Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-26 / 4. szám
Budapest, 1902. január 26. 4. szám. V. évfolyam. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ^előfizetési ára; Egész évre ................................12 Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. ^Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR, ßZERKESZTÖSEG JiS KIADÓ í IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Az uj városi vámtarifa. A főváros pénzügyi osztálya uj vámtarifát csinált. Az uj tarifát erősen kritizálták pro és kontra. A sajtó is behatóan foglalkozott vele, a szaktestületek pedig memorandumokban kérték, hogy a vámemelés helyett szüntesse meg a város az eddigi vámot is. A tanács azt mondotta, hogy meghallgatja a szakembereket, meg a szaktestületeket. Nyilatkozzanak hát a szakemberek s mondják meg, hogy mi a hibája az uj tarifának. A szakértekezletet a héten meg is tartották. Ott ültek: a Magyar Kereskedelmi Csarnok, Országos Ipar Egylet, Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Hajózási Egyesület, Fővárosi Malom Egyesület, Magyar Lámpa és Kohó Vállalatok Egyesülete, a Füszerkereskedök Egyesületének képviselői. A szaktestületek képviselői vetekedtek egymással az uj tarifatervezet kárhoztatásában. Az már a szelidebbek közé tartozott, a ki csak a nyers anyagok vámját akarta eltörölni. Általánosan az egész városi vám eltörlését inditvá nyozták. Hát. bizony legjobb volna ha valamennyi vámot: a városit meg az országosat, az egyenes és közvetetett adókat, az illetékeket és dijakat eltörölnék, mert hát valamennyi bé nitja az ipart és kereskedelmet. Akkor lenne csak igazán boldog a magyar. Azzal persze keveset törődtek a szónokok hogyha eltörlik a városi vámot honnan veszi be a főváros az ebből származó 3 és fél millió korona évi jövedelmet. Hivatkoznak Németországra, a hol Drezda és az elsasz-lotharin- giai városok kivételével nincsen városi vám. De elfelejtik, hogy Németországban pontos és igazságos az egyenes adó, s azonfelül a váró- okban magáé a városéi a föld és házadó bevételek. Ellenben Magyarországon az egyenes adó a lehető legigazságtalanabb. Az osztrák Bach-korszakbeli fináncpolitika most érezteti igazán az átkát. A jövedelem bevallás nálunk nem becsületbeli dolog. Mindenki természetesnek tartja azt, hogy jövedelmének legnagyobb részét eltitkolja. Az állam az adó rendszerét is a letagadás alapjára fektette, s a kézzel fogható adó alapot óriási mérvben kiaknázta, mint például a földadót, házadót, viszont a 40 —50 ezer korona évi jövedelemmel biró ügynökök alig egy két koronát fizetnek. Oktalan dolog volna a fővárostól tehát, ha a városi vámot eltörülné s a községi pótadót emelné fel, mint ezt az einli- tett ülésen általánosan kivánták. Azonfelül tévedés azt hinni, hogy a városi vám eltörlése esetén az áruk olcsóbbak lesznek. Valamint a sört nem mérték sehol olcsóbban, a mikor a fogyasztási adóját leszállították, úgy a városi vám eltörlése esetén is az árak a régiek fognak maradni. A 3.400,000 korona vám jövedelem pedig^eloszolnék a gyárosok és közvetítők zsebében. Belgiumban a nyolcvanas évek folyamán az állam megváltotta Brüsszel városnak octroi szedési jogát, s akkor maga az állam élénk figyelemmel kisérte, hogy a magas octroik megszűnése az egyes cikkek árára milyen hatással lesz. Az eredmény az volt, hogy az árak jó ideig ugyanazok maradtak s csakis évek múlva mutatkozott némi javulás, a mikor is a szabad versenyhatása alatt a kereskedők kezdtek kevesebb haszonnal megelégedni. De ezen ár csökkenés se volt arányban a megszűnt cotroik nagyságával. A városi vám, eddig sem a kereskedőt, az
