Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-01-19 / 3. szám

V- évfolyam. Budapest, 1902 január 19. 3. szám.

KÖZIGAZGATÁSI hetilap

Előfizetési ára;

Egész évre

....................... 12 Kor.

Fé

lévre.....................................6 Kor.

^Szerkeszti es kiadja :

DR- BARTHA SÁNDOR.

jSZERKESZTÖSÉG j£s KIADÓ í

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám,

A kormány támogatása.

Öt soros rövid leiratot küldött a pénzügyminiszter a fővárosnak. Az van benne meg- irva, hogy a miniszter az italmérési jövedelemből való részesedést kiutalványozta. Háromnégy kézen is megfordult a leirat, nem tűnt föl senkinek. Minden hónapban kap a város ilyen leiratot. Csak a mikor a referens figyelmesebben olvasta, akkor látta, hogy nem olyan szerény dologról van szó. A leirat másfél millióval akarja megkárosítani a fővárost. Meg akarja kárositani minden jog, törvény és igazság ellenére.

A dolog nem uj. Egyszer már megkísérelte a miniszter, hogyan lehetne egy esztendő átugrásával megtagadni a fővárostól az öt törvényesen megillető járulékot. Akkor nem sike rüH megmásítani a kalendáriumot és megszöktetni az 1898-ik évet. Akkor Szilágyi Dezső vállalkozott arra, hogy bebizonyítja a miniszternek, hogy az 1898-ik év is egy esztendő volt, éppen olyan közönséges esztendő, mint a többi. Benne volt minden kalendáriumban piros és fekete napjaival. A miniszter akkor elismerte és tudomást vett az 1898-ik esztendőről. Szilágyi Dezső meghalt s a pénzügyminiszter emlékezetéből megint kiröpült az az esztendő. Újra kísérletet tett, hogy nem lehetne-e az 1898-ik évet törölni a kalendáriumból. Mert ha valahogyan sikerülne az esztendőt átugrani, a város megkárosodnék másfél millióval. Az állam pedig a főváros rovására ugyanennyit nyerne. A dolog története ez :

Az 1899. évi VI. törvény alapján a fővárost az italmérési jövedelemből évenkint 1,480.000 korona részesedés illeti meg. A törvény életbeléptetése előtt az 1888. évi XXXV- törvény alapján az italmérési jövedelemből százalékot kapott a város, még pedig mindig a következő évben történt utólagos elszámolás alapján. Utoljára az 1898. évről kellett volna elszámolni. Akkor azonban a pénzügy- miniszter azt vitatta, hogy már az uj törvény alapján jár a részesedés, de nem 1898-ra, hanem 1899-re. A miniszter az 1898-ik észtén döt át akarta ugrani. A főváros akkor erős ak ciót indított a pénzügyminiszter állásfoglalása ellen s csatlakozásra akarta fölhívni a vidéki városokat is. Mielőtt a közgyűlés elé került a dolog, Szilágyi Dezső informálta a pénzügyminisztert s a közgyűlést megelőző napon megjelent a kormány félhivatalos könyomatosában egy kommüniké, a mely szerint a főváros félreértette a minisztert, mert nem akarják átugrani az 1898-iki évet, hanem a miniszter csak azt vitatja, hogy már 1898-ra is a törvényben megállapított átalány összeg illeti meg a fővárost. A közgyűlés akkor nem is tárgyalta a dolgot. Időközben megkapták a miniszter leiratát, a mely ugyanazt mondta, mint a kommüniké. A városházán ugyan azt vitatták, hogy a várost 1898-ra még elszámolás utján illette volna meg a részesedés, de megnyugodtak a miniszter határozatában, mert elszámolás utján csak egy millió négyszázhuszezer koronát ka