Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-02 / 5. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. február. Mikor fáradt kezéből letette a tollat, hogy a Karthau- siba merült lelkét felüditse a budai hegyek árnyas erdei között, be-betért az akkor egy szűk kis szobács- kából állott iskola falai közé és a nagy pedagógus varázsszavával gyújtott mécset és szította ennek lángját magasan lobogó honszerelemmé a magyarul alig értő gyermekek szivében. Az iskola ma is kincs gyanánt őrzi azt az általa ajándékozott értékes iránytűt, melynek segítségével az utóbb Magyarország kultusz- minisztere maga magyarázta a svábhegyi gyermekeknek, hogy merre van az a kelet, melyről honfoglaló őseink származtak a dicső haza földjére. Azóta megváltozott a svábhegyen minden, csupán egy nem : a világhírű Nyaralótelep szebbnél szebb villái között szerénykedő gerendás isTcolaház nem változott meg. Toldozták, foldozták, mig a kis telek engedte, de a mai viszonyokhoz mérten most már annyira szűk, hogy a körzetébe tartozó tankötelesek egyre növekedő számát egy általán nem képes többé befogadni. Az illetékes iskolaszék a kellő időben megtette az uj iskola építése iránti előterjesztését a tanácshoz. Rámutatott arra, hogy a rozoga iskolaház négy termében ma hat elemi és négy gazdasági osztály nyer oktatást. A jövő tanévben pedig a vegyes osztályokmk további elkerülhetlen szétválasztásával nyolcz elemi, s a gazdasági iskola harmadik fiú- és harmadik leány osztályának megnyitásával hat gazgasági, összesen tehát 14 osztálya lesz az iskolának. Ennek a 14 osztálynak négy teremben való tanitása képtelenség. Miután ezen az állapoton bérelt helyiségekkel segíteni nem lehet: a népiskolai oktatás a svábhegyen előreláthatólag már a jövő tanévben csődbe jut. Nem lehet rajta bérelt helyiségekkel segíteni azért, mert a svábhegy előkelő nyaralótelep, ahol bár nagyon sok a szebbnél-szebb villa, de állandó, tehát téli tartózkodásra alkalmas épületek nincsenek. Ameny- nyiben mégis volnának, ezek tulajdonosai kincsért sem engedik át iskolai czélri. A spekulátióra épült villák pedig vékony falu, egy ablaku szellős kis szobáiknál fogva iskolai czélra egy általán nem alkalmasak. Nem lehet váltakozó tanítási r nidel sem segíteni a dolgon, mert az iskola körzetébe tartozó tankötelesek nagy része egy- sőt másfélórai távolságról jár az iskolába. Mert a téli sötét napokon a délutáni oktatás lehetetlen Mert az őszi rossz idők beálltától tavaszig nemcsak a 6 — 12 éves kor közötti elemi iskolás kisgyermekekre, de sokszor a felnőttekre is veszedelmes, sőt néha egyáltalán lehetetlen a síkos, vagy hóval borított hegyiutak járása a délesti órákban. Már pedig a váltakozó tanitásirend este 5, sőt hat óráig is az iskolában tartja a gyermekeket, akik közül sokan korom sötétben 7—8 órára vergődnének haza. Azért van a svábhegyi iskolánál most is külön nyári és külön téli órarend, hogy az elemiiskoíás kisgyermekek télen már alkonyat előtt a szülői ház oltalma alá juthassanak. Kérünk tehát a svábhegyen uj- és a helyiviszonyoknak megfelelő iskolát. Kérjük minél hamarább azt az iskolát, melynek nemcsak a helyikörülményekkel számoló, de a távolabbi jövőre is előrelátó terveit Bárczy dr. tanácsnok az ügyosztály kitűnő vezetője, a mérnöki hivatallal sürgősen elkészíttette és amely ma már bizottsági tárgyalások alatt is áll. Kérjük az uj iskola sorsa felett dönteni hivatott bizottságokat, a tanácsot és közgyűlést, keressenek és találjanak a város mai pénzviszonyai mellett is fedezetet és módot az uj iskolának a jövőtanévre leendő felépítésére és ezzel a népiskolai oktatás csődjének elkerülésére a svábhegyen, valamint arra, hogy a gyönyörű villák között szerénykedő ósdi épület- és benne a vegyes osztályok ne legyenek okai annak, hogy a családos nyaralók és villatulajdonosok inkább gyermekeik levizsgáztatása után: júliusban vonulnak ki a felséges levegőjű svábhegyre, semhogy a főváros palotaszerü modern iskoláiból a svábhegyi rozoga iskolának- és ebben a fiukat a leányokkal egy teremben tanító falusi rendszernek adják át gyermekeiket. A központi városháza kályhái.-- Levél a szerkesztőhöz. — Soha kályhákról annyit nem beszéltek, mint most a központi városházán fölállított Ehrlich féle kályhákról. Engedje meg azonban szerkesztő ur, hogy én egészen más oldaláról szóljak a dologhoz. Az alaphibát nem akkor követték el, a mikor azt a szerencsétlen szükebb körű árlejtést kihirdették. Az már csak folyománya volt az alaphibának. Nem tudom, kinek az agyában támadt az a gondolat, hogy a városháza hivatali helyiségeit vaskályhákkal kell fölszerelni. De hogy őrületesen szerencsétlen gondolat volt, arról hamarosan meggyőződhetik, aki egyszer végigmegy a hivatalokon. Az egyik szobában ajtó, ablak nyitva van s mégis alig lehet megmaradni a szobában a nagy hőségtől. A másik szobában már be van csukva minden, a kályha hideg. A tisztviselő téli kabátban ül az Íróasztala elolt s a kezét melegíti, mert nem tud dolgozni a nagy hidegtől. A harmadik szobában teljes munkaszünet van, mert a kályhából kitóduló füst tölti meg a helyiséget. Nagyon csodálom, hogy a müvezetőség belenyugodott abba, hogy hivatali helyiségeket vaskályhákkal szjreljenek föl. Bizonyos, hogy megint a pénzügyi szempontok voltak a döntők. Én tudom, hogy pénzügyileg nagy a külömbség a vaskályhák és a cserépkályhák között, de azt velem együtt mindenki tudja, hogy ma már a bérházakban sem állítanak föl vaskályhákat, mert a cserépkályhákban megtakarított fűtőanyag árából bőségesen megtérül a kályhák berendezési árának a különbözete. Különösen áll ez a hivatali helyiségekre, ahol a tisztviselőnek, hét órát kellene egyfolytában dolgoznia. A hivatalokat reggel egy negyedóráig szellőztetik s azután alaposan befütenek, • hogy elég legyen a hivatalos óra végéig. Nagyon természetes, hogy ennek az alapos befütésnek az első következése, hogy a tisztviselők nem tudnak megmaradni a pokoli hőségben, kinyitják az ajtót, ablakot s addig a tisztviselő rendszerint szerencsésebb, cserépkályhával megáldott kollégájánál vizitel. Nap-nap után a hivatalos időnek legalább a fele kályhakezeléssel telik el. Legilább a fele időt másutt töltik a tisztviselők, mert a maguk szobájukban nem tudnak megmaradni. Csak egy jó tulajdonságuk van a fölállított vaskályháknak. Hamarosan kikergetik a feleket. Mindenki siet végezni és menekülni, mert a legtöbb helyiségben olyan veszedelmes a levegő, hogy az elüljárósá g nak, mint egészségügyi hatóságnak, hivatalból kellen-e a tisztviselőket kilakoltatni. A tisztviselők a legnagyobb örömmel fogdossák a folyosón a városatyákat
