen, amelyből csekély díjért nyáron át mindig friss jeges vizet kaphat a közönség. Egyelőre tiz ilyen kutat szándékozik fölállítani, melyekért évenkint egyenkint 25 korona bért hajlandó a fővárosnak fizetni. A mérnöki hivatal véleménye alapján, amely szerint az ily fajta kutak abszoluta nem képeznek közszükségletet, a tanács megtagadta a kérelem teljesítését. A fővárosi tanerők szaporítása. A főváros közgyűlése a községi elemi iskoláknál két igazgatói, 22 osztálytanítói s 22 tanítónői állást szervezett, mely állások 1903. év junius havában töltetnek majd be. A belügyminiszter tudatta a fővárossal, hogy az erre vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyja. A felsőrakpart rendezése. Az idei közmunkaprogrammnak okvetlenül végrehajtandó munkálatai közzé tartozik a felsőrakpart teljes rendezése, illetve burkolattal való ellátása is. A főváros el is rendelte a munkálatokat, amelyek kiviteléhez legközelebb már hozzá is fognak, amennyiben a rendezéshez most már a főváros közmunkák tanácsa is hozzájárult.
