Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-01-19 / 3. szám

.6 sével bizottságot küldött ki a kérdés tárgyalásárára és megoldására. A bizottság először megkérdezte a gázgyárat, hajlandó-e tárgyalásokba bocsátkozni. A vállalat készséggel jelentette ki a hajlandóságát A bizottság már azt hitte, hogy könnyebb lesz a kérdés megoldása, mint először gondolták. Fölhívták a társaságot, hogy adja elő feltételeit, amelyek mellett a józsefvárosi gázgyárat kitelepíteni hajlandó. A társaság erre azt követelte, hogy a város fizesse meg a gyár egész berendezését még pedig beszerzési áron. Tehát még az 1854-ben tett beren­dezéseket is beszerzési áron kívánta megváltatni, noha a félszázad óta használatban levő berendezés ma már alig ér valamit. A gázgyár telkét, amelyet annak idején a társaság kilencvenezer forintért vásá­rolt a várostól s a melyet a mérnöki hivatal egymil- iószázezer forintra becsült, a vállalat nyolcszázezer orintra becsült s annyi kártérítést kért. De követelte még, hogy a város cirka negyvenezer négyszögöl te­rületet adjon ingyen bérbe a vállalatnak hosszú lejá­ratú szerződéssel s a szerződés megszűnése után ugyancsak az eredeti beszerzési áron köteles a város az uj telepet is megváltani. A vállalat követelése kö­rülbelül két millió forintjába került volna a városnak s a vállalat több mint egy milliót nyert volna rajta. A bizottság valósággal megdöbbent, amikor a föltételeket megtudta. Nem akarták hinni, hogy ko­molyan tárgyal a vállalat s megkérdezték tőle, hogy komolyak-e a föltételei. A társaság nagyon röviden válaszolta, hogy a lehető legkomolyabbak s kijelen­tette, hogy azokból egy hajszálnyit sem hajlandó en­gedni. Ő nem kérte, neki nem érdeke sem a kitele­pítés, sem a megváltás, a város akarja, hát fizesse meg. Nagyon természetes, hogy ezek után a tárgya­lásból nem lett semmi. Ha jól tudjuk a bizottság még ma sem fejezte be formálisan a működését, mert még ma sem tett jelentést a tárgyalás eredményéről a közgyűlésnek. A józsefvárosi városatyák sem sür­gették tovább a gázgyár kitelepítését. Elmondottuk ezeket az előzményeket, hogy min­denki világosan lássa, mit várhat a főváros a társa­ságtól, s hogy mennyire óvatosan kell a városnak el­járnia ha boldogulni akar. Ebből a tárgyalásból kitű­nik az is, hogy a vállalattal addig, amig a szerződés tart szóba állani nem lehet, ha csak még egyszer nem akarja megismételni a régi komédiát. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a szer­ződés lejártáig tétlenül pihenjen a város és ne tegyen semmit. Meg kell tennie az összes előkészületeket, hogy annak idején engedékenyebb hangulatra kényszerit- hesse a vállalatot. S ez nem is olyan nehéz föladat. A gázgyár már ma is alig tud megfelelni a kötele­1902. január. 19. zettségének. Nem mondjuk, hogy a főváros is úgy járjon el a gáztársasággal szemben, mint Bécs az ot­tani közlekedési vállalattal, hogy mint hatóság nem engedte meg a sínek lerakását s azután mint szer­ződő fél a szerződés alapján fél millió koronára birsá^ golta, mert nem tett eleget szerződéses kötelezettségé­nek. Noha kétségtelen, hogy a gáztársaság alaposan rászolgált arra, hogy vele szemben még ezt az eljá­rást is meg lehetne magyarázni. De a hatóságnak joga, sőt kötelessége, hogy tervszerűen ahol csak le . hét megakadályozza a társaság terjeszkedését. Uj u1 t. cákat nem szabad a hatalmába adni, régi csövekn lök nagyobb átmérőjű csövekkel való kicserélését csa' k a legszükségesebb esetben szabad megengedni. A f óvá­rosnak már most elő kell készülnie arra az er ehető­ségre, hogy a gázgyárnak konkurrense lesz. V p nem félünk még ettől sem s lehetnek körülmény«7 & ame­lyek rákényszerítik erre a fővárost. A gáztársaság szerződésében ugyanis van egy pont, amelyet esetleg nagyon drágán fizethet meg a város s a mely rákényszerítheti, hogy ne váltsa meg a gázgyára^ hanem konkurrenciát Csináljon neki. A szerződés értelmében ugyanis a me gváltás bírói becsű alapján történik. De kivan mondva — s ez a szerződés legveszedelmesebb pontja, — h'ogy a becslés nem csak az anyag értékre, hanem bírnak üzemi értékére is vonatkozhatik. Tehát a félszázad előtt lefektetett vascsöveket először megbecsülik az anyag érték alap­ján. ügy a legtöbb cső alig ér már valamit. De azu­tán megbecsülik a cső üzemi értékét s ez már drága lehet. Igaz, hogy a szerződés azt is mondja, hogy a becslés a beszerzési árnál nagyobb nem lehet. Való­színű tehát, hogy az ötven év óta használt berende­zéseket a társaság a beszerzési áron akarja majd a fővárosra kötni. A berendezés nagy része azonban már olyan rozoga, hogyha a főváros megváltja akkor azonnal ujjal kell kicserélnie. Vagyis a városnak ugyanazt a befektetést kétszer kell megfizetnie. Hogy ilyen viszonyok mellett a gyár megváltása, vagyr uV gyár létesítése az előnyösebb tisztára matematikai számítás dolga, amikor a becslési eljárás folyamán meggyőződnek, hogy micsoda berendezéseket kell át­venni. A megváltást kétségtelenül megkönnyíti, hogy a gázgyár telkét a társaság szintén a beszerzési áron köteles átadni. Vagyis a józsefvárosi gázgyár telkét, amely még a mai rossz viszonyok mellett is megér egymillió forintot, kilencvenezer forintért kapja meg a város. A főváros érdeke tehát azt követeli, hogy már az 1907. évben tartandó becslés se találja előkészü­letlenül. Az eljárás formájára leghelyesebbnek véljük a tanácsi javaslatot, mert abban komoly alapot lá­tunk. Ha a gázgyárat megakarjuk váltani, ha szaba­dulni akarunk attól az arcpirítóan rossz szerződéstől MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. _____— ——— ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­----------------

Next

/
Thumbnails
Contents