Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-06-01 / 22. szám
1902 junius í. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 A közgyűlésből. Hiába húzzák a közgyűléseket a városatyák, a természet hívei. Beköszöntött a meleg, vége a komoly tárgyalásoknak. Szerdán már nagyon keveset törődtek a közgyűléssel. Pedig olyan alakok voltak a közgyűlésen, akiket a legritkábban lehet látni. A magyarázata pedig, hogy küszöbön a tanitói választás, A városatyáknak legkényelmesebb a korteskedés a közgyűlésen. Együtt találják a közoktatási tanács tagjait és a tanács urait is. Első sorban természetesen valamennyi az ügyosztály vezető tanácsost szerette volna kapacitálni. Az azonban óvatosabb volt. A néhány jelentéktelen ügy referálását rábízta a jegyzőre s ő maga nem mutatkozott. Nem csoda. Akik mostanában a városházán járnak, csodálkozva látják, hogy nap-nap után a pályázóknak és protektorainak micsoda hadserege lepi el az egész ügyosztályt. A tanügyi osztályban a pályázat lejárta óta a hivatalos órák alatt dolgozni nem lehet. Egyik a másiknak adja a kilincset s a tisztviselők kénytelenek mindennap délután egész késő estig dolgozni. De majd vége lesz ennek is a választás után Legföljebb sok keserűség marad meg belőle. Mert hiába. A kétszáz állásra a másfélezer pályázót mind megválasztani nem lehet. Maga a közgyűlés csöndes volt. Egy nagyon fontos tárgy volt a napirenden : az Erzsébet-királyné út vasútja. A hetedik kerület polgársága évek óta sürgeti a sasutat. Végre megoldották azt a kérdést is, hogyan mehet a Mexikói utón az Erzsébet-királyné- uti vasút. Szépen megcsinálták a kerülőt, amelyre bizony senkinek szüksége nem volt. De hát megtörtént s az érdekeltek mindennap várták, lesték, hogy mikor rakják már a síneket. Az utolsó percben azonban a főszámvevő egy kis üszköt vetett a dologba. Az uj vonal építésére szükséges pénz szerzésének a módozatát firtatta a főszámvevő. Később már maga is megbánta, mert belátta, hogy fölösleges volt a dolog megakasztása, de nem lehetett olyan könnyen visszalépni. Hiába, nehezebb a követ kihúzni a kut- ból, mint beledobni. Polónyi Géza adoptálta a főszámvevő ideáját, s keményen ostromolta a dolgot. De ő is kénytelen volt engedni. A polgárság követelte a vasutat s a polgárok jogos követelését nem lehetett, nem lehet és nem szabad megakadályozni. Sikerült kompromisszumot kötni, amely nem ad föl semmit a város jogából s nem akadályozza a vasút építését sem. Még a nyáron megkezdik a vasút építését. Ezzel a dologgal kapcsolatban azonban nagyfon- tosságu esemény történt. A közgyűlés utasította a tanácsot, szedje össze a rováson levő valamennyi vasúti sérelmet s igyekezzenek rendbe hozni az uj keres kedelmi miniszterrel Most kedvező rá az időjárás. A vasúti ügyeket eddig vezető és intéző miniszteri tanácsos hosszú szabadságot kapott. Polónyi azt jelentette, hogy ez a hosszú szabadság a soha többé Viisza Lidii lOi'vjal jelenti, inul' paciig bizoü^us, hogy ez nem csak egyszerű személyváltozás Okkal vagy ok nélkül, azt nem tudjuk, de a távozó ' miniszteri tanácsos nem szerette a fővárost. Sok sok konfliktus nak volt az eredeti oka az az antipatia, amelyet a miniszteri tanácsos a főváros iránt érzett. Ez a távozás az egyik kedvező körülmény. A másik még sokkal kedvezőbb, maga az uj kereskedelmi miniszter személye. Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, nem firtatjuk, hogyan fogja betölteni a helyet, a melyet elfoglalt. Azt azonban már a múltból tudjuk, hogy Láng Lajosnak nem idegen test a főváros. Nagyon élénk részt vett mindenkor a főváros ügyes-bajos dolgaiban s a közéletben. Az kétségtelen, hogy az uj kereskedelmi miniszter szeretettel fog foglalkozni a város dolgaival. Ilyen szerencsés körülmények között kétségkívül sikerülni fog rendbe hozni az évek óta húzódó konfliktusokat s végre sikerülni fog olyan megállapodásokat létesíteni, amelyek alapjan a jövőben a fölösleges huza-vona nélkül elintézhetik a vasúti ügyeket. A házalók ellen. A főváros kereskedői és iparosai a legsúlyosabb válsággal küzdenek. Az általános gazdasági pangáson kívül exisztencziájukban támadja meg a kereskedőket és iparosokat, hogy a főváros tele van házalókkal, a kik a külföldről importált selejtczikkekkel árasztják el a fogyasztó közönséget. Ez ellen az állapot ellen a fővárosi vaskereskedők memorandummal fordultak a kereskedelmi miniszterhez. A memorandumot (Jonda Dezső dr. fővárosi bizottsági tag, a vaskereskedők egyesületének jogtanácsosa szerkesztette. A fölirat igazán hü tükre a mai állapotnak, a főváros minden polgára készséggel aláírja. A memorandum igy szol : Panaszszal fordulunk Nagyméltóságodhoz azon reményben, hogy Nagyméltóságod készséggel meghallgatja sérelmeinket és hogy sérelmeink orvoslása elől nem fog elzárkózni. Súlyos bajokkal küzdenek az egész országban a vaskereskedök és különösen az utolsó évek mindenre kiható válsága a vaskereskedői kart is a legsúlyosabban érintette. Az építkezések majdnem teljes szünetelése első sorban is a vaskereskedelmet érintette és a vaskereskedők azok, kik a közgazdaság hanyatlását a legsúlyosabban érzik meg. A szabad kereskedelem máskülönben üdvös rendszere a vaskereskedelem terén oly anomáliákat szült, melyek már-már elpusztulással fenyegetik a különben mindig életerősnek tartott és bizonyult szakmát. Egyik vasáru-cikket a másik után ragadják ki teljesen illetéktelen elemek a vaskereskedők kezéből és maholnap odajutunk, hogy mindenki fog vasárucikkeket árusítani, csak épen az arra hivatott vaskereskedők nem. Kegyelmes Urunk I a legnagyobb tisztelettel arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a vasárukkal való házalást az egész ország területén vagy betiltani, vagy pedig szabályozni kegyeskedjék, meít absurd állapot az, hogy felvidéki tótok kaszákkal, lakatokkal, késekkel, mások pedig vasedényekkel az egész országot
