Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-25 / 21. szám

8.

MAGYAR SZEKESFOVÄROS

1902 május 55.

E körülmény nemcsak deprimálja a pen/tárnoki kart, de egyenesen utalja, hogy a pénztári szolgálattól menekülni igyekezzék.

Mig a többi hivatalok személyzete nyugodtan végzi munkáját azon biztos tudattal, hogy munkájának jól megérdemlett bérét bizonyosan megkapja, addig a pénztárnok feje fölött mindig Damokles kardjaként függ a ráfizetés réme. Egyetlen egy sincs kartársaink között, a kire ez a kard még le nem sújtott volna, sőt nem egyen súlyos, egész életére kiható sebet ejtvén.

Hogy ezen állapot az adminisztrációnak nem válik előnyére, talán bizonyítást sem igényel.

Száraz statisztikai adatok fölsorolása helyett legyen szabad csak röviden érinteni azon körülményt, hogy a központi és kerületi pénztárak ügy- és pénz- forgalma az említett hivatalok szervezése óta napjainkig oly óriásilag emelkedett, hogy a mai forgalom készpénz és értékekben megkaladja a 300 milliót.

Ezen körülmény magában véve is indokolja a személyzet arányosabb javadalmazását, még fokozottabban indokolja ezt a fővárosi élet rohamos drágulása. De méltányos ezen fizetésarányositás annál is inkább, mert a pénztárnoki kar az 1895. január 1-én életbe léptetett fizetésrendezésseli nem hogy nyert, sőt határozottan veszített, mert mig a szervezés előtt a pénztárnokok évi 2600 korona törzsfizetést és 12 százalék drágasági pótlékot élveztek, a mi összesen 2912 koronának felelt meg, addig a jelenlegi fizetés csak 2800 korona, igy tehát a pénztárnokok fizetésben évenként 112 koronával károsodtak, holott az' adminisztráció más ágaiban működő tisztviselők hivatalaik szervezésekor 20, sőt 50 százalék fizetésemelést értek el.

De vizsgáljuk még inkább visszamenőleg, t. i. az 1888. évben életbe léptetett központi pénztár illetményeit. Ezen pénztáraknál a pénztárnokok három fizetési fokozatban voltak, és pedig az I. fokozat 3200 korona fizetés, 1000 korona lakbér

II. , 2800 „ „ 800 „

III. „ 2600 „ 600 „

és ehhez járult a drágasági pótlék.

A jelenlegi állapot a regihez képest tehát visszaesést jelent és kéreimünk alig egyéb, mint a régi állapotnak némi módosítással leendő módosítással leendő visszaállítása.

Szilárd meggyőződésünk az, hogy tekintetes Tanács tudatában van annak, hogy a főváros vagyonát kezelő tisztviselőknek az anyagi gondokkal küzd^niök nem szabad és legalább a szerény megélhetés biztos eszközeivel kell rendelkezniük.

A tekintetes Tanács eme felfogását igazolja azon körülmény is, hogy a polgármester ur őnagysága fölhívására, úgy a tan. pénzügyi osztály, valamint a föszámvavö ur is beterjesztették javaslataikat a pénztári tisztek fizetésének a számvevőségi és adószámviteli tisztviselők fizetésével leendő arányosítására.

Miután ezen javaslatok csak a pénztári tisztek fizetésének arányosítását célozzák, a pénztárnokokról azonban nem emlékeznek meg, önmagunk és családunk iránt tartozó kötelességünknek véljük jogos és méltányos érdekeink megóvásáról — a kérvényezés törvényes eszközével — gondoskodni.

Ezen kötelességérzet és kérelmünk szerénysége bátorít föl bennünket arra, hogy mostoha helyzetünk javítását kérjük oly formán, aogy a jelenlegi 2800 korona pénztárnoki fizetés a m. kir. állampénztár hasonló kvaiifikacióju pénztarnokai fizetésének meg ele- lőleg 3200, illetve, hogy az előléptetés lehetősége is meglegyen, felerészhez 3600 koronára arányosittassék.

A tekintetes Tanács előzetes tájékozására tisztelettel fölemlítjük, hogy ezen fizetésarányositás a fővárost mindössze 7900 koronával terhelné és pedig a következő számítás alapján :

Hét I. fok. pénztárnoki fizetési többlete 800 koronával, lakbértöbblete 200 koronával kitesz 7000 koronát. Hét II. fok, pénztárnok fizetési többlete 400 koronával, lakbértöbblete 200 koronával kitesz 4200 koronát, összesen 11.200 koronát.

Tekintettel azon körülményre, hogy a jelenlegi pénztárnokok korpótlék címén 3300 koronát élveznek, mely összeg a fent jelzett 11.200 koronából leüttetvén, maradna a tényleges többlet, mely a költségvetést évenként terhelné, a már említett 7900 korona.

Midőn ezen alázatos kérelmünket tiszteletteljesen előadtuk, arra kérjük a tekintetes Tanácsot, hogy azt atyai jóakarattal és nemcsak az agy, hanem a szív melegével mérlegelni és a tekintetes Törvényhatósági közgyűlés elé pártolólag előterjeszteni kegyeskedjék Á mig ezen fizetésarányositás megtörténhetik, alázatos kérésünk oda terjed, hogy ezen kért fizetés, különbözeiét részünkre személyes pótlék címén engedélyezni kegyeskedjék.

A tekintetes Tanácsnak alázatos szolgái, a pénz- - tárnoki kar nevében :

Budapesten, 1902. május hó 15-én.

Oeschader János s. k Wimmer Antal s. k.

h. adófőpérutárnok. központi pénztári igazgató.

Az esküféri hid.

Hosszú tárgyalás után állapították meg az Eskütéri hídnak és a Belváros szabályozásának a tervét. Mind a két kérdésben a személyes hiúságot vitték be a tárgyalásba s a személyi szempontok voltak a döntők. Ennek az eredménye azután, hogy a Belváros szabályozása felháborítja a polgárságot, az eskü-téri hid pedig komoly veszedelemmel fenyeget. A két alkotásra sok milliót elköltött az állam és a főváros. És bizony egyikben sincsen gyönyörűsége a közönségnek. A Belvárost úgy agyonszabályozták, hogy csak pirulva merjük megmutatni a Budapestre vetődő idegennek, az Eskü-téri hídról pedig nem tudjuk, hogy nem lesznek-e kénytelenek lehordani az egész hidat s a milliókba kerülő vasszerkezeteket nem lesznek e kénytelenek a Teleki-téren értékesíteni. Hivatalosan konstatálva van, hogy a hid megmozdult, s hogy a horgonykamra falazatai megrepedtek. Most toldozzák- foldozzák, de hogy. valaha jár-e közönség azon a hídon, ma még nagyon kérdéses. A legkomolyabb aggodalommal tölt el mindenkit az Eskü-téri híd sorsa. Már nem is a milliókat sajnálják, hanem az egész közönség re’teg az esetleges katasztrófától

Ma még pozitivet mondani alig lehet. Nem tudja senki, hogy megmaradhat-e a hid, vagy le kell bontani. A kereskedelmi miniszternek a hépviselöház-