Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-19 / 3. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. 1902. január. 19. az állampénztárból s mivel január elsején már rendszeres tisztviselő, napidijat az elmúlt időre, a már megszolgált napokra sem kaphat De az idevágó törvények is kizárják a miniszter okoskodásának a helyességét. Az 1899. évi VI. törvény első szakasza igy szól: Ama városok és községek részére, amelyek az 1888. évi XXXV. t.-cikk 69. §-a alapján az italmérési jövedék tiszta jövedelmében részesednek, 1899- évi január elsejétől kezdve két egyenlő részletben, minden év junius és december havának végével az állam- kincstár által oly összeg fizetendő ki, amely az 1895—1897. években az illető város vagy községet ily részesedés címén megilletett összegek egy évi átlagának megfelel. A törvénynek ebből a rendelkezéséből kétségtelenül világos, hogy ennek a törvénynek alapján az 1898. évi részesedést megtagadni nem lehet s hogy a részesedést csak 1899. január elsejétől lehet ennek a törvénynek az alapján számitani. De még világosabb a dolog, ha figyelembe vesszük a törvény 8. §-át, amely szerint a törvény csak 1899. julius elsején lép életbe s ettől a naptól kezdve helyeztetik hatályon kivül az 1888. XXXV. törvénynek ellenkező határozata. De ugyanez a paragrafus harmadik pontjában megmondja, hogy a törvény 1901. december 31-én hatályát veszti. Világos tehát, hogy a törvény kifejezetien, arra hatalmazza föl a kormányt, hogy a községeknek a törvény alapján 1899-re, 1900-raés 1601-re fizesse ki a részesedést. Az ‘888. évi XXXV. törvény pedig csak 1899. julius elsején vesztette a hatályát. Vagyis a törvényhozás fél évi időt adott a kormánynak arra, hogy az 1898. évi részesedést az 1888. évi XXXV. törvény alapján rendezze. De nem is lehet az másként. A törvényhozás az 1899. VI. törvényt május havában alkotta meg. A pénzügyminiszternek pedig kötelessége lett volna, hogy az 1898-ra szóló részesedést mindjárt az elszámolás után, tehát 1899. január vagy legkésőbben február hónapjában kifizetni, vagyis olyan időben amikor az 1899. VI. törvény még javaslat alakjában sem volt a képviselöház asztalán. De menjünk tovább. Az 1901. évi XVIII. törvény az 1899. VI. törvény hatályát három vre, vagyis 1902, 1903. és 1904. évekre meghosszabbitja. A miniszteri leirat szerint a főváros 1901. januárihónapjában az 1902. évben esedékes részt* kapta meg. Milyen alapon. Hisz az 1899. VI. törvény világosan megmondja, hogy a törvény hatálya 1901-ben megszűnik. Ennek az alapján tehát a miniszter 1902. évre szóló részesedést törvényesen nem is utalványozhatott. De nem utalványozhatott más törvény alapján sem, mert az 1901. VXIII. törvényt csak az év második felében alkotta meg a törvényhozás. Ki hatalmazta föl a minisztert, ki adta meg neki a jogot arra, hogy minden törvényes alap nélkül százezreket utalványozzon az állam pénzéből. Tehát minden törvénynek minden betűje a főváros álláspontját igazolja s azt bizonyltja, hogy a fővárosnak törvényes joga van ahoz a másfél millióhoz, amelyet most a miniszter meg akar tőle tagadni. Ez az eljárás is csak újabb bizonyitéka, hogy mit ér a kormánynak sokszor hangoztatott jóakarata a gyakorlatban. Megvagyunk győződve, hogy a főváros azt a másfél milliót meg fogja kapni. Ha nem adja meg békés utón a miniszter, meg fogja adni birói Ítéletre. A gázgyár megváltása. Subert Sándor megfölebbezte a közgyűlésnek a gázgyár dolgában hozott határozatát. Kíváncsian várjuk a miniszter döntését, mert egy fontos elvi kérdésről, az ügyrend magyarázatáról van szó. 1872 óta nem volt rá szükség, hogy a miniszter magyarázza a közgyűlés ügyrendjét, csak most, amikor a mostani törvény már utolsó napjait éli. Még jó, hogy ez a kérdés most merült föl, amikor az uj fővárosi törvény szerkesztésén dolgoznak, mert legalább az uj törvény szerkesztőjének fölhívta a figyelmét, hogy az uj törvényben pontosabban állapítsa meg, hogy a közgyűlésnek minő határozatait lehet megváltoztatni, Erről azonban még nagyon korai lenne vitatkozni. Nem is erről akarunk most szólani, hanem a kérdés érdeméről, a gázgyár megváltásáról. Emlékezetébe akarjuk hozni a városatyáknak, hogy ez a kérdés nem uj s hogy a múltból már elegendő tapasztalatunk van, hogy a másik érdekelt, gázgyár a megváltásáról hogyan gondolkodik. Ha jól emlékezünk 1897-ben történt, amikor több józsefvárosi bizottsági tag fölvetette a józsefvárosi gázgyár kitelepítését. Az indítványt megtették s a közgyűlés Márkus József akkori polgármester elnökié-
