Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-09-28 / 30. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902. szeptember 21. nem ellenkezőleg fürdővállalataink bevételeit és ezzel a székesfőváros jövedelmeit fogja fokozni. A fürdők fölépítése legalább is három évet fog igénybe venni s ezen idő alatt a már is enyhülő köz- gazdasági helyzet bizonyára megváltozik annyira, hogy a közönség testi egészségének ápolására ismét többet fordíthat, a fördők látogatásának statisztikája emelkedést fog mutatni s az előterjesztésünkben számba vett adatoknál kedvozőbb tényezők fogják számításainkat megjavítani. Most munka és anyag olcsó, az árengedményekben jelentékeny előnyöket remélünk elérni és ezek mellett nagyfontosságu lenne a székesfőváros elhatározása azért is, mert a még néhány év előtt virágzó és most sorvadó építő ipart válságos helyzetében hathatósan támogatná. A kérdésnek kedvező eldöntése tehát szo- cziálpolitikai seempontból is elsőrendű, már pedig a székesfővárosnak ezen követelmények elől sem szabad kitérnie, ha polgárainak érdekeit istápolni óhajtja. Az Artézi fürdőre nézve már többször kiszámított jövedelmezőség annyira kétségtelen, hog\r minden nap veszteséget jelent a székesfővárosra, a melylyel felépítése elodáztatik. Bár eddig sem voltak komoly aggályok az iránt, hogy a székesfőváros az Artézi-fürdő felépítésével koczkáztatott vállalatba menne, az általunk javasolt keretben és módon vaió felépítése még a legcsekélyebb aggodalmakat is elosztlathatja. Erre való tekintettel szerény nézetünk az, hogy az Artézifürdő felépítése haladéktalanul foganatba veendő. Ugyanígy vagyunk a Rudasfürdő átépítésével is, melyre nézve a jövedelmezőségi számítások a legkecsegtetőbbek ; ugyanazért erre nézve is az a javaslatunk, hogy az átépítés egyszerre történjék az Artézifürdő megépítésével. Ezen fürdő átépítésnél egyrészt azért, hogy az időközi veszteségek lehetőleg a legcsekélyebbek legyenek, másrészt azért, hogy a törzslátogatókat lehetőleg megtartsuk, kívánatos sőt szükséges, hogy az átépítés alatt a mostani gőzfürdő, valamint az uszócsarnok áilandóan használatban maradjanak. A mi a Sárosfürdő felépítését illeti, erre nézve nem azért, mintha agályaink lennének e gyógyfürdő jövője iránt, hanem pusztán csak azon korlátok miatt, melyeket a székesfőváros jelenlegi pénzügyi helyzete szab meg, az építkezést szakaszokra vélnők felosztani. Egy dolog feltétlenül szükséges és pedig az, hogy az egész gyógyfürdőre úgy amint azt teljesen megépíteni és berendezni kell, a terveket elkészíttessük. Ha e tervek megvannak, úgy az építkezés első szakaszában meg kellene építeni a két népfürdőt és a vízszolgáltatáshoz szükséges melléképületeket és ugyanekkor a rendelkezésre álló egész területen a később felépítendő épületek elhelyezésére figyelemmel, meg kellene építeni a fürdő parkját. Ezeket azért javasoljuk, mert miként már említettük, a Rudasfürdő átépítésével az ottani népfürdő áldozatul esvén, ilyenről gondoskodni kell, de javasoljuk azért is, mert ezeknek felépítése a legkevesebb költséggel jár és használatuk jövedelmez. As építkezés második szakaszában épülnének fel a nagy gyógyfürdő, a szállóépület és ekkor rendeztetnék be a nagy ivó csarnok, az evvel kapcsolatos födött sétáló hely, valamint létesittetnének a melegvíz- és gyógymóddal összefüggő egyéb sajátlagos gyógyító berendezések. Ha azonban az Artézifürdő felépítésének foganatba vételét a városligeti tó rendezése hosszabb időre megakadályozná, úgy a Rudasfürdővel együtt a Sárosfürdőnek azonnali teljes kiépítését javasoljuk“. A magunk részéről csatlakozunk ehhez a javaslathoz és ismételten hangsúlyozzuk, hogy miután századokra szoló alkotásokról van szó, az építés arra hivatott kezekre bizassék, az építkezések pedig ne részletenkint, hanem egyszerre történjenek. Közúti vasutaink jövője. Azon az ankéten, melyet a közelebbi napok alatt fognak tartani a kereskedelmi minisztériumban, Budapest közlekedés ügyéről lesz szó. A főváros rohamos fejlődése készteti az intézőköröket arra, hogy a jövőbeli alakulásokkal szemben idejekorán kijelöljék a közlekedés lebonyolításának legalkalmasabb módjait. Eddig az volt a baja Budapestnek, hogy határozott tervek nélkül fejlődött s nem vették számításba a későbbi évtizedeket. A most megnyilatkozó előrelátás tehát dicséretet érdemel. Kétségtelen, hogy a legközelebbi húsz év alatt a fővárost környező falvak mind belevonatnak a közúti villamosvasutak hálózatába és ezáltal a város belső forgalma is nagy arányokban szaporodni fog. A mai forgalom lebonyolítása sem mondható kifogástalannak, ennélfogva jogos az aggodalom : mi lesz majd húsz vagy ötven év múlva ? A nehézségeket lehetetlen csupán a közlekedési eszközök szaporítása által eltüntetni. Szükség van uj vonalakra. Hogy hol leljük meg ezeket? Ha az utcák és körutak nem elegendők, hát akkor le kell menni vagy a föld alá, vagy birtokba venni a föld ölötti útvonalakat Miként Londonban, úgy valószínűleg Budapesten is a föld alatt fog koncentrálódni a közúti forgalom javarésze. A közlekedésnek ez a módja a társaságok előtt nem kedves, mert létesítése sokkal nagyobb befektetési tőkét igényel, ellenben a közbiztonság köve telményeinek sokkal inkább megfelel, mint a népes útvonalakon járó villamos vonalak. Figyelmet érdemel a föld fölötti közlekedés is. Németország több helyén üzembe vették már az egy vágányu függővonalakat, s azok a várakozásnak teljesen megfeleltek. Szakemberek szerint a függőkocsik, illetőleg vonatok nemcsak a külterületeken, hanem a városok szűk utcáin is használhatók. A szőnyegen levő kérdést érdekesen megvilágítja a budapesti közúti vaspályatársaság vezérigazgatójának Jelűnek Henriknek a fejtegetése, ki — úgy látszik túlzott optimizmussal — azt véli, hogy a közúti vasutak képesek lesznek még ötven év múlva is lebonyolitan a forgalmat. Szerinte a mai hálózat mellett a mostani forgalom (40 millió személy) megerőltetés nélkül fokozható 70 millióra és az egyre épülő hálózat húsz év múlva már könnyű szerrel szállít 180 millió embert egv esztendő alatt. De mi ez a numerus a hárommillió lakost számláló Berlin közúti vasutaihoz ? Berlin közúti
